Supernatural S13E07 – War of the Worlds

Az évad hetedik, War of the Worlds címre hallgató epizódjáról nagyjából ugyanazt tudom elmondani, mint az elődjéről: alapvetően nincs vele semmi baj, mindössze apróságokba tudok csak belekötni, és az előző szezonok csalódássorozata után még mindig nagyon jó hír! Unatkozni nem tudunk az új epizódon, sőt, sokszor csak kapkodjuk a fejünket, hogy: „Mi van?”. A cselekmény első látásra és hallásra keszekuszának tűnhet, és némely pillanatban az is, azonban ha elemeire bontjuk, találunk itt azért egy-két érdekességet.

Hosszú idő után visszatérünk az apokaliptikus párhuzamos világba, ahol Lucifert (Mark Pellegrino) bátyja, Mihály (Christian Keyes) tartja fogságban, és csakis egy cél vezérli őt: át akar jutni abba a valóságba, ahonnan bátyja jött, ehhez kell Lucifer, valamint a másik valóságban már halott próféta, Kevin Tran (Osric Chau) segítsége. A varázsige, amit használnak, működik is, azonban a megsebesült és legyengült Lucifer megszökik, amivel bezárja az ige által nyitott kaput, hátrahagyva Mihályékat. Eközben Sam (Jared Padalecki), Dean (Jensen Ackles) és Castiel (Misha Collins) Jacket próbálnák keresni, ám bizonyítékok és ötletek hiányában tehetetlenek. A srácok elkezdenek dolgozni egy másik ügyön, amiről rövid időn belül kiderül, hogy nem is mindennapi, hiszen az áldozatul esett boszorkányok elvezetnek egy váratlan tetteshez, és rajtuk keresztül a pokoli trónkövetelőhöz, Asmodeushoz (Jeffrey Vincent Parise).

Igazából az egyetlen hiba, amit az eheti rész számlájára tudnék írni az az, hogy túl sok mindent akartak az írók negyvenöt percbe belezsúfolni. Ebből kifolyólag nyilván nem lehetett minden egyes mellékszálat rendesen kifejteni, sőt, némely karakter is megsínylette ezt a döntést, hiszen Sam és Cas is alig kaptak elegendő „műsoridőt”, hiába főszereplők. Ezzel szemben például Lucifer, Asmodeus és a frissen visszahozott régi-új szereplő aránytalanul sok időt töltöttek a vásznon, a boszorkányos mellékszál meg olyan szinten jellegtelenné sikeredett, mintha bele sem írták volna a sztoriba. Nagy kár ezekért a történetszálakért, mert külön-külön viszont érdekesek – én mondjuk az alkotók helyében csináltam volna egy dupla epizódot, akkor lett volna elég tér és idő ahhoz, hogy minden részletet kibonthassanak, főleg úgy, hogy ezek az apróságok mind-mind fontosak lehetnek a fő cselekményre nézve!

De inkább nézzük azt, ami jó volt, mert van miből szemezgetni. Először is, köszönöm a mindenható Chucknak, hogy visszatérhetett Kevin, még ha csak egy alternatív univerzumban is – szerencsétlen srác sokkal jobbat érdemelt, és remélhetőleg most sem csak egy epizód erejéig láthattuk viszont. Ez a „másvilági” Mihály is egészen bejön, még úgy is, sokkal kedvesebb a korábbi verziójához képest sem lett – ehhez talán hozzájárul, hogy most nem John Winchester testét használja. Asmodeus pedig továbbra is egyszerre fura és ijesztő: az előbbi azért van, mert hasonlít a KFC logójáról visszamosolygó bácsira (a hasonlatért köszönet jár Dean Winchesternek), viszont a mérleg most már inkább a másik tulajdonsága felé billen, ami egyáltalán nem probléma.

Nem volt tökéletes a War of the Worlds, ahogy az elődje sem, ám én úgy vagyok vele, hogy amíg csak ilyen elhanyagolható hibákat vétenek az alkotók, addig elnézem nekik, mert ez az évad eddig messze felülmúlja némely korábbit.

Könyvjelző ehhez: Közvetlen hivatkozás.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.