Christopher Moore: A Love Story trilógia

*** SPOILERVESZÉLY! ***

Christopher Moore már tavaly megvett magának, amikor kezembe vettem a Biff evangéliuma címet viselő humoros, mégis fontos kérdéseket feszegető alkotását. Nem is volt kérdés, hogy muszáj lesz olvasnom más könyveit is, hiszen az író könnyed stílusa hamar közel tudja hozni az olvasóhoz. Ami nem is baj.

Tavaly A Love Story trilógia első illetve harmadik, egyben befejező kötetét sikerült megszereznem. Valójában mindkettőt ajándékba kaptam, de a második kötetet csak idén tudtam megvenni. Viszont így már teljes volt a sorozat, hamarosan a kezembe is vettem a könyveket és belevetettem magam az első kötetbe.

Nagyjából azt is kaptam az írótól, amire számítottam. A sorozat címe alapján egy humorral fűszerezett, szerelmi történetet vártam és nem csalódtam, tényleg ezt is kaptam. A borítók már előre egészen jól árulkodtak a tartalom várható hangulatáról, s a magyarországi kiadó, az Agave Könyvek sem aprózta el a dolgot, hiszen már a könyvekre nézni is szórakoztató, az ember arcára tuti, hogy mosolyt csalnak, s nem utolsó sorban figyelemfelkeltőek a rajzok és az élethű alakok miatt. Ami számomra szemet szúrt olvasás közben, hogy a borítón pózoló karakterek csak egészen kis mértékben hasonlítanak a könyvbeli szereplőkre. De nem ez az első eset, amikor ilyennel találkoztam. Úgy gondolom, hogy még mindig jobb, ha ez egy könyv legnagyobb hibája.

A történet egyik főhőse Jody, a huszonhat éves kapcsolatfüggő hölgy, aki egyik este hirtelen arra ébred, hogy vámpír lett belőle. Hmm, kellemetlen! Jody kis kétségbe esés után elhagyja jelenlegi, jóképű, de annál sekélyesebb pasiját és belevág a vámpírlétbe. Azonban hamar rájön, hogy ehhez egyedül kevés lesz, mivel napkeltekor úgy ájul el, mint egy jóféle zsák krumpli. Végül megtalálja segítőtársát a tizenkilenc éves író, Tommy Flood személyében. Tommy segíti őt nappal, azonban elég gyorsan észreveszik, hogy valaki erősen munkálkodik ellenük, s ha megoldanak egy problémát az ölükbe pottyan egy következő. A három kötetben három ilyen fő problémát kell megoldaniuk hőseinknek, akikhez csatlakoznak más szórakoztató karakterek, mint a Császár a kutyáival, Betlivel és Lázárral, az Állatok, vagyis Tommy kollégái, Abby, egy tizenhat éves tinédzser, Steve „Foo Dog” Wong, a hamarosan diplomázó biológus palánta, na és a két zsarut, Riverát és Cavutot ki ne hagyjam. Sorra jönnek a vicces helyzetek, melyeket Moore sajátságos humorával fűszerez és csal mosolyt arcunkra.

A történet elejétől a végéig eljutva több szereplő mutat – ki nagyobb, ki kisebb mértékű – karakterfejlődést. Jodynál ez erőteljesen jelenik meg, és egy igen fontos üzenetet is közvetít a fiatal hölgyek, de valójában mindenki számára, hiszen akárhogy is, manapság többször találkozni a kapcsolatfüggőséggel, mint jelenséggel. Sok fiatal felnőtt esik ennek áldozatul, holott tökéletesen meg tudnának állni a saját lábukon, de valamiért nem képesek hinni saját magukban. Jodynak a vámpírlét adott egy plusz löketet és fantasztikus nővé vált ezáltal. Az égig tudnám magasztalni, de ennek ellenére vannak olyan személyiségjegyei, amik miatt nem lopta be magát igazán a szívembe.
Nem úgy Tommy, az író, akinek még nem sikerült egy könyvet sem kiadnia, mégis küzd, és nem adja fel. Ő író lesz, ha törik, ha szakad. Szimpatikus volt benne, hogy hajlandó harcolni az álmaiért és hogy képes meghozni fontos döntéseket, annak ellenére, hogy még csak tizenkilenc éves és megvan benne a tinédzserkori lezserség és forrófejűség is.

A fordítás is, és a kötetek szerkesztése is fantasztikus. Pék Zoltán fordításaihoz többször volt már szerencsém és sosem okozott csalódást. Helyesírási hibát alig találtam, talán csak pár elütés fordult elő az egész sorozatban. Személyesen azért is kedveltem nagyon a szerkesztését, mert a rövidebb fejezetek híveként tökéletesen kedveztek nekem. Már említettem másik könyvértékelőmben is, de ez például utazásnál kiváló, ha valaki nem szereti félbehagyni a fejezeteket.

Végezetül talán még csak annyit, hogy bár nagyon bírom Moore stílusát, nekem nem minden poén jött át. Olykor kicsit erőltetettnek éreztem egyiket, másikat. Viszont a történet 98%-át átkuncogtam, nem egyszer fel is olvastam egy-egy részletet, hogy ne csak én nevessek. Szóval a történet haláli – haha –, nagyon szívesen ajánlom, és az se rettentsen vissza senkit, hogy ebben a love storyban bizony nem csak a romantika és a szerelem, de a halál, a homoszexualitás, az emok, az önmagunk keresése, a prostitúció, a drogok, rengeteg pénz és nagyjából minden, ami az életben körülvesz bennünket jelen van.
Ja igen, és természetesen olvassatok Moore könyveket!

Könyvjelző ehhez: Közvetlen hivatkozás.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.