Paula McLain: Napkeringő

“– Mindannyian számtalan dologtól félünk, ám ha az ember lebecsüli magát, vagy engedi, hogy a félelem börtönében éljen, akkor többé már nem önmaga, nem igaz? A valódi kérdés az, hogy vállaljuk-e a boldogsággal járó kockázatot.”

A Távol Afrikától című film világszerte ismertté tette Karen Blixen nevét.  A dán bárónő emlékiratain alapuló történet az angol Denys Finch Hattonnel való szerelmét meséli el. Ám arról nem mesél a film, hogy ebben a kapcsolatban létezett egy titokzatos harmadik személy is…

Paula McLain, A párizsi feleség című sikerkönyv szerzőnője új regényében az 1920-as évek Kenyájának gyarmati világába repíti vissza az olvasót. A Napkeringő a félelmet nem ismerő és elbűvölő fiatal angol arisztokratának, Beryl Markhamnak állít emléket.

Beryl egy angol lord gyermekeként nő fel Brit Kelet-Afrikában, a későbbi Kenyában. Miután az édesanyja elhagyja, apja és a birtokukon élő kipszigisz törzs neveli fel. Szabadon csatangol, bennszülött fiúkkal fut versenyt, és mindent megtanul a versenylovakról. Rendhagyó neveltetésnek köszönhetően öntörvényű fiatal nővé cseperedik, aki lelkes rajongója a vadonnak, és minden porcikájában érti és érzi a természet finom egyensúlyát. Ám egy nap minden, amit addig ismert és szeretett, semmivé foszlik, és Beryl végzetes kapcsolatok sorába menekül.

Szokatlan stílusával felkelti a Boldog-völgyi társaságként elhíresült bohém és dekadens közösség figyelmét, és lelki társat talál Karen Blixen írónőben és szerelmében, Denys Finch Hattonben. Végül ez a karizmatikus kalandor lesz az, aki utat mutat Berlynek saját szíve vadregényes útvesztőjében. Szenvedélyes szerelmükben talál rá önmagára és hivatására – a repülésre.

McLain elsöprő erejű története a 20. század eleji Afrika varázslatos vidékén járva egy rendkívüli nő életét tárja elénk, aki jóval megelőzte saját korát, s volt mersze szabadnak lenni, még akkor is, ha ezért nagy árat kellett fizetnie. Rabul ejtő olvasmány az elszántságról és az akarat erejéről.

Tudom, hogy ez valóságos kulturális vákuum az életemben, de nem láttam a Távol Afrikától című filmet. Nem hallottam Berylről a könyv megjelenése előtt, de amint elolvastam a fülszöveget, tudtam, hogy imádni fogom ezt a nőt.
Mindig lenyűgözött, hogy néhány kivételes nő milyen sokat el tudott érni egy csúnya hímsoviniszta korban, ráadásul Beryl élete még ma is izgalmasnak számítana. Érdekes volt, hogy mennyire megerősítette a – nagyon izgalmas – kenyai gyerekkora, de közben akadályozta is abban, hogy tényleg beilleszkedjen a sznob társadalomba. Mégis ez adott neki olyan akaraterőt és kitartást, hogy véghez vigye a céljait. Persze néha voltak olyan pillanatai, amikor legszívesebben megráztam volna, mert sejtettem, hogy rossz vége lesz a döntésének, de csodálattal adóztam neki, hogy a legkietlenebb helyzetben is fel tudott állni a padlóról és mindent újrakezdett. A házasság terén jól melléfogott szegény, de a Denyshez fűződő érzelemit tökéletesen átadta az írónő.

Paula McLain stílusa is tetszik, nagyon gördülékeny és magával ragadó, tényleg olvastatja magát és tökéletesen sikerült átadnia az afrikai hangulatot, és hogy Beryl lelkének mennyire a részévé vált Kenya. Egyébként engem soha nem izgatott különösebben a lóversenyzés vagy a repülés, de az írónőnek és Berylnek hála egy kicsit engem is elvarázsolt.

Nem bírom ki, hogy ne jegyezzem meg, hogy mennyivel menőbb és építőbb jellegű lenne ilyen lányokról mesélni a gyerekeknek, mint a tehetetlen Hamupipőkéről.

Könyvjelző ehhez: Közvetlen hivatkozás.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.