Öt történet az elmezavarról (2013)

A skizofrénia, a mániás depresszió, a depresszió és a poszttraumatikus stressz szindróma (PTSD) elég hitelesnek tűnő ábrázolása ez a film.

Nehéz, mert egyik oldalról hatalmas öröm, hogy foglalkoznak a témával, hogy ilyen film fellelhető és nem álcázott, tudatosan dokumentálná valamiként a betegségeket, a másik oldalról pedig mégis egy film, és véleményt mondanék róla, de mindezt „kívülállóként” félve teszem. Nehéz, mert annyira hitelesen hozzáragasztották a film történéseit a valóban betegekhez, mintha véleményt mondva a filmről, valójában az érintettek életéről mondanék véleményt. Azt éreztem, hogy a film igyekszik tabukat, sztereotípiákat lerombolni és egyben reményt adni – ezáltal mindenkihez szólni.

Folytatás

Picasso kalandjai – 1978

Többször nézhető, hamisítatlan komédia minden időkre. Gúnyba és kacagásba göngyölt történet a 20. század hajnalán élt társadalomról, művészvilágról.

Már ahogy cseperedett, tudni lehetett, hogy nagy tehetséggel van megáldva az ifjú Pablo (Gösta Ekman Jr). Édesapja elviszi ezért őt az akadémiára tanulni, ahol siker és elismerés a kenyere. Nagyon büszke rá a család. Az érzelmekkel fűtött spanyol környezetben aztán apja tetszhalála után fojtogató lett a családi fészek, ezért hát elhagyja azt. A századforduló körül nagyon sokat fest, de nem tudja eladni képeit, ezért éhezik. Apja kopog be hozzá váratlanul egy napon, a meglehetősen szerény tetőtéri hajlékába, és onnantól fellendül élete – mecénást szerez Pablonak, így az bekerül a gazdag művészvilágba, a krémbe. És itt indulnak az újabb izgalmak…

Folytatás

Müller Péter – Isten bohócai

A vén bohócmester a cirkusz lebontása előtti éjszakán összehívja tanítványait és átadja nekik tudásának legjavát – a titkokat, melyektől bohóc a bohóc…

Eme könyv talán egy kis Bibliához hasonlítható, egy bohócbibliához, elgondolkodtató tézisekkel. Amikor először olvastam, már tudtam, hogy ez több, gazdagabb egy „self-help book”-nál. Valami szokatlant fog adni. Maradandót.

Folytatás

Brüno – a polgárpukkasztó

A hitetlenkedés elsőszámú provokálójával állunk szemben.

Egy álldokumentumfilmről beszélünk. A történet német nyelvterületen kezdődik, egy műsorvezető élete bontakozik ki előttünk, akit kirúgnak és az élete többi területe is összedől, így hát elindul Los Angelesbe, hogy a „legnagyobb meleg filmstár” váljon belőle. Amerikába érkezve aztán ügynökséget keres-talál magának, statiszta lesz egy tévéműsorban – de ez sem igazán az ő műfaja. Aztán lehetőséget kap: fizetett közönség véleményezi a kínlódva összehozott új műsorának egy mintaadását. Mivel negatív a műsorának fogadtatása, ezért szexvideót szeretne készíteni egy politikussal, de ez a terve is hamar romokba dől. Elkeseredettségében tanácsért folyamodott egy elhunyt példaképéhez médiumon keresztül. Hasznos tanácsot kapott, így jótékonykodni készül. Közel-Keletre ment a békekötést elősegíteni. Énekelve.

Folytatás

Kétely (2008)

Izgatottan vártam, hogy írhassak erről a filmről. Elgondolkodtatásra szánták, és emiatt annyi mindent a nézőre bíz.

Vasárnap van. A hatvanasévekben járunk egy Bronx-i katolikus iskolában, a plébános prédikációt tart a templomban. Gyermekek és felnőttek egyaránt részt vesznek a misén. A szigorú nővér sorban illedelmes viselkedésre szólítja fel az ifjakat… Egy-két jelenet még és kezdődik az új hét. Megismerjük az iskolát, annak mindennapjaiba, hangulatába betekintést nyerünk. Nővérek tanítanak: van köztük egy ifjú, túlbuzgó, naiv nővér (Amy Adams) – őt ismerhetjük meg kicsit jobban; és a félelmetes vezetőjüket, Aloysius nővért, akit ki más is játszhatna, mint Meryl Streep? (Utóbbi szerintem különösen óriásit alakít.) Elindulnak az érzelmek – hogy, hogy nem, a gyanakvás felüti a fejét. Az ifjú nővér az igazgatónőhöz fordul – itt indul el igazán a szál. Kiderül, hogy a plébános pártfogolja az iskolában az egyetlen, frissen érkezett, nyolcadikos néger kisfiút.

A film kibogozhatatlanul kezdődik. Ki is a főszereplő? Mire kell figyelnünk? Mi a lényeg? Miről is szól ez az egész? Nem egy megszokott kezdet, sokkal fokozatosabb a felvezetés.  Kósza mozzanatok hívják százfelé figyelmünket. Paranoid részletecskék, képkockák – vajon mi lesz a fontos, mely kézmozdulat vagy cselekedet? Aztán szépen minden kiderül… Több is, mint amire bárki gondolt volna.

Folytatás

Gladiátor (2000)

A Gladiátor megkapó látványvilággal rendelkező film, ami egy letűnt kort kíván bemutatni és egy örök eszmét – eredeti szálakon elindulva majd kicsit megspékelve ezeket. Kiemelnék ebből néhány gondolatot melyek mentén elmélkedhet az, akinek erre kedve van.

Folytatás