Csajozós Film (2006)

Láttam már rossz vígjátékokat és rosszul sikerült szerelmes filmeket is, de a Csajozós Film olyan jól vegyíti ezen filmek sajátos buktatóit, hogy azt már valósággal tanítani kéne. Hölgyek és urak, itt az ideje felcsatolni az övet, mert itt most banális hibák egész sora kerül kitárgyalásra.

A film alapkoncepciója nem rossz: adva van egy duci lány Julia Jones (Alyson Hannigan), eléggé furcsa családi háttérrel, aki végül megelégelve a sorozatos szerelmi csalódásokat eldönti, hogy lefogy és indul egy Nagy Ő versenyen, hogy megtalálja az igazit. Ez persze nem könnyű, de végül a horgára akad egy szőke herceg – kívül-belül azt kell mondjam – Grant (Adam Campbell) képében, de persze sok zűrös buktatót kell kiállnia a szerelmeseknek, úgy mint tahó család, kikapós ex-csaj és ütődött kényszer-vőlegény.

Hadd ne mondjam, hogy ezek és a 2006 előtt leadott romantikus filmek egész tárháza miatt ebből egy nagyon ütős kis fricskás paródia is lehetett volna – de ismerve a rendezők humorát, már lehetett tudni, hogy hatalmas bukás lesz. Mert a romantikus paródiák, úgy mint az Apádra ütök vagy a Pretty Woman kiváló alapanyag, de ezek olyan gusztustalan árnyalatban lettek visszaadva, hogy szinte rá sem ismerni a parodizált filmre.

De a romantikus paródiáknál is van lentebb: amikor nem a szerelem sablonos galambjait ócsárolja a Csajozós Film, hanem más, tényleg klasszis mesterműveket, úgy mint a Kill Bill, a Gyűrűk Ura vagy éppen az Ünneprontók Ünnepe – jó, ez utóbbi is romantikus komédia. Az itt lévő poénok is a megszokottan alpáriak, elviselhetetlenek vagy a legtöbb esetben teljesen értelmetlenek, és csak arra szolgálnak, hogy kitöltsék vele a játékidőt.

A filmben konkrétan egyetlen egy jó dolgot fedeztem fel, ez pedig a főcímzene, ami bár nem a legjobb és előre sejteti a csúfos véget, mégis valahogy ez a zene, és az alatta lévő jelenetsor egy fokkal jobbra sikeredett, mint a film többi része. A színészi játék a szokásos szinten mozog, de mondjuk a Julia apját alakító Eddie Griffin még egész jónak volt mondható.

Őszintén szólva utoljára az Egy Boltkóros Naplója tudott nagyjából annyira felhúzni, mint ez a film. Igaz, nem kis különbségek vannak a két film között, de ha valaki mindenképpen romantikus komédiát akar nézni egy esős napon, inkább csapjon fel egy Sok hűhó semmiért-et vagy a fentebb említett Ünneprontók Ünnepét.

Könyvjelző ehhez: Közvetlen hivatkozás.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.