Megmaradt Alice-nak (2014)

Hosszú ideig készültem rá, hogy megnézzem a Megmaradt Alice-nak filmváltozatát. Attól kezdve tudtam, hogy megterhelő művel lesz dolgom, ahogy hallottam róla, hiszen az egyetemi Emlékezet kurzus féléve során kaptuk a műről az ajánlást, mint pszichológiailag érdekes alkotás az Alzheimer-témában. És valóban az is. Megindító, megrázó és megríkató film, ami nem csak a betegség és a szenvedők megértéséhez visz közelebb, de önmagunkkal is szembesít és még az értékrendünkkel is konfrontál.

Folytatás

Arrow pro és kontra Top 5

Fogom nézni. Fogom nézni. Nézni fogom! – győzködöm magam nagy elánnal a nyárára bepótolt Arrow 5. évadzárója után, ami aaaaaaaaaaaaaanyira feleslegesen drámaiaskodó lett, hogy még én is kénytelen vagyok a nyelvet megerőszakolni. Hogy mi húzott fel ennyire? És miért nem teszem félre mégsem a sorozatot? Arról szedtem össze abszolút szubjektív pro és kontra dupla-Top5 listámat az alábbi cikkben.

Folytatás

Megőrülök az Őrült, dilis szerelemért! (2011)

A romantikus filmeknek mindig van kereslete, és ezért mindig széles a kínálata is. Azonban csak néhány darabnak sikerül kiemelkednie az állandón hömpölygő sokaságból. Véleményem szerint ezen kivételes darabok közé tartozik az Őrült, dilis szerelem is, amely műfaja jellegzetességén szerencsésen túllépve nem csak az éppen kialakuló szerelem problematikájára korlátozza játékidejét, hanem sikerül felvennie palettájára, a tiniszerelmet, a megfeneklő párkapcsolatot, a válságba kerülő házasságot, az elköteleződésre képtelen szoknyavadászatot, és a reménytelen szerelmeket is. Mindezt pedig valamilyen bűvös módon még rengeteg humorral fűszerezett, koherens egészben rendeznie is sikerül.

Folytatás

Három film a bénulásról

A soron következő három filmet nagyon sok szempont szerint lehetne rendezgetni. Lehetne szempont a befejezés, a valóságtartalom, a valóság korrektúrája, a társadalmi relevancia, a pszichológiai relevancia és még sok más. Az én szempontom a könnyedség lesz, annak ellenére, hogy a bénulás maga nem egy olyan téma, amelyben bármikor el lehetne kerülni a nehéz helyzetek ábrázolását vagy a nehéz kérdések feszegetését. Ez azonban csak részint képezi írásom tárgyát.

Folytatás

Max Steel (2016)

Nem vagyok az a fajta lány, aki csak úgy berezel egy lelombozóan alacsony imdb értéktől, mivel az az alapelvem egy filmmel kapcsolatban, hogy hiszem, ha látom. És bizony láttam már számos olyan alulértékelt cellulózdarabot, amely az imdb számok ellenére jól esett a szemnek. A Max Steel (2016) nem tartozott ezek közé.

Folytatás

Laura Griffin: Nincs bocsánat – amikor az egyszeri kritikus csúnyán bedől

Szeretem magamat nyaranta azzal szórakoztatni, hogy olcsó romantikus ponyvákkal múlatom a szünetet és ezen indíttatásból tavaly nyáron akciósan szereztem be Laura Griffin kötetét. Idén nyáron sort is kerítettem rá, hogy elolvassam, és bár ez már egy hónapja is megvolt, még mindig nem tudom, hogyan is érzek vele kapcsolatban. Annyit leszögeznék, hogy egynek tökéletesen megfelelt, de hogy egyhamar nem veszem ismét kézbe, az is bizonyos. Az, hogy az írónő más kötetére nem pályázom be később, már távolról sem.

Folytatás

Susan Donovan: Csábíts el!

Ha csak egyetlen modern kori romantikus regényt ajánlhatnék a műfaj szkeptikusainak – férfiaknak és nőknek egyaránt: A Csábíts el! lenne az. Hogy miért? Nos, mert ez a regény a műfaj minden klasszikus „kötelezőjét” magában hordozza, mégis bravúrosan veri a sokévi átlagot. Nyári utazáshoz, vízparton heverészéshez ideális olvasmány.

Folytatás

Büszkeség és balítélet meg a zombik (2016)

Meglehet, hogy e méltán népszerű klasszikus keményvonalasabb rajongói tábora már e film ötletét is blaszfémiának tekinti, ám én, annak ellenére, hogy mintegy háromszor olvastam a könyvet, háromszor láttam a 2005-ös gyorstalpalót és számát sem tudom, hányszor néztem végig a hat részes minisorozatot, izgalommal telve ültem le, hogy megnézzem a legújabb Büszkeség és Balítélet, ezúttal zombikkal dúsított változatát. Mert mi lehetne nagyobb nyári szórakozás valakinek, akinek zombihorrorok (és románcok) és e biedermeier klasszikus is egyaránt rajta van a kedvencei listáján?

Folytatás

Mary Jo Poutney: Az amazon és a katona (2017)

Van egy furcsa bája az afféle romantikus történeteknek, amelyek az első oldaluktól kezdve kiszámítható mederben folynak és gyakorlatilag semmi meglepetés nem éri az olvasót, legfeljebb a szövődő szerelmek számában. Efféle kiszámíthatóan szórakoztató alkotás Mary Jo Putney Az amazon és a katona című regénye is, amely meglepetéseket ugyan nem, de kellemes perceket mindenképp szerez az olvasójának.

Folytatás

Erre jutott a Disney – Szépség és a Szörnyeteg (2017)

Hosszú-hosszú a történetem ezzel a történettel. Kezdjük ott, hogy korábbi egyetemi pályafutásom legelején találkoztam a ténnyel, hogy a A szépség és a szörnyeteg eredetije 1756-ból, egy francia író, Jeanne-Marie Leprince de Beaumont tollából származik. Három évvel később ebből a témából szakdolgoztam, és ennek apropóján az istenített 1991-es Disney mesét a legnagyobb szeretet mellett cincáltam darabokra. Nem túlzok tehát, ha azt mondom, attól a pillanattól fogva, hogy megjelentek az első képek, tenyeremet dörzsölgetve vártam a Szépség és a Szörnyeteg élőszereplős Disney feldolgozást – és titkon reméltem, hogy sikerül végrehajtaniuk azt a csodát az adaptációval, amelyet két éve a Hamupipőke (2015) esetében is láthattunk, hogy kapunk egy jól átgondolt, motivált, árnyalt(abb) karakterekkel dolgozó és aránylag logikusan felépített, felnőttek számára is emészthető történetet. Úgy gondolom, ennek a legújabb A szépség és a szörnyeteg adaptáció messzemenőkig eleget is tett.

Folytatás