Fúj, fúj és fúj – Éjféli etetés (2008)

Úgy tűnik Bradley Cooper nem a kabala-színészem, ugyanis a filmjeiben mostanság rendre csalódom, ott volt A Szupercsapat vagy a Csúcshatás, és most itt van az Éjféli etetés, ami egy thrillernek indult horror, ami végül az sem.

Folytatás

Változások kora (1995)

Lehet, hogy manapság Robert Downey Jr. nevét hallva rögtön Vasemberre és Sherlock Holmesra asszociálunk, azonban a színész már jóval ezek a szerepek előtt is alkotott nagyokat – az egyik filmjéről, a Chaplinről egyszer már regéltem is. Most pedig következzen egy másik alkotás, szintén a kilencvenes évekből, a Változások kora.

Folytatás

Az Alkonyat-széria egy rajongó szemével, aki sosem ült fel a hype-vonatra!

Tudom, hogy manapság nem divat kijelenteni, de én szeretem az Alkonyat filmeket és a könyveket, és úgy döntöttem, megmutatnám nektek az én szememmel – íme, egy kíméletlenül őszinte kritika egy szériáról, és az azt övező hisztériáról.

Spoiler veszély!

 

Folytatás

A szolgálólány meséje (1990)

Avagy azé a világ, aki teleszüli?

Az HBO az idén debütáló műsoraiban rendre erős és provokatív, a nőket mikro- vagy makroszinten érintő témákat boncolgat. A Hatalmas kis hazugságok után nemrég új sorozat startolt el a csatorna műsorán, A szolgálólány meséje címmel. Hamarosan a megrázó, sokak idegrendszerét felforgató sorozatot is górcső alá fogjuk venni, azonban először érdemes megvizsgálni az előzményeit, ugyanis a tízrészes sorozat nem önálló ötlet, még csak nem is első feldolgozás. Margaret Atwood 1985-ben megjelent azonos című regénye már készült egy film 1990-ben, elsőként érdemes ezzel foglalkozni.

​A történet a közeli jövőben, egy Gilead Köztársaság nevű vallási fundamentalista államban játszódó disztópia (vagyis negatív jövőképet festő utópia). Ebben a világban túl vagyunk egy óriási, mindent felforgató háborún, emellett erős atomszennyezés sújtotta az embereket, ami miatt  a nők többsége meddővé vált. Ilyen körülmények között rendkívüli értéket képvisel az, aki még nemzőképes. Azonban az értékes dolgoknak ritkán van szabad akaratuk, többnyire birtokolni szokás őket (lásd: Mad Max: A harag útja), itt sincs ez másként. Az államot a hadsereg és a vallás szigorú kettős rendszere uralja, minden a katonaság és a papság kezében van, ami egyértelműen férficentrikus világot épít ki, ahol a nők csak tárgyak. Az emberek kasztokba vannak osztva. A férfiak egy része az uralkodó osztályhoz tartozik (jellemzően a hadsereg emberei), ők gyakorlatilag bármit megtehetnek, övék a hatalom. A többi férfi kiszolgáló személyzet: kertész, sofőr, közhatona, szerelő, termelő.

Folytatás

A majmok bolygója (1968)

A sci-fi történelem egyik legfontosabb állomása kétségtelenül a Franklin J. Schaffner által rendezett 1968-as A majmok bolygója, ami a mai napig meghatározó eleme a műfajnak. A film Pierre Boulle francia író azonos című regénye alapján készült, de Schaffner több ponton fontos változtatásokat hajtott végre a történeten, és pont ezek a változtatások ruházták fel az addig kicsit középszerű sztorit nagyon fontos mondanivalóval. Ma már talán furcsának hatnak bizonyos aspektusai, de nem szabad elfelejtenünk, hogy a filmet 1967-ben forgatták, két évvel azelőtt, hogy Armstrong a Holdra szállt volna, így az emberiség űrutazással kapcsolatos tapasztalatai még gyerekcipőben jártak. Innen nézve pedig mind az űrhajó és a felszerelés, mind pedig a legénység landolás utáni magatartása érthető.

Folytatás

Egy kínzóan elegáns bosszú története – Éjszakai ragadozók (2016)

Volt már, hogy valaki kifejezetten neked ajánlott valamit – szerelmes dalt, verset, Facebook posztot vagy regényt, esetleg hogy bűntudatot keltsen? Susannal (Amy Adams) megtörténik ez a mindennapi eset, de egy vádoló hangvételű posztnál jóval nagyobb léptékben. A volt férje, Edward (Jake Gyllenhaal) elküldi neki új regényét, ami kegyetlen őszinteséggel szembesíti Susant saját rossz döntéseivel és a helyreállíthatatlan veszteségekkel. Folytatás

Öt kedvenc karakter a Hobbit Trilógiából

Egy ilyen cikket összeállítani nehezebb, mint Jersey Shore-ban az értelmet keresni. Sok kritikát kaptak A Hobbit Trilógia – főleg azért mert nem csak film, hanem filmek -, de a hosszúságnak is megvan az az előnye, hogy képes a nézőkkel több szereplőt megismertetni, jellemüket, múltjukat jobban kibontani – és pont azért lehet őket megszeretni. Most összefogtam egy csokorra valót azokból az arcokból, akik mondhatni kötelező elemei lettek a Középföldi túlélőcsomagnak.

Folytatás

A Milford nem gimnázium – Stephen King: A Visszatérők (1991)

Stephen Kingnek egyik visszatérő motívuma – a szó legszorosabb értelmében – a síron is túlmutató bosszú. Egyik legjobb filmadaptációja, az 1996-os Kárhozottak vagy eredeti címén a Sometimes they come back…again. Azonban itt most nem erről fog szó esni, hanem ehhez darabjához nagyon hasonló, bár pár lényeges dologban eltérő film, az 1991-es Visszatérők.

Folytatás

Tarzan legendája

Az én környezetemben a Tarzan legendája fogadtatása meglehetősen vegyes volt, így muszáj volt lecsekkolnom a saját szememmel. Meg kell hagyni, egész mást hozott a film, mint amit vártam tőle, de talán ez nem is akkora tragédia.

Folytatás

A fehér király – a vasvillás árnyékában

Dragomán György bestsellere szolgált névadó forrásként a 2017.március 9-én bemutatott angol-német-svéd-magyar drámához, de hogy ezen kívül a filmnek mi köze van a könyvhöz, az egy elég érdekes kérdés. Mármint ha kérdés lehet az, hogy a kiragadott mozzanatok kifordított árnyait mégis hogyan definiálhatjuk. Igazándiból talán inkább arról érdemes gondolkodni, hogy vajon mi értelme lehetett egyáltalán összehozni ezt a két művet a marketinges szempontokon kívül.

Folytatás