Top 5 – 2018 legjobban várt animációs filmjei

Úgy tűnik, hogy a 2018-as év is rendkívül gazdagnak ígérkezik, legalábbis ami a mesék és animációs filmek felhozatalát illeti. Ebből az apropóból az év legutolsó Watchaholics cikkeként hoztunk most Nektek egy válogatást, amiben összegyűjtöttük az általunk legjobban várt animációs filmeket. A lista teljes mértékben szubjektív, a válogatásnál viszont fontos szempont volt az, hogy csak “új versenyzők” jöhetnek szóba, tehát semmi folytatás, a második-harmadik részes mesék ezért most kiestek – belőlük majd külön listát készítünk. Folytatás

Superhero Movie (2008)

Mindig kellenek jó és rossz filmek egyaránt, de mi van akkor, ha egy film humora szintén az az alpári részből táplálkozik, ám a parodizált közege miatt mégis nézhető, sőt akár még szerethető is. Éppen ebbe a kategóriába esik Craig Mazin 2008-as filmje, a Superhero Movie.

Folytatás

Peaky Blinders S04 (2017) – A kontinensen innen és túl

Már megszokhattuk, hogy a Peaky Blinders mindig újabb és újabb meglepetéseket hoz, és olyan fordulatos, hogy alig győzzük kapkodni a fejünk. A negyedik évadban még magukhoz képest is egészen elképesztő lépésekre vetemedtek, ami viszont csak előnyére vált a sorozatnak. Lévén, hogy minisorozatról van szó, természetesen csak úgy pörögtek az események, de ne is szaporítsuk tovább a szót, vágjunk bele (vigyázat, SPOILER várható).

John Shelby emlékére

Folytatás

Marvel’s Runaways S01E08 – Tsunami

Az előző rész után nagyon csalódott voltam, de a mostani epizód – legalább részben – kárpótolt. Bár most is láttunk drámát bőségesen, de már nem a ki kit szeret és ki kit hagy el témakörben, ráadásul végre nyíltan is kimondásra kerültek dolgok. Például Karolina vonzalma Nico felé, vagy az, hogy Robert és Janet mennyire felesleges karakterek. Megnyugtató, hogy ezt nem csak én látom, hanem a sorozat készítői is. Folytatás

Kell hozzá szenteltvíz? – Csupasz Pisztoly a (z)űrben

Ha már az utóbbi pár cikk miatt előjött Leslie Nielsen munkássága, akkor most essen egyik olyan filmjéről szó, ami nemcsak itthon verte ki a biztosítékot humorügyben, hanem egész bolygóközi bonyodalmat okozott – elsősorban a magyar neve miatt. Következzék Csupasz Pisztoly a (z)űrben.

Folytatás

Isten hozott az életben (1994-1995), 1. évad

Igazi gyöngyszemekre lehet bukkanni a 90-es évek sorozatkínálatában, ráadásul olyan, mára már teljesen feledésbe merült zsánereket, mint a tinisorozat. Bár páran annak csúfolják a Gossip Girlt vagy az új Beverly Hills 90210-et, lássuk be, ezek csupán a gazdagok tipikus ármánykodásairól szólnak, nem pedig a valódi tizenévesek problémáiról, mint mondjuk az Isten hozott az életben vagy a Parker Lewis sohasem veszít.

Folytatás

Csajozós Film (2006)

Láttam már rossz vígjátékokat és rosszul sikerült szerelmes filmeket is, de a Csajozós Film olyan jól vegyíti ezen filmek sajátos buktatóit, hogy azt már valósággal tanítani kéne. Hölgyek és urak, itt az ideje felcsatolni az övet, mert itt most banális hibák egész sora kerül kitárgyalásra.

Folytatás

Victoria S02E09 – Comfort and Joy

Nem szoktam a Victoriáról epizódértékelőt írni, most viszont egy karácsonyi különkiadásról van szó – amit a showrunner, Daisy Goodwin amúgy már tavaly is meg akart csinálni –, ami, úgy gondoltam, megérdemel egy saját cikket.

Folytatás

Top 10 Carrie Fisher idézet, amit érdemes megszívlelnünk

Ma egy éve, hogy elvesztettük mindannyiunk Leia hercegnőjét, ez alkalomból pedig elhoztuk nektek Carrie Fisher számos csodálatos gondolata közül azt a tízet, amit mi a legjobb tanácsnak tartunk.

Carrie Fisher a szó legszorosabb értelmében Hollywood szülötte volt: Eddie Fisher énekes és Debbie Reynolds színésznő gyermekeként Beverly Hillsben jött világra. Szülei kétéves korában elváltak, apja ezután anyja legjobb barátnőjét, Liz Taylort vette feleségül. Gyermekkorától testközelből láthatta a sztárok életét, a csillogást, és mindazt a sötétséget és küzdelmet is, ami a színfalak mögött bújt meg, és ez a tapasztalat meghatározta az egész életét.

Folytatás

Doctor Who S10E13 – Twice Upon a Time

Ez a pillanat is eljött – a Ki vagy Doki ünnepi különkiadásait mindig nagyon izgatottan vártam, ám most még több okom volt a türelmetlenkedésre, hiszen idén karácsonykor búcsút intettük a Tizenkettedik Dokinak, és vele együtt Steven Moffatnak és csapatának is. A Twice Upon a Time ehhez mérten abszolút méltó lezárása egy érának, hiszen a múltat nem csak az édes nosztalgia, hanem a kevésbé kellemes oldaláról is megmutatja, ugyanakkor tiszteletben tartja azt, a jelennel együtt, és bátran tekint a jövőbe az új, Tizenharmadik Doktorral.

Folytatás