Az istenek köztünk járnak – Dream Theater koncert, 2017.05.10, Tüskecsarnok

A progresszív metál nem tartozik a legkönnyebben befogadható zenei stílusok közé, hiszen még metálos körökben is egy különálló tömegnek tűnnek eme műfaj kedvelői, és legyünk őszinték, ennek valamilyen szinten érthető oka van – ha emlékeztek arra a viccre, ahol metál vállfajait egy tündérmesés példán keresztül mutatják be, a progresszív hős az, aki a húszperces gitárszólójával unalomba kergeti a sárkányt, majd a toronyba felérve a királylányt is. Tényleg nem mindenkinek valók az agyat újrabarázdáló gitár-billentyű párbajok, és a nyakatekert témák (amiket a szóban forgó zenekar elképzelhetetlen magasságokba visz), ám szerény véleményem szerint, akit egyszer megfog ez a zene, azt többé nem fogja elengedni. Mindezek ellenére az amerikai Dream Theatert, azt hiszem, keveseknek kell bemutatnom: az idén harminckét éves zenekar képes volt a nehezen emészthető progresszív muzsikával is olyan ismertségre szert tennie, hogy képesek Európaszerte sportcsarnokokat megtölteni. A más, metál és rockszcénán belül mozgó zenészekre kifejtett hatásukról már nem is beszélve, hiszen, ha körbekérdezünk, biztosan nem csak progosok fogják például John Petruccit kedvenc gitárosukként emlegetni.

Folytatás

Leander Kills Koncert Élménybeszámoló – 2017.03.25.

„Én csak élni szeretnék, és nem túlélni!”

Lassan szokássá válik, hogy körülbelül négyhavonta elérkezik egy Budapesti Leander Kills koncert én pedig természetesen ott üvöltök az első sorban, mert miért is ne. Most sem volt ez másképp.

Folytatás

Egy álom küszöbén állva – Threshold koncert, 2017.01.07, Ice Rock fesztivál, Wasen im Emmental

Lassan több, mint tizenkét éves koncertre járós karrierem során egyszer sem fordult még elő olyan, hogy külföldre utazzak egyetlen zenekar kedvéért, aminek igazából két oka volt: az egyik, hogy 2015 nyaráig nem volt saját keresetem, mások pénzén meg önzőség lett volna ilyesmit bevállalni; a másik pedig, hogy nem is lett volna szükségem rá, hiszen majdnem mindegyik kedvenc bandám sűrűn látogat el Magyarországra. Talán a brit Threshold ez alól az egyetlen kivétel – a Richard West-Karl Groom páros által vezetett, progresszív metált játszó formáció sajnos nem tartozik a legismertebb csapatok közé, és leginkább csak Nyugat-Európát érintik turnéjaikon. Mivel a banda az utóbbi másfél évben nagyon belopta magát a szívembe egyszerre fülbemászó és technikás dalaikkal, valamint szerény személyemhez közel álló szövegeikkel, elhatároztam, hogy ha törik, ha szakad, nekem látnom kell őket. Magyarországhoz legközelebb német, valamint svájci helyszínek voltak, és a választásom végül egy svájci kisvárosi rockfesztiválra, az Ice Rockra esett. Abszolút nem bántam meg, hogy több mint tízórás utazásra adtam a fejem egy számomra teljesen ismeretlen országban, melynek a nyelvét csak ímmel-ámmal beszélem (ugyanis a svájci német sokkal nehezebbnek bizonyult, mint amire számítottam), mert egy örök életre szóló élményt kaptam – egy nagyobb gondok nélkül lezajló utat, egy hétvégényi aktív pihenést, meseszép tájat, kedves, segítőkész helyieket és nem utolsósorban egy fenomenális koncertet.

Folytatás

Leander Kills Koncert – Barba Negra 2016. 12. 03

Öt hónap elteltével ezúttal fedett helyen tombolhatott a nagyérdemű a Leander Killsre, na meg én vállalhatatlan üzemmódban.

Folytatás

30Y – Dicsőség, pulcsi, kecskék

Már hosszú ideje zajlik az új album beharangozása. Dalok, klipek, izgalmas grafikák surrantak elő a zenekar gyárából az ősz folyamán, míg végre eljutottunk a lemezbemutatóig. A 30Y új albuma, a Dicsőség Budapesten most szombaton, november 12-én debütált egy teltházas koncert keretében az Akvárium Klubban. Egy barátnőm születésnapi ajándéka volt, hogy elvittem erre a száz perces kis begubózásra a 30Y dallamai közé. De nem elég, hogy új lemez érkezett, a Beckek arra vetemedtek, hogy zenekaros kötött pulcsit dobtak a piacra, ha már tél van meg hó lesz és didergés. A farkasok csapatostul rátelepedtek a kedves türkiz fonalrengetegre és onnan üvöltik, hogy mi ne legyen.
15016435_1276324202388369_6865079518698564989_o
Folytatás

Red Hot Chili Peppers koncert

Óriási volt az öröm, mikor kiderült, a Red Hot Chili Peppers Magyarországra jön koncertezni. Szinte azonnal elkelt a jegyek nagy része, amiket nem a rajongók vittek el, azt felvásárolták jegyeladó weboldalak. Így nem is számítottunk rá, hogy mégis eljutunk erre a rendkívüli eseményre.rhcp1

Folytatás

Öreg rocker nem vén rocker – Toto koncert, 2015.06.26, PeCsa Music Garden

toto_pic1

Én sosem értettem, hogyan lehetséges az, hogy egy zenekart „senki sem ismer”, és mégis képesek többezres kapacitású csarnokokat megtölteni, de a Totónak sikerül. A sokszínű amerikai rockbanda ugyan egy tucatnyi slágert piacra dobott, valamint hat Grammy-díjat is bezsebelt már az évek során, mégis amikor megkérdezek valakit, hogy ismeri-e őket, csak egy furcsa tekintet a válasz. Ennek ellenére most pénteken bizony még az eleinte nem túl jó idő ellenére is megtelt a felújított, és kissé átkeresztelt PeCsa.

Folytatás

Utó-Bloomsday

Bloomsday2015-Poster

James Joyce munkásságával hazánkban szinte csak anglisztikás hallgatók találkozhatnak, vagy akik a szakon modern irodalmat tanítanak, tehát annyira nem elterjedtek az ír származású író alkotásai. Akiknek viszont már volt szerencséje valamelyik műhöz (ami általában az Ulysses vagy a Finnegan ébredése), általában azoknak is megoszlik a véleménye: van, aki egyszerűen nem ért semmit abból, amit olvas, van aki igen, mégis utálja, és természetesen azért léteznek olyanok is, akiknek bejön Joyce „őrült világa”. Én is az utóbbi csoportba tartozom, és amikor meghívást kaptam az idei Bloomsday-re, azon nyomban igent mondtam.

Folytatás

Túl az Ekliptikán – Sonata Arctica koncert, 2015. 05. 13, Barba Negra Track

sonatakoncert_pic1

A finn Sonata Arctica feldolgozásokat játszó, majd a Stratovarius stílusjegyeit – egyébként már akkoriban is meglehetősen egyedien – „koppintó” bandaként kezdte immáron csaknem húsz éve, mára már azonban metálszcéna egyik legkiemelkedőbb alakjává nőtte ki magát. A zenekar az utóbbi pár évben többször átesett tagcserén, valamint kisebb arculat- és hangzásváltozáson is, amit a rajongótábor egy bizonyos része nem nézett jó szemmel, sokan el is fordultak tőlük, mindezek ellenére a Sonata Arctica a mai napig stabil lábakon és büszkén áll. Az előbbi tényeket egy elfogulatlan külső szemlélő is látja, amit viszont az elkövetkezendőkben fogok mondani, azok már a megrögzött rajongó szavai. Ugyanis, ezek a finn srácok az én személyes kedvenceim, akik mellett már lassan tizenkét éve kitartok, és ők azok, akik ennyi idő, és a szerdaival együtt kilenc koncertélmény után is fenn tudják tartani a lelkesedésemet zenéjük, és nem utolsósorban saját személyük iránt. Idén májusban egy rövid, ám annál speciálisabb turnéra indult el a nagycsapat, ugyanis tizenöt éves lett debütáló lemezük, az Ecliptica, amit az album újra kiadásával, valamint azzal kívántak megünnepelni, hogy a turné összes állomásán elejétől-végéig eljátszották az Ecliptica számait, egy-két további slágerrel kiegészítve. Ez már önmagában egy kihagyhatatlan alkalomnak számít, és ennek megfelelően a készülődés (és a várakozás) is nagy volt – mint eddig mindig, Tony Kakko és társai most sem okoztak csalódást.

Folytatás