Jön a keleti szél – Sherlock S04E03: The Final Problem

Előző alkalommal a Sherlock negyedik évadának rendkívül tempós második részét tárgyaltam, most pedig végre eljutottam odáig, hogy górcső alá vegyem a finálét is. A pörgés ezúttal sem hagy alább, a The Final Problemben is csak úgy kapkodja a fejét a néző – az eddigi epizódokhoz képest talán még nagyobb agytornát és odafigyelést igénylő lezárást kapunk, amit az alkotók egy emberes adag drámával, valamint ismét lenyűgöző vizuális effektekkel fűszereznek.

Sherlock (Benedict Cumberbatch) és John (Martin Freeman) belopóznak Mycroft (Mark Gatiss) lakásába és válaszokat követelnek az idősebbik Holmestól. Kiderült ugyanis, hogy létezik egy harmadik testvérük, Eurus (Sian Brooke), aki azonban fiatalon elszakadt tőlük, így Sherlock nem emlékezett rá. Mycroft magyarázata szerint Eurus páratlan elmével rendelkezik, ami túlszárnyalja bármelyik Holmesét, azonban teljesen hiányzik belőle az empátia, és kislány korában felforgatta a család életét, ezért Mycroft Sherrinford szigetére száműzte őt, ahol a legnagyobb biztonsági óvintézkedések mellett tartották – egészen eddig. Eurus ugyanis kiszabadult, és álcázva magát felkereste külön-külön Sherlockot és Johnt, majd megpróbálta felrobbantani Sherlockék Baker Streeti lakását, míg ők odabent tartózkodtak. Sherlock, John és Mycroft az eset után elhajóznak Sherrinfordra, hogy szembe nézzenek Eurusszal, ám egyikőjük sincs felkészülve arra, ami ott várja őket.

Amióta Moffat és Gatiss beharangozta, hogy láthatjuk majd a harmadik Holmes testvért, izgatottan vártam, hogyan viszik majd színre – természetesen ebben is akadt egy csavar, ahogy azt a duótól megszokhattuk. Eurus agya valóban bámulatos sebességgel pörög, ezt már a testvéreitől is megszokhattuk, ám a hölgy egyenesen a földönkívüli kategóriába esik. Nem tudom, hogy a való életben lehetséges-e az emberi agyat ilyen mértékben kimaxolni, de annyi biztos, hogy a fikció világában nagyon érdekes volt nézni. Eurus képességei ugyanakkor hátborzongatóak is, hiszen bárkit bármire rá tud venni, ennek ellenére mégsem tudjuk egyértelműen gonosznak tekinteni – én legalábbis nem –, például az olyanokkal szemben, mint Moriarty vagy Magnussen. Eurus sztorijának lezárását páran kifogásolták, azonban utólag belegondolva számomra eléggé egyértelmű és karakterhű.

Nem mehetek el most sem a pompás cinematográfia mellett, hiszen minden egyes képkocka csodálatosan lett megalkotva. Külön kiemelném a Sherrinfordban játszódó jeleneteket – főleg azokat, amik Eurus cellájára fókuszálnak – valamint a szabadulószobás szcénát. A képi világ összességében meglehetősen sötét, talán egy-két momentum kivételével szinte végig a fekete szín dominál, ám ez szerencsére egyáltalán nem zavaró.

Ezzel ér véget tehát a negyedik felvonás: esemény- és érzelemdús, gyönyörűen megkomponált képsorokkal A sztori talán még a The Lying Detective-nél is nehezebben emészthető, sőt, olykor meglehetősen nyomasztó, de megéri végigülni azt a másfél órát.

Könyvjelző ehhez: Közvetlen hivatkozás.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.