Grace Klinika S14E05 – Danger Zone

Itt az évad első bottle epizódja, jó nagy adag Owen-Megan-Riggs drámával. Ami nem feltétlenül jó dolog.

A rész két idősík közt ugrál: egyfelől mutatja a jelent, amikor is Megan készül Riggsszel és Faroukkal leköltözni Kaliforniába, aminek azonban Owen nem örül, ezért úgy dönt, beül húga mellé az autóba, hogy a hosszú út során megpróbálja őt lebeszélni a költözésről – mindeközben Kaliforniában Riggs próbál segíteni Farouknak, hogy a kisfiú beleszokjon az amerikai életbe. A másik idősík tíz évvel korábbra, Irakba visz minket, és annak az előzményeit mutatja be, hogyan is veszett nyoma Megannek.

Azt hiszem, sokat elárul az a tény, hogy jelen pillanatban ez az epizód a második leggyengébben értékelt rész az IMDb-n (csak az az epizód előzi meg, amiben meghalt Derek). Ez valószínűleg több dolognak is köszönhető: annak, hogy az egész mintha szimplán ki lett volna ragadva a sorozat kontextusából, annak, hogy gyakorlatilag a játékidő vagy 50%-ában Owen és Megan balhézik, vagy szimplán annak, hogy senkit sem érdekelt, hogy mi történt tíz éve Irakban.

Nekem személy szerint az zavart talán a legjobban, hogy Megan és Riggs úgy uk-muk-fuk eldöntötték, hogy Kaliforniába költöznek – úgy, hogy erről ez előtt az epizód előtt egyetlen szó sem esett. Ehelyett most egyszerűen csak közlik velünk a tényt, hogy Nathan már lenn is van Kaliforniában Faroukkal, Megan pedig éppen indul, méghozzá egyedül (mikor legutoljára még a kórházból sem engedték ki). És mi a helyzet Faroukkal? Az egy dolog, hogy a múltkor valami orvosi kamuval be tudták hozni az országba, de hogy-hogy most maradhat? Méghozzá, úgy tűnik, örökre? (Azzal viszont nincs problémám, hogy ezzel Riggset kiírták a sorozatból: ő a kezdetektől fogva eléggé redundáns volt, most meg, hogy új gyakornokokat hoznak be, tényleg ritkítani kell a szereplőgárdát.)

Viszont ha már Farouknál tartunk, azt meg kell jegyeznem, hogy hozzá fűződik az epizód legerősebb eleme, ugyanis gyönyörűen sikerült bemutatni, hogy az iraki kisfiú mennyire nincs elemében Amerikában. Szépen átjöttek a kis traumák, az, hogy mennyire zavarba hozza, hogy most hirtelen annyi lehetőség tárult elé, hogy nem érti, miért lesz mostantól saját szobája… Igen, ez nagyon jó volt. Viszont még ez sem negálja azt, hogy Riggs miért húzott csak úgy hirtelen le Kaliforniába Megan nélkül, úgy, hogy Riggsnek közben még új munkája sincs odalenn.

Úgyhogy a pozitívum után rögtön kanyarodhatunk is vissza a negatívumokhoz: Megan és Owen. Megint az a probléma, hogy végig olyan dolgokon megy a hiszti, amiket igazából már az epizód kezdete előtt – vagyis azelőtt, hogy Megan elindult volna Kaliforniába – le kellett volna rendezni. Mert így bizony kicsit hiteltelen volt az egész, arról nem is beszélve, hogy eléggé unalmas is. De gondolom, kellett a „road-trip”–aspektus, meg a tengerpart a rendezőnek.

Ezzel egyidőben a múlt-szekvencia sem volt túl érdekes. Megan hisztizik, mert Owen túl védelmező. Riggs megcsalja Megant, aztán a másik nő ékszerével kéri meg a kezét. Aztán kiderül, hogy Megan is megcsalta Riggset (csak azért, hogy jobb fényben tűnjön fel a pasi?). Közben van pár sérült, aztán az egyikről kiderül, hogy valójában ő a rosszfiú – vagyis esetünkben a rosszlány. De tényleges akciót már nem látunk.

Szóval igen, összességében elég lapos és felesleges volt ez az epizód, ami a negatívumai mellett nem sok pozitívumot tudott felmutatni. Úgyhogy, ha őszinték akarunk lenni, kiérdemelt az az alacsony értékelés.

Könyvjelző ehhez: Közvetlen hivatkozás.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.