Sír a cosplayes lelkem – A Nagy Fal (2016)

Néha szükség van, hogy a kritikus rossz filmeket is nézzen, mert szerintem igazán az ilyen alkotásoknál lehet megmutatni, hogy mennyire csípős is tud lenni a nyelvünk. A Nagy Fal azonban még a csípős nyelvre sem méltó, és igazából azon túl, hogy semmilyen, nehéz róla beszélni, de azért fáj a szívem, mert ebből a storyból, ezzel a költségvetéssel és színészekkel bizony remek mozit lehetett volna kihozni.

Folytatás

Atomszőke (2017)

Szeretem a kémes sztorikat és szeretem a huszadik század második felét, történelmi és kulturális szempontból egyaránt, úgyhogy kérdés sem fért hozzá, hogy beülök a moziba megnézni az Atomszőkét, amint lehet. Ha másoknak ez még alapjáraton nem lett volna meggyőző, akkor a fenomenális színészi gárda, az izgalmas cselekmény és a pompás rendezői munka azt hiszem erős érvek lesznek a film mellett.

Folytatás

A Karib-tenger kalózai: Salazar bosszúja

„Minden kalóz ennyire bolond?  Igen…”

Folytatás

Gladiátor (2000)

A Gladiátor megkapó látványvilággal rendelkező film, ami egy letűnt kort kíván bemutatni és egy örök eszmét – eredeti szálakon elindulva majd kicsit megspékelve ezeket. Kiemelnék ebből néhány gondolatot melyek mentén elmélkedhet az, akinek erre kedve van.

Folytatás

Grimm (2005)

Bár hozzá vagyunk szokva a „boldogan éltek, míg meg nem haltak”-hoz, a tündérmesék eredeti – már ha mondhatok ilyet – verziói messze nem voltak bájosak. Ezek sötét, rémisztő történetek, olyan elemekkel, amiket manapság lazán a horror kategóriájába sorolnánk. És pont ez az, amire a Grimm emlékeztetni próbál minket, több-kevesebb sikerrel.

Folytatás

Szövetségesek

Mi is lehetne szebb megkoronázása a vizsgaidőszak végének, mint egy jó kis mozizás? Abszolút semmi! Úgyhogy nagy szabadságomban felkerekedtem, és végre megnéztem ezt a filmet, amit már olyan régóta szerettem volna, mert az előzetes és a szereposztás is nagyon megfogott, nincs mese, látnom kellett. Folytatás

Ez tényleg pokoli – Inferno (2016)

Ugyan nem olvastam Dan Brown egyik könyvét sem, ám a belőlük készült filmadaptációk nagyon is kedvemre valók, így az Infernót is lelkesen vártam – ha másért nem, hát azért, mert kishazánkban forgatták, és egy kedves barátom saját gyártású színpadi kelléke is szerepel benne, amihez nem mellesleg tőlem volt a festék. De sajnos mélyen csalódnom kellett az új filmben, és az a legnagyobb baj, hogy ez nem a rendezés, a vágás vagy a főszereplők hibája, hanem a történeté!

Folytatás

A gonosz mindig igazat szól – Angyalok és démonok (2009)

Előjáróban leszögezném, hogy nem olvastam Dan Brown egyetlen könyvét sem, így nem tudom megítélni, hogy a filmadaptációk mennyiben térnek el a kötettől, cserébe előítélet nélkül tudom állítani, hogy moziban nagyon jól működnek a sodró lendületű történetei.

Folytatás

Vigyázz mit kívánsz meg! – Szarvak (2013)

Alexandre Aja finoman szólva sem tartozik a kedvenc rendezőim közé, ha lehetőségem adódik rá, kerülöm a munkáit. Ám most úgy alakult, hogy nem úsztam meg, és rá kellett döbbennem, hogy a Szarvak egy igen jó film – persze a rendezés még mindig csapnivaló – de a történet, a képi világa és a színészi játék elsőrangú, így valóban kár lett volna kihagynom ezt a gyöngyszemet.

szarvak-4

Folytatás

Suicide Squad – Öngyilkos Osztag

Suicide_Squad_Wallpaper_1680x1050

Megemésztettem… Egy kiadós szusszanás után végre messziről tudom szemlélni ezt a filmet, úgy, hogy minden kislányos érzésemet félretettem. (azért nem az összeset!)
Figyelem a cikk spoileres tartalmú!

Folytatás