Sír a cosplayes lelkem – A Nagy Fal (2016)

Néha szükség van, hogy a kritikus rossz filmeket is nézzen, mert szerintem igazán az ilyen alkotásoknál lehet megmutatni, hogy mennyire csípős is tud lenni a nyelvünk. A Nagy Fal azonban még a csípős nyelvre sem méltó, és igazából azon túl, hogy semmilyen, nehéz róla beszélni, de azért fáj a szívem, mert ebből a storyból, ezzel a költségvetéssel és színészekkel bizony remek mozit lehetett volna kihozni.

Folytatás

Arthur király – A kard legendája

Tudjátok, miről beszélek, amikor azt mondom: színes-szagos, látványos, mindenféle királysággal teli előzetes. Ezek általában sosem takarnak ugyanannyira menő filmet. Néha az is előfordul, hogy lényegesen alulmúlják a trailert. De olyat én még nem láttam, hogy a mögötte lévő történet egyenesen hülyeség. Folytatás

Utódok 2 (2017)

Anno két éve már az első rész – ami az először tizenhárom éves koromban látott High School Musical az első Disney Channel film volt, ami megérintett – is megvett kilóra, és most örömmel jelenthetem, hogy a folytatás is hozta az elvárt színvonalat.

Folytatás

Picasso kalandjai – 1978

Többször nézhető, hamisítatlan komédia minden időkre. Gúnyba és kacagásba göngyölt történet a 20. század hajnalán élt társadalomról, művészvilágról.

Már ahogy cseperedett, tudni lehetett, hogy nagy tehetséggel van megáldva az ifjú Pablo (Gösta Ekman Jr). Édesapja elviszi ezért őt az akadémiára tanulni, ahol siker és elismerés a kenyere. Nagyon büszke rá a család. Az érzelmekkel fűtött spanyol környezetben aztán apja tetszhalála után fojtogató lett a családi fészek, ezért hát elhagyja azt. A századforduló körül nagyon sokat fest, de nem tudja eladni képeit, ezért éhezik. Apja kopog be hozzá váratlanul egy napon, a meglehetősen szerény tetőtéri hajlékába, és onnantól fellendül élete – mecénást szerez Pablonak, így az bekerül a gazdag művészvilágba, a krémbe. És itt indulnak az újabb izgalmak…

Folytatás

A Karib-tenger kalózai: Salazar bosszúja

„Minden kalóz ennyire bolond?  Igen…”

Folytatás

Aladdin legújabb kalandjai (2015)

Emlékszem, amikor először láttuk Catleenékkel ennek a filmnek a bemutatóját a moziban, hangosan röhögtünk. Nem vicc. Úgyhogy nem csoda, hogy – miután lecsúsztunk róla, amikor a moziban ment – tűkön ültünk, hogy láthassuk. Nos, én a héten végre megnéztem, és ha annyira nem is volt jó, mint amire a trailer alapján számítottam, azért szórakoztató volt.

Folytatás

A Karib-tenger kalózai: Ismeretlen vizeken

„Ám szíven talált ámor, és nem kell már drága sok kincs, csakis az én kedves matróz uram, kinek párja nincs!” Folytatás

Az Alkonyat-széria egy rajongó szemével, aki sosem ült fel a hype-vonatra!

Tudom, hogy manapság nem divat kijelenteni, de én szeretem az Alkonyat filmeket és a könyveket, és úgy döntöttem, megmutatnám nektek az én szememmel – íme, egy kíméletlenül őszinte kritika egy szériáról, és az azt övező hisztériáról.

Spoiler veszély!

 

Folytatás

Minden fohász meghallgatott – Wonder Woman (2017)

Nagyon régóta vártam a Wonder Woman nagyfilmre, ugyanakkor rettegtem is tőle – féltem, hogy rossz lesz, féltem, hogy megint úgy adják el, hogy az alkotók mennyire nő központúak, miközben egy női szereplőn kívül nem sok lesz. És féltem, mert cosplayesként majd’ három hónapig építettem egy páncélt egy olyan filmből, amit még nem is láttam. Aztán beültünk Cathyvel a filmre, és negyed óra sem telt el, mire tudtam, hogy minden félelmem felesleges volt, mert ez az a szuperhősös film, amire vártam, ez az a DC adaptáció, amire vártam, és ez az a női központú film, amire vártam. És ez az a történet, amire a világnak szüksége van!

Folytatás

Arthur király – A kard kipofozott legendája

Arthur király, az Excalibur és a kerekasztal legendáját jó eséllyel mindannyian ismerjük, készült már egy rakás feldolgozás is róla, ahol többé-kevésbé az ’eredeti’ verzió maradt reflektorfényben, ám Guy Ritchie nem finomkodott ennyire, új köntöst adott a poros történetnek.

Folytatás