Harapós hadsereg – Marabunta: Gyilkos Hangyák (1998)

A Tremors filmek és a Faculty mellett erre a filmre emlékszem legjobban gyerekkoromból. Bár a Marabunta sokkal inkább egy vérszegény akció, semmint érdekes horrofilm, mégis megérdemli az említést – már csak a nosztalgia miatt is.

Folytatás

Nyolc ok, hogy miért nézd meg az Alien: Covenantot

A Prometheus körüli nagy viták után sok Alien-rajongó félve várta Ridley Scott legújabb filmjét. Ha te is közéjük tartozol, és még nem tudod, meg merd-e nézni az Alien: Covenantot, akkor most íme pár többé-kevésbé spoilermentes  érv, amivel talán meggyőzünk, hogy érdemes beülnöd a moziba:

1) Ha szereted Michael Fassbendert

Mindannyiunk imádott Magnetója az Assassin’s Creedben ugyan erősen megbicsakló teljesítményt nyújtott, de ezt el lehet neki nézni. A Prometheusban zseniálisan játszotta Davidet, az emberiségben egyre jobban csalódó androidot, most pedig ha lehet, még jobban lubickol a szerepben. Ezúttal ráadásul rögtön duplán, ugyanis David mellett ő alakítja Waltert, a David-modell továbbfejlesztett verzióját is. Érdekes látni ebben a kettős szerepben, ahol két teljesen eltérő személyiségű lényt formál meg, eltérő világnézettel és hozzáállással.

Folytatás

Hellraiser: Inferno (Hellraiser V.)

A héten elérkeztünk sorrendben az ötödik Hellraiserhez, ami az Inferno alcímet kapta a keresztségben, és amit magyarul elkeserítő módon A pokol démonjainak sikerült fordítani.

A film 1999-ben készült és 2000-ben került bemutatásra, de az előző rész csúfos bukása után már eleve csak DVD-re tervezték kiadni, ami nekem különösen nagy fájdalom, ugyanis ez volt az első igazán profi, az általam elképzelt poklot bemutató Hellraiser-film.

Az Inferno szakított a korábbi epizódok folytatásos sztoriszálával, és önálló, kerek egész történetet alkot. A film főszereplője Joseph Thorne (Creig Sheffer, a szegény ember David Boreanaza), egy denveri nyomozó, aki rajong a rejtvényekért, a bűvészmutatványokért, valamint sajnálatos módon a prostikért és a kokainért is.

Folytatás

Hellr4iser- Bloodline (Hellraiser 4.)

A Hellraiser saga negyedik része, a Hellraiser: Bloodline (1996) egészen a gyökerekig nyúlik vissza, és a démoni világra kaput nyitó kocka létrejöttének történetét meséli el.

Ez az utolsó olyan Hellraiser film, amit mozivászonra gyártottak, és az utolsó, amibe még szervesen bevonták a Hellraiser történetek megalkotóját, Clive Barkert.

A történet egyszerre előzményfilm és folytatás, horror és sci-fi, több szálon és több idősíkban játszódik: egyrészt folytatja a történetet ott, ahol a harmadik rész abbahagyta (a beton alapzatba süllyesztett kockával), másrészt bemutatja a kocka születését, mindezt pedig a kocka készítőjének távoli leszármazottja meséli el, a 22. században.


Folytatás

Öt horrorfilm a 80-as évekből

Ahogy telnek az évek és jönnek a ki a filmek, egyre jobban kezdek elfordulni a legújabb kor horrorfilmjeitől, mert az átlag gusztustalanságnál többet nem nagyon tudnak felmutatni – hatalmas tisztelet a kivételnek. De lehet, hogy valahogy így éreztek a 80-as évek fiataljai is, amikor kijött a huszadik , unalomig lerágott témával bíró kaszabolós horrorfilm. Nos, mostani alanyaink bár ebből a korból valók, koránt sem unalmasak – igaz nem is ijesztőek, de elgondolkodtatóak és még olykor már groteszk módon viccesek is.

Folytatás

Túl messze van a cél – Train to Busan

Az ázsiai horroroknak eddig két típusát szerettem: a nagyon misztikusat vagy a nagyon gusztustalanat – de még a horroron edzett gyomornak sem kottyannak meg  az olyan darabok, mint a Teke Teke vagy a Kuchisake Onna. Ma azonban a japán vizekről elevezve egy dél-koreai horrort lesz cikkünk mai alanya, a 2016-ban kijött és nagy sikert aratott Train to Busan.

Folytatás

Hellraiser III: Pokol a Földön

Ha a horror művészetéről van szó, Clive Barker nevét nem lehet kihagyni. A műfaj olyan nagy apostolai közé tartozik ő is, mint Edgar Allan Poe, Bem Stoker, Mary Shelley, H.P. Lovecraft, Stephen King vagy épp Dean R. Koontz; akik mind megmutatták az emberi lélek legbelsőbb magjában rejlő poklot. (Megj.: Aki Laurell K . Hamilton pornóregényeit horrornak meri besorolni, az legyen kedves, térdepeljen a sarokba és gondolja át az életét, majd szerezzen be végre magának egy hús-vér szeretőt.)

Folytatás

A tökéletes pár – Frankenstein Játékai (2002)

Akárcsak a Slither vagy a Faculty, a Frankenstein Játékai is életem egyik legmeghatározóbb horrorfilmje és bár mind témában mind komolyságban eltér a korábban említettektől, ettől függetlenül egy hihetetlen érdekes horrorfilmet kapunk, mai tipikus iskola példája annak, hogy mennyit képes elviselni az ember, mielőtt teljesen hatalmába keríti az őrület.

Folytatás

A Rózsa Vére legerősebb karakterei

Ha ma már úgyis Stephen King napot tartunk, akkor úgy gondoltam, ideje lenne leporolni egy régi kedves darabomat – A Rózsa Vérét – és azon belül is egy kérdést, ami évek óta érik a fejemben? Hogy vajon ki a legerősebb személy/entitás a filmekben? Bár a paranormális képességeket nehéz rangsorolni, a filmben nyújtott teljesítmények alapján mégis lehetséges. Akkor, lássuk is az indulókat.

Folytatás

A Milford nem gimnázium – Stephen King: A Visszatérők (1991)

Stephen Kingnek egyik visszatérő motívuma – a szó legszorosabb értelmében – a síron is túlmutató bosszú. Egyik legjobb filmadaptációja, az 1996-os Kárhozottak vagy eredeti címén a Sometimes they come back…again. Azonban itt most nem erről fog szó esni, hanem ehhez darabjához nagyon hasonló, bár pár lényeges dologban eltérő film, az 1991-es Visszatérők.

Folytatás