A majmok bolygója 2. (1970)

Avagy a kevesebb néha több…

Az ötrészes majmok bolygója-saga második történetét az első film sikerei után, 1969-ben forgatták, és közvetlenül ott folytatódik, ahol az előző rész abbamaradt. (Olyannyira közvetlenül, hogy az első rész végének több jelenetét be is vágják, ideértve a Szent Tekercsek felolvasását, Dr. Zaius és Taylor párbeszédét, majd azt, ahogy Taylor ellovagol Novával a Tiltott Zónába, ahol megtalálják a Szabadság-szobor maradványait, és Taylor ráébred, hogy a bolygó, amin jár, az maga a Föld.)

A történet főszereplője ezúttal Brent (James Franciscus), a szegény ember Charlton Hestonja, aki Taylorhoz hasonlóan szintén űrhajós, a Taylor után küldött mentőcsapat tagja. Brent űrhajója akkor csapódik be, mikor Taylor épp belovagol a Tiltott Zónába Novával. Brent, az egyetlen túlélő Taylor és csapata felkutatására indul a számára idegennek vélt bolygón. Elsőként a lovon érkező Novával találkozik, akinél megtalálja Taylor dögcéduláját, ezért úgy hiszi, a lány el tudja őt vezetni az űrhajóshoz. Azonban Majomvárosban köt ki, ahol rájön, hogy ezen a bolygón a majmok uralkodnak.

Folytatás

Igazából egyáltalán nem szuperek – A szupercsapat (2010)

Csakúgy, mint sokan a 80-as és 90-es években, én is orrba-szájba néztem A szupercsapat című sorozatot, ami bár sokszor tartalmazott apró hibákat, mégis megragadó stílusával, kvázi biztonságos végkimenetelével mindig tudott élvezetet nyújtani. Azonban ledobtam minden prekoncepciómat, minden hírt és teljesen üres lapot kívántam indítani a filmnek, azonban erre az üres lapra sem sikerült egy jó minőségű filmet kreálniuk az alkotóknak.

Folytatás

Változások kora (1995)

Lehet, hogy manapság Robert Downey Jr. nevét hallva rögtön Vasemberre és Sherlock Holmesra asszociálunk, azonban a színész már jóval ezek a szerepek előtt is alkotott nagyokat – az egyik filmjéről, a Chaplinről egyszer már regéltem is. Most pedig következzen egy másik alkotás, szintén a kilencvenes évekből, a Változások kora.

Folytatás

Az Alkonyat-széria egy rajongó szemével, aki sosem ült fel a hype-vonatra!

Tudom, hogy manapság nem divat kijelenteni, de én szeretem az Alkonyat filmeket és a könyveket, és úgy döntöttem, megmutatnám nektek az én szememmel – íme, egy kíméletlenül őszinte kritika egy szériáról, és az azt övező hisztériáról.

Spoiler veszély!

 

Folytatás

Predator- A Ragadozó (1987)

Június 12-én volt kereken 30 éve, hogy a mozikba került filmtörténelem egyik legnagyobb klasszikusa, a Predator. A jeles évforduló alkalmából pedig épp ideje, hogy kicsit boncolgassuk a videotékák örök toplistás darabjának értékeit és bibijeit.

A Ragadozó azon filmek közé tartozik, amiknek a cselekményét nem szükséges senkinek se bemutatni, és nem csak azért, mert úgyis mindenki ismeri, hanem mert nem a történet a legfontosabb benne, de azok kedvéért, akiknek megkoptak az emlékeik, kicsit felelevenítjük a sztorit.

Folytatás

A szolgálólány meséje (The Handmaid’s Tale, 1990)

Avagy azé a világ, aki teleszüli?

Az HBO az idén debütáló műsoraiban rendre erős és provokatív, a nőket mikro- vagy makroszinten érintő témákat boncolgat. A Hatalmas kis hazugságok után nemrég új sorozat startolt el a csatorna műsorán, A szolgálólány meséje címmel. Hamarosan a megrázó, sokak idegrendszerét felforgató sorozatot is górcső alá fogjuk venni, azonban először érdemes megvizsgálni az előzményeit, ugyanis a tízrészes sorozat nem önálló ötlet, még csak nem is első feldolgozás. Margaret Atwood 1985-ben megjelent azonos című regénye már készült egy film 1990-ben, elsőként érdemes ezzel foglalkozni.

​A történet a közeli jövőben, egy Gilead Köztársaság nevű vallási fundamentalista államban játszódó disztópia (vagyis negatív jövőképet festő utópia). Ebben a világban túl vagyunk egy óriási, mindent felforgató háborún, emellett erős atomszennyezés sújtotta az embereket, ami miatt  a nők többsége meddővé vált. Ilyen körülmények között rendkívüli értéket képvisel az, aki még nemzőképes. Azonban az értékes dolgoknak ritkán van szabad akaratuk, többnyire birtokolni szokás őket (lásd: Mad Max: A harag útja), itt sincs ez másként. Az államot a hadsereg és a vallás szigorú kettős rendszere uralja, minden a katonaság és a papság kezében van, ami egyértelműen férficentrikus világot épít ki, ahol a nők csak tárgyak. Az emberek kasztokba vannak osztva. A férfiak egy része az uralkodó osztályhoz tartozik (jellemzően a hadsereg emberei), ők gyakorlatilag bármit megtehetnek, övék a hatalom. A többi férfi kiszolgáló személyzet: kertész, sofőr, közhatona, szerelő, termelő.

Folytatás

A szeretet medvéje – Brother Bear (2003)

Már hetek óta motoszkál a fejemben a Mackótestvér főcímdala, úgyhogy szinte biztos voltam benne, hogy ez lesz a következő beszámoló témája. Ez a családi film az egyik leggyönyörűbb Disney-alkotás, amit láttam. Bár a szeretet erejéről és az összetartás fontosságáról szól, a medvék néha dalra fakadnak és kerge rénszarvasok kísérik főhősünk útját, mégsem csöpög a rózsaszín cukormáztól, nem sekélyes, hanem épp ellenkezőleg, csontig hatol, miközben megtanít rá, milyen fontos, hogy szeretettel és megértéssel forduljunk egymás felé, ne pedig berögzült gondolatok alapján ítéljük meg egymást.

Folytatás

Derült égből apu

Az előzetes alapján jópofa vígjátéknak tűnt, így egyik este úgy döntöttünk a barátommal, hogy megnézzük. Nem pont azt hozta, amire számítottunk, de azért csalódnunk sem kellett.

Folytatás

Harapós hadsereg – Marabunta: Gyilkos Hangyák (1998)

A Tremors filmek és a Faculty mellett erre a filmre emlékszem legjobban gyerekkoromból. Bár a Marabunta sokkal inkább egy vérszegény akció, semmint érdekes horrofilm, mégis megérdemli az említést – már csak a nosztalgia miatt is.

Folytatás

Minden fohász meghallgatott – Wonder Woman (2017)

Nagyon régóta vártam a Wonder Woman nagyfilmre, ugyanakkor rettegtem is tőle – féltem, hogy rossz lesz, féltem, hogy megint úgy adják el, hogy az alkotók mennyire nő központúak, miközben egy női szereplőn kívül nem sok lesz. És féltem, mert cosplayesként majd’ három hónapig építettem egy páncélt egy olyan filmből, amit még nem is láttam. Aztán beültünk Cathyvel a filmre, és negyed óra sem telt el, mire tudtam, hogy minden félelmem felesleges volt, mert ez az a szuperhősös film, amire vártam, ez az a DC adaptáció, amire vártam, és ez az a női központú film, amire vártam. És ez az a történet, amire a világnak szüksége van!

Folytatás