The Big Bang Theory S11E11 – The Celebration Reverberation

Én érékelem az igyekezetet, de valami akkor is hiányzott.

Sheldon nagy meglepetéssel készül Amy születésnapjára: egy Farm, ahol élünk témájú vacsorával, ahol autentikus, tizenkilencedik századi ételeket szolgál fel. És bár Amy először nagyon örül a meglepetésnek, a vacsora végül mindkettejük számára rosszul sül el. Howard és Raj továbbra sem áll szóba egymással, ám amikor rászakad Halley születésnapi bulijának megszervezése, Howard kénytelen barátjához fordulni segítségért. Mindeközben Leonardot kikészíti a bátyjától kapott karácsonyi üdvözlőlap, mert az arra emlékezteti, hogy mennyire sikeres is testvére, és hogy ő mennyire átlagos – így hát Penny segítségével nekilát, hogy összeszedje azokat a dolgokat az életéből, amikkor visszavághat fivérének.

Nem fogok kertelni, szerintem egy nem éppen erős epizóddal van dolgunk – ami már csak azért is fájó pont, mert a tavalyi midseason fináléban megszületett Halley, két éve meg Sheldon és Amy végre lefeküdtek egymással (tudom, akkoriban kicsit lehúztam azt az epizódot, de visszanézve nem volt teljesen igazam). A legnagyobb probléma talán az, hogy nem volt egy igazán erős történetszál, ami vitte volna előre a cselekményt, csak három többé-kevésbé fontos, aminek a jelenetei kissé rendezetlenül, nem túl erős koherenciával követték egymást.

Sheldon és Amy szála aranyos, de nem kap elég játékidőt ahhoz, hogy igazán üssön. Jó látni, hogy Sheldon aktívan azon dolgozik, hogy boldoggá tegye menyasszonyát – ez valami olyasmi, amiről néhány évaddal korábban álmodni sem mertünk volna –, és bár pár poén betalál (főleg az utolsó snitt), összességében elég középszerűnek éreztem a dolgot.

Ez a vegyes érzelem Howard és Raj szálára is kihat. Azt hiszem, már írtam a múlt héten is, hogy értékelem, ahogy az írók próbálják átértelmezni Howard és Raj barátságát, a kivitelezés azon kicsit el lett sietve és kicsit felszínes. Ez az eheti részre is igaz: tudom, hogy mire akartak rámenni az alkotók, de inkább a logika vezet rá, semmint az érzéseim. Mindezzel arra akarok rátapintani, hogy ezt talán nem két epizód alatt kellett volna lerendezni, vagy legalábbis nem kellett volna mellé két másik ilyen kvázi-fontos történetszál. Viszont azt meg kell hagyni, hogy Halley születésnapja cuki lett, Howard és Raj vitája az ugrálóvárban pedig egyenesen zseniális.

Ezek mellett Penny és Leonard szála egyenesen súlytalan, főleg úgy, hogy ezt a témát gyakorlatilag párszor már körbejártuk. És igaz az, amit Leonard mondott: amíg a többiek haladnak előre, ő és Penny megragadt egy ponton, ami számára minden bizonnyal frusztráló, a nézőnek meg már egyenesen unalmas: komolyan nem jut eszembe semmi fontosabb történetszál idénről, amiben Penny és Leonard fontos szerepet játszott volna. Szóval nagyon kéne már valami, ami felrázza kettejüket, hogy ne csak másodhegedűsök legyenek a többiek mellett.

Nem mondom azt, hogy nem élveztem ezt az epizódot – volt, amikor hangosan, prüszkölve felnevettem –, de, hogy őszinte legyek, kicsit többet vártam volna. De talán majd jövőre.

Könyvjelző ehhez: Közvetlen hivatkozás.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.