Carnivàle – A vándorcirkusz (2003-2005), 1-2. évad

Úgy döntöttem, hogy a nyár folyamán sok, kisebb sorozatot bedarálok, így esett a választásom a már régóta esedékes Carnivàle-ra. A 2000-res évek elején futó misztikus széria az HBO égisze alatt született meg, ennek megfelelően a minőség garantált, ráadásul egy nagyon is különleges szórakoztatást nyújt, amihez foghatóval még nem találkoztam.

Mondják, hogy a jó és a rossz örök harca a Földön fog eldőlni, az emberek között, akik talán mit sem sejtve róják az utakat, miközben jótevőjük vagy éppen rosszakarójuk ott van köztük. A Samson (Michael J. Anderson) vezette vándorcirkusz a 30-as évek Amerikájában próbál boldogulni, a nagy gazdasági válság kellős közepén, mikor az embereknek ételre is alig futja, nemhogy szórakozásra, és ahol emberek árulják ki saját magukat vagy gyermekeiket a jobb élet reményében. Ennek megfelelően a cirkuszosok is toprongyosak, szűkölködnek, és minden centet megszámolnak. Ben Hawkins (Nick Stahl) szökött fegyencként nemrég temette el tébolyult anyját, mikor egy társaság kisemmizte őt az otthonából, földönfutóvá téve őt ezzel, ám szerencséjére Samson csapata találkozott a fiúval, és befogadták maguk közé, d vajon ez a találkozás véletlen volt, vagy a sors akarata?

Hawkins sem egy átlagos ember, de ez a társulat nagy részéről is elmondható, hiszen itt van egy tehetséges jós, Sophie (Clea DuVall), akinek teljesen lebénult anyja adja az utasításokat, egyenesen a gondolataiba férkőzve, vagy éppen a vak férfi, aki belelát mások lelkébe és álmába. Persze egy olyan helyen, ahol maga a Főnökség sem mutatkozik, csak rejtélyes utasításokat nem is lehet mást várni. Ahogy egy pap által nevelt testvérpár különös útja is valahogy hozzákapcsolódik Hawkinshoz és a cirkuszhoz, de vajon az újaik keresztezni fogják egymást?

Hihetetlen egyedi stílussal és atmoszférával rendelkezik a széria, aminek megteremtésében az HBO hatalmas segítség volt, hiszen a megemelt (átlagosan 4 millió USD dollár epizódonként) lehetővé tette, hogy hatalmas és minőségi színészgárdával dolgozhassanak az alkotók, miközben külső helyszíneket is igénybe vehettek, amivel sikerült is megteremteniük a depresszív és regresszióban sínylődő 30-as évek Amerikáját. A rendkívül alaposan és pontosan átgondolt történethez hozzájárult az írók nagyfokú munkája, ami azt mutatta, hogy tökéletesen tisztában vannak minden rezdüléssel és kimenetellel a sorozat történetében.

Azonban a széria nézettsége nem mutatott jól, így az alapból 6 évadra tervezett szériából csak kettő készült el, ennek megfelelően a második évadra jócskán felpörögnek az események, ami egyáltalán nem tett rosszat a szériának, sőt kifejezetten élvezetes volt az első évados lassú felvezetés után a hirtelenség. Az alkotóknak megvolt az a lehetősége, hogy egy kerek egészet alkossanak a Carnivàle-ból, aminek köszönhetően a nézők kapnak egyfajta lezárást.

A show-hoz azonban kell a gyomor, és nem feltétlenül a véres jelenetek miatt (amiből akad egy pár, de nem a durvaság céljával), hanem mert a nyomort és kétségbeesést kellően példázza, miközben megmutatja, hogy a világban nem kell feltétlenül szörnyetegnek lenned ahhoz, hogy áruld a kislányod. Érdekes és olykor szívfacsaró, megindító és elgondolkodtató széria ez, amit életében egyszer mindenkinek látnia érdemes!

Könyvjelző ehhez: Közvetlen hivatkozás.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.