Gyilkos elmék: Túl minden határon (2016-2017), 2. évad

Mire elkezdtem nézni a sorozat második évadát, már kikerült a hír, hogy ez lesz a széria utolsó szezonja, és egy pillanatra sem merengtem el, hogy vajon miért. A Túl minden határon pontosan olyan gyengécske, mint az eredeti széria az elmúlt öt évben, sajnos.

Kriminalisztikával nem csak az államhatárokon belül foglalkozik az FBI, hanem a saját polgárait követi a külföldi utakra is, hogyha velük történne valami, vagy nekik lenne szükségük segítségre, akkor egy jól szervezett és összeszokott csapat álljon készenéltben, és tegye oda magát, amikor kell. Jack Garrett (Gary Sinise) által vezetet egység célja, hogy bármely amerikai megvédjenek, kinyomozzák a rejtélyeket, és elkapják az elkövetőket. Ehhez pedig magukkal kell vinniük minden lehetséges forrást és erőt. Matt Simmons (Daniel Henney) katonai múltja miatt a legképzettebb harcos a csapatban, kiválóan lő, remekül harcol, emellett pedig gyakorló apuka is. Mae Jarvis (Annie Funke) korábban halottkémként dolgozott, ám immáron ügynökként tevékenykedik, akinek biológiai szaktudására felettébb szükség van a külhoni eseteknél. A csapat negyedik tagja, Russ Montgomery (Tyler James Williams) az, aki mindig az FBI bázison marad, onnan közvetít a hozzátartozóktól, illetve ellátja a csapatot technikai tudással.

Az az igazán szomorú, hogy akár a teljes első évados értékelésemet is bemásolhatnám ide, mivel minden egyes pontja igaz a második évadra is. Az alkotók semmit sem változtattak, a karaktereink nem fejlődtek, nem ismertük meg őket jobban, a bűnesetek nem lettek érdekesebbek, és úgy az egész maradt ugyanolyan langyos tej, mint korábban volt.

A stáblista legnagyobb neve egyértelműen Gary Sinise, aki megrekedt a New York-i helyszínelők baltaarcú érzelemmentes kifejezésénél, és azóta is ezt a módszert használja színészkedés gyanánt – hol vannak már a Forrest Gumpos szép idők?

Egyetlen pillanatig sem tudom sajnálni a sorozat kaszáját, és igazán csak azt nem értem, hogy az eredeti Gyilkos elmék miért fut még mindig, mikor csupán önmagát ismétli, a női szereplőkkel meg úgy bánik, mintha bármikor lecserélhető tárgyak lennének.

Könyvjelző ehhez: Közvetlen hivatkozás.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.