Dzsungel (2017)

Az úgynevezett túlélőfilmek népszerűsége már nagyon régóta töretlen, és ezek közül is kiemelkedő szerepet töltenek be azok a történetek, amik valós eseményeken alapulnak. Ha jól meggondoljuk, már Defoe klasszikusát, a Robinson Crusoe-t is megtörtént események ihlették, a közönség fantáziáját sok száz éve folyamatosan lebilincseli annak a gondolata, hogy mennyit bír ki és mivé válik egy civilizált ember egymagában, kizárólag a saját képességeire utalva a vadonban.

A kilencvenes évek elején óriási sikert aratott az Életben maradtak, ami nyers őszinteséggel mutatta be az emberi természet legmélyebb bugyrait, ugyanakkor emléket állított a bennünk rejlő rendkívüli akaraterőnek és túlélő ösztönnek. Ezen az úton haladt tovább a 127 óra (2010) és az Everest (2015) is, és most ennek a nyomdokaiba lépett Greg McLean túlélődrámája, a Dzsungel is.

Folytatás

A nyelv, mint fegyver – Érkezés (2016)

Bevallom, a negatív kritikák hatására húztam az Érkezés megtekintését ilyen sokáig, és ismét bebizonyosodott számomra, hogy nem kell az ilyenekre hallgatnom – pont, ahogy a Terminator Genesys esetében sem kellett volna. Az Érkezés ugyanis egy kiváló sci-fi, ami okos, logikus, és olyan szinten ötvözi a drámát a tudománnyal, mint előtte még senki.

Folytatás

Megmaradt Alice-nak (2014)

Hosszú ideig készültem rá, hogy megnézzem a Megmaradt Alice-nak filmváltozatát. Attól kezdve tudtam, hogy megterhelő művel lesz dolgom, ahogy hallottam róla, hiszen az egyetemi Emlékezet kurzus féléve során kaptuk a műről az ajánlást, mint pszichológiailag érdekes alkotás az Alzheimer-témában. És valóban az is. Megindító, megrázó és megríkató film, ami nem csak a betegség és a szenvedők megértéséhez visz közelebb, de önmagunkkal is szembesít és még az értékrendünkkel is konfrontál.

Folytatás

Három film a bénulásról

A soron következő három filmet nagyon sok szempont szerint lehetne rendezgetni. Lehetne szempont a befejezés, a valóságtartalom, a valóság korrektúrája, a társadalmi relevancia, a pszichológiai relevancia és még sok más. Az én szempontom a könnyedség lesz, annak ellenére, hogy a bénulás maga nem egy olyan téma, amelyben bármikor el lehetne kerülni a nehéz helyzetek ábrázolását vagy a nehéz kérdések feszegetését. Ez azonban csak részint képezi írásom tárgyát.

Folytatás

Fúj, fúj és fúj – Éjféli etetés (2008)

Úgy tűnik Bradley Cooper nem a kabala-színészem, ugyanis a filmjeiben mostanság rendre csalódom, ott volt A Szupercsapat vagy a Csúcshatás, és most itt van az Éjféli etetés, ami egy thrillernek indult horror, ami végül az sem.

Folytatás

Változások kora (1995)

Lehet, hogy manapság Robert Downey Jr. nevét hallva rögtön Vasemberre és Sherlock Holmesra asszociálunk, azonban a színész már jóval ezek a szerepek előtt is alkotott nagyokat – az egyik filmjéről, a Chaplinről egyszer már regéltem is. Most pedig következzen egy másik alkotás, szintén a kilencvenes évekből, a Változások kora.

Folytatás

Az Alkonyat-széria egy rajongó szemével, aki sosem ült fel a hype-vonatra!

Tudom, hogy manapság nem divat kijelenteni, de én szeretem az Alkonyat filmeket és a könyveket, és úgy döntöttem, megmutatnám nektek az én szememmel – íme, egy kíméletlenül őszinte kritika egy szériáról, és az azt övező hisztériáról.

Spoiler veszély!

 

Folytatás

A szolgálólány meséje (1990)

Avagy azé a világ, aki teleszüli?

Az HBO az idén debütáló műsoraiban rendre erős és provokatív, a nőket mikro- vagy makroszinten érintő témákat boncolgat. A Hatalmas kis hazugságok után nemrég új sorozat startolt el a csatorna műsorán, A szolgálólány meséje címmel. Hamarosan a megrázó, sokak idegrendszerét felforgató sorozatot is górcső alá fogjuk venni, azonban először érdemes megvizsgálni az előzményeit, ugyanis a tízrészes sorozat nem önálló ötlet, még csak nem is első feldolgozás. Margaret Atwood 1985-ben megjelent azonos című regénye már készült egy film 1990-ben, elsőként érdemes ezzel foglalkozni.

​A történet a közeli jövőben, egy Gilead Köztársaság nevű vallási fundamentalista államban játszódó disztópia (vagyis negatív jövőképet festő utópia). Ebben a világban túl vagyunk egy óriási, mindent felforgató háborún, emellett erős atomszennyezés sújtotta az embereket, ami miatt  a nők többsége meddővé vált. Ilyen körülmények között rendkívüli értéket képvisel az, aki még nemzőképes. Azonban az értékes dolgoknak ritkán van szabad akaratuk, többnyire birtokolni szokás őket (lásd: Mad Max: A harag útja), itt sincs ez másként. Az államot a hadsereg és a vallás szigorú kettős rendszere uralja, minden a katonaság és a papság kezében van, ami egyértelműen férficentrikus világot épít ki, ahol a nők csak tárgyak. Az emberek kasztokba vannak osztva. A férfiak egy része az uralkodó osztályhoz tartozik (jellemzően a hadsereg emberei), ők gyakorlatilag bármit megtehetnek, övék a hatalom. A többi férfi kiszolgáló személyzet: kertész, sofőr, közhatona, szerelő, termelő.

Folytatás

A majmok bolygója (1968)

A sci-fi történelem egyik legfontosabb állomása kétségtelenül a Franklin J. Schaffner által rendezett 1968-as A majmok bolygója, ami a mai napig meghatározó eleme a műfajnak. A film Pierre Boulle francia író azonos című regénye alapján készült, de Schaffner több ponton fontos változtatásokat hajtott végre a történeten, és pont ezek a változtatások ruházták fel az addig kicsit középszerű sztorit nagyon fontos mondanivalóval. Ma már talán furcsának hatnak bizonyos aspektusai, de nem szabad elfelejtenünk, hogy a filmet 1967-ben forgatták, két évvel azelőtt, hogy Armstrong a Holdra szállt volna, így az emberiség űrutazással kapcsolatos tapasztalatai még gyerekcipőben jártak. Innen nézve pedig mind az űrhajó és a felszerelés, mind pedig a legénység landolás utáni magatartása érthető.

Folytatás

Egy kínzóan elegáns bosszú története – Éjszakai ragadozók (2016)

Volt már, hogy valaki kifejezetten neked ajánlott valamit – szerelmes dalt, verset, Facebook posztot vagy regényt, esetleg hogy bűntudatot keltsen? Susannal (Amy Adams) megtörténik ez a mindennapi eset, de egy vádoló hangvételű posztnál jóval nagyobb léptékben. A volt férje, Edward (Jake Gyllenhaal) elküldi neki új regényét, ami kegyetlen őszinteséggel szembesíti Susant saját rossz döntéseivel és a helyreállíthatatlan veszteségekkel. Folytatás