Rupi Kaur: milk and honey

“nothing is safer 
than the sound of you 
reading out loud to me”


Rupi Kaur a kortárs amerikai költészet egyik legnépszerűbb alakja. A világhírt első, milk and honey című kötete hozta meg számára, melyet már a megjelenés napján elkapkodtak és hónapokig vezette a sikerlistákat.

Az indiai származású, Kanadában élő Rupi Kaur 2014-ben még csak magánkiadásban jelentette meg a milk and honey-t, és nem is volt nagy visszhangja. 2015-ben a feminista költő az Instagramra tölött fel belőle részleteket, amik elsöprő sikert arattak követői körében és meghozták számára az áttörést, amikor felkarolta egy neves kiadó.

A könyv négy fejezetből áll: the hurting, the loving, the breaking és the healing. Minden egyes rész különböző fájdalommal birkózik meg; egy utazásra invitálja az olvasót a legkeserűbb pillanatokban keresztül, és szépséget talál bennük. A női lét kérdéseit, szerelem hullámvölgyeit és a gyermekkor traumáit boncolgatja, míg végül megnyugvást talál és nőként, önálló individuumként is kiteljesedik. A szerző illusztrációi adnak egy kis pluszt a kötethez, sokszor tovább erősítik a hangulatot, bár vannak kevésbé jól sikerült darabok is.

Nagyon személyesek a kötet versei, olyan, mintha egy naplót olvasnánk és megosztaná velünk az érzéseit. Nem mintha úgy gondolnám, hogy ha az ember lánya verset ír, akkor muszáj személyes élmény alapján tennie, mert akkor mire való a képzelet, de van abban valami magával ragadó, hogy így kitárulkozik valaki az olvasóknak és bepillantást enged az életébe. Rupi Kaur szimpatikus lett, nem csak íróként, hanem emberileg is, biztosan erős nő lehet.

Ami nem tetszett annyira, az a kissé eltúlzott erotika, néha már sok volt, illetve a healing rész sem jött be annyira, sajnos sok gondolatot éreztem közhelyesnek. Ettől függetlenül voltak igazi gyöngyszemek is, amik megsimogatták az én lelkemet is. Kellett ez a kis fénysugár a sok szomorúság után, ami a szegény olvasókra telepedett. És persze egészen inspiráló sorokat is találni, méghozzá olyanokat, amikkel nem találkozunk minden második kép alatt vagy pólóra/kispárnára/bögrére nyomtatva.

Maguk a versek elég egyszerűek, többnyire rövidek, nem rímelnek, inkább prózaszerűek. És mégis egyszerűen árad belőle, hogy ez költészet, és ezt úgy mondom, hogy pl. Simon Márton Polaroidok című kötetét elégedetlenül tettem le. Pedig itt is vannak két-három soros kis szösszenetek, de valahogy ezek mögött érezni lehet a tartalmat, hogy Rupi Kaur tényleg közölni akar valamit az olvasóival, meg szeretne osztani velük valamit. Sokaktól hallottam, hogy zavaró a központozás és a nagybetűk hiánya, de nekem ezzel nem volt gondom, elvégre éljen a formabontó költészet, lázadjunk, meg ilyenek.

Nekem pozitív csalódás volt a könyv, biztosan el fogom olvasni a költőnő második, The Sun and Her Flowers című kötetét is. Sajnos magyarul nem jelent meg, de nem kell hozzá felsőfokú nyelvvizsga, hogy megértsük, szóval nyugodtan lehet vele próbálkozni. Aki érez magában egy pici feminista szellemet, szereti a keserédes, modern és aktuális verseket és valami lélekmelengető, pozitív befejezésre vágyik, annak nagy lelkesedéssel és szívből ajánlom, hogy tegyen egy próbát vele.

Könyvjelző ehhez: Közvetlen hivatkozás.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.