Cirkusz kell a népnek! – A legnagyobb showman

Közel nem hibátlan, és a hiányosságait jól közszemlére is teszi, d ez semmit sem változtat azon a tényen, hogy minden egyes percét imádtam.

Folytatás

Meglátni és megszeretni – Vademberek hajszája (2016)

Bár imádom a hollywoodi szuperprodukciókat, blockbustereket, adaptációkat és franchise-okat, azért néha jó látni, ha a filmipar kiad egy igazán egyedi és varázslatos filmet, ami önmagában megállja a helyét. A Vademberek hajszája egyszerre szívfacsaró és szívmelengető, vicces és drámai, és olykor pont annyira logikusan nem logikus, mint maga az élet.

Folytatás

Temple Grandin (2010)

Az igazán érdekes emberek gyakran elvesznek a történelem útvesztőjében, pont úgy, mint ahogy az igazán érdekes filmek is gyakran elkerülik a nagyközönség figyelmét.

Folytatás

Az ital teszi a bankrablót – A Viszkis (2017)

Sajnos elég rég fordult elő utoljára, hogy magyar film felkeltette az érdeklődésemet – talán még a Made in Hungaria volt az, aminek a megjelenésére kifejezetten vártam, és a végeredményt is élveztem. A Viszkis már a trailer alapján nagyon izgalmasnak és minőséginek tűnt, úgyhogy biztos voltam benne, hogy látnom kell. Voltak ugyan fenntartásaim, főleg, hogy a mű egy létező ember életét dolgozza fel, aki ráadásul bűnöző volt. Ez az alap magában rejti annak veszélyét, hogy a sztori átlendül túlzó moralizálásba, vagy épp ellenkezőleg, az alkotók túl szimpatikussá teszik a főszereplőt – szerintem azonban Antal Nimród és csapata tökéletesen megoldotta ezt a problémát.

Folytatás

Számkivetettek (2012) – Igazgyöngy a délvidékről

Van az a típusú trash film, amit még én magam is szívesen fogyasztok, persze jellemzően ebben sok a lövöldözés, a jó pasi, és a szarkasztikus humor. A Számkivetettek szintén egy ilyen trash filmnek indult, ám a történet vége felé kiderült, hogy sokkal több van benne, mint azt a plakátjából gondolni lehetne.

Folytatás

Dzsungel (2017)

Az úgynevezett túlélőfilmek népszerűsége már nagyon régóta töretlen, és ezek közül is kiemelkedő szerepet töltenek be azok a történetek, amik valós eseményeken alapulnak. Ha jól meggondoljuk, már Defoe klasszikusát, a Robinson Crusoe-t is megtörtént események ihlették, a közönség fantáziáját sok száz éve folyamatosan lebilincseli annak a gondolata, hogy mennyit bír ki és mivé válik egy civilizált ember egymagában, kizárólag a saját képességeire utalva a vadonban.

A kilencvenes évek elején óriási sikert aratott az Életben maradtak, ami nyers őszinteséggel mutatta be az emberi természet legmélyebb bugyrait, ugyanakkor emléket állított a bennünk rejlő rendkívüli akaraterőnek és túlélő ösztönnek. Ezen az úton haladt tovább a 127 óra (2010) és az Everest (2015) is, és most ennek a nyomdokaiba lépett Greg McLean túlélődrámája, a Dzsungel is.

Folytatás

Nárcisz balladája – anyám! (2017)

Igazából nem tudnék nyomós okot mondani arra, miért ültem be az anyám!-ra. Korábban olvastam arról, mennyire megosztó a film, ez pedig egyből érdekesebbé tette számomra, meg hát péntek este volt, úgyhogy gondoltam, miért is ne kanyarodjak a mozi felé? Mivel ez volt életem első Aronofsky filmje – tudom, van mit bepótolnom –, és néhány rajongó szerint az anyám! közel sem tipikus alkotás a rendezőtől, így azt hiszem, sikerült mindenféle prekoncepció nélkül beülnöm a terembe, és talán pont emiatt vált számomra élvezhetővé a végeredmény.

Folytatás

A nyelv, mint fegyver – Érkezés (2016)

Bevallom, a negatív kritikák hatására húztam az Érkezés megtekintését ilyen sokáig, és ismét bebizonyosodott számomra, hogy nem kell az ilyenekre hallgatnom – pont, ahogy a Terminator Genesys esetében sem kellett volna. Az Érkezés ugyanis egy kiváló sci-fi, ami okos, logikus, és olyan szinten ötvözi a drámát a tudománnyal, mint előtte még senki.

Folytatás

Megmaradt Alice-nak (2014)

Hosszú ideig készültem rá, hogy megnézzem a Megmaradt Alice-nak filmváltozatát. Attól kezdve tudtam, hogy megterhelő művel lesz dolgom, ahogy hallottam róla, hiszen az egyetemi Emlékezet kurzus féléve során kaptuk a műről az ajánlást, mint pszichológiailag érdekes alkotás az Alzheimer-témában. És valóban az is. Megindító, megrázó és megríkató film, ami nem csak a betegség és a szenvedők megértéséhez visz közelebb, de önmagunkkal is szembesít és még az értékrendünkkel is konfrontál.

Folytatás

Lore útjai

Azt hiszem, ez a film azok közé tartozik, amire nem véletlenül teszik ki azt a bizonyos tizenhatos karikát. Erőteljes és sokkoló. Amíg a mondanivaló leülepszik annyira, hogy nyilatkozni is lehessen róla, még sokszor eszünkbe jutnak a letisztult, arcul csapó képek.

Folytatás