Szemfényvesztők (2013)

Imádom Woody Harrelsont, úgyhogy nem volt kérdés, megnézem-e az új filmjét, pedig nem vagyok oda sem a trükkökért, sem a bűvészekért. A Szemfényvesztők (Now You See Me) ügyes film – nem eget rengető, nem kap érte senki Oscar-díjat, viszont nem is ez volt a terv. A film egy dolgot vállal, és az a szórakoztatás. Ez egy tökéletes popcorn mozi: érdekes, kellően látványos, teletűzdelve poénnal és egy jókora csavarral a végén.

szemfényvesztők2

Folytatás

Fehér és fekete – Tekkonkinkreet

Nemsokkal azután láttam ezt a filmet, hogy a Mondo megjelentette róla a cikkét, ám másodszorra is meg kellett néznem, hogy jobban felfogjam azt a 111 percet, ami a Tekkonkinkreet névre hallgat.Kedves Taiyo Matsumoto, le a kalappal előtted, 2007-ben is és most is, ugyanis, bár nem hiszek a „tökéletes film” címszóban, ez erősen megközelíti azt.

Tekkonkinkreet1

Folytatás

Heroes: Reborn – Mert vannak, amik tényleg megérdemlik a folytatást!

Sorozatos és sci-fi berkekben robbant a bomba, miszerint a Hősök (Heroes) új sorozatot kap, amiben talán a régebbi szereplők is visszatérnek. Én is azok közé az emberek közé tartozom, akik a második évadban elkaszálták a sorozatot. Miért is? Mert az első évadban még egy igen ötletes megoldással dolgoztak: a szuperképességekkel rendelkező emberek vajon elég jók-e ahhoz, hogy megakadályozzák a világ pusztulását? A történet váratlan fordulatokat tartalmazott, és elég pimaszak voltak az alkotók ahhoz is, hogy bemutassák nekünk a robbanás utáni életet. A második évadban mintha kicserélték volna a gárdát, lapos volt és ötlettelen, de leginkább követhetetlen – pedig van pár időutazós sci-fi a hátam mögött. Egy darabig még néztem, de leginkább csak Masi Oka miatt, aki azóta már a Hawaii Five-O állandó szereplője, és ott is imádom.

heroes-cikk1

Folytatás

Riddick (2013)

El sem tudom mondani, mennyire vártam ezt a filmet. Annyi évi nélkülözés után végre visszakaptam kedvenc szökött fegyencemet – bár mondhatnám, hogy ez a film jobban sikerült, mint az eddigiek, de nem tehetem, csak a grafikusokat illeti piros pont, igazán lenyűgöző a látványvilága, de a történet több sebből vérzik.

A kezdés érdekes, Riddick (Vin Diesel) narrációja és elmélkedése nagyon megfogott – eddig még nem volt alkalmunk belepillantani a fejébe. A Lord Marshal legyőzése után Ő lett a necromongerek vezére egy kívülálló az univerzum legnagyobb és legpusztítóbb seregének az élén. Persze nehezen viselik egy hitetlen parancsait, Riddicknek folyton a háta mögé kell néznie.

riddick1

Folytatás

Riddick – A sötétség krónikája (2004)

Riddick visszatért, az én és mindannyiunk legnagyobb örömömre. Persze, ez a sztori is vacak, de újra látni kedvenc gyilkosomat szuper érzés. Csakúgy, mint az első résznél, itt is tetszik a magyar címe (az eredeti: The Chronicles of Riddick). Tudom, hogy manapság nagy divat szidni a fordításokat és a szinkront, de úgy vélem, ez a címadás egész jól sikeredett. A szinkron pedig kiváló, Vin Diesel hangját természetesen lehetetlen visszaadni, de Kálid Artúré orgánuma remekül visszaadja a karaktert.

chronicles_of_riddick

Folytatás

Pitch Black – 22 évente sötétség (2000)

Bevallom töredelmesen, nem szeretem ezt a filmet. A szereplők számomra élettelenek, a motivációjuk pedig baromság, a történet gyakorlatilag klisék halmaza, a szörnyek egyszerre agyafúrtak és ostobák. De van valami, amit nagyon eltaláltak benne, az pedig maga Riddick Riddick karaktere, aki képes elvinni a hátán az egész filmet – és, mint az ahogy azóta kiderült, két folytatást is.

pitchblack3

Folytatás

Percy Jackson: Szörnyek tengere (2013)

Az előző filmnél már jeleztem, hogy nem voltam nagy rajongója a történetnek. Ezt is csak azért kezdtem el nézni, mert nem volt más, és ha már láttam a Villámtolvajt – nos, miért is ne? Akkor még nem tudtam, mennyire be fog jönni nekem a történet. Bizony, a Szörnyek tengere teljesen beszippantott, olyannyira, hogy még aznap este – természetesen alvás helyett – újranéztem az első részt. Azóta már az első kötetet is megvettem – hát igen, így kap el engem egy fandom: csak lesben áll, várva a megfelelő alkalomra, de amikor az a pillanat eljön, nincs menekvés.

Egyből a mélyvízbe dobtak (miért élvezem én ezt mindig?) négy gyerek szalad az erdőben, egyetlen biztos menedékük a Félvér Tábor, de valami olyan üldözi őket, ami gyorsabb náluk. Ám a félistenek nem érdemtelenül lettek hősök: Thalia (az egyik üldözött gyerek) feláldozza életét a többiek biztonságáért. Az apja, Zeusz megjutalmazza: fa képében tér vissza és innentől fogva ő biztosítja a tábor védelmét. Thalia fája a legnagyobb tiszteletet és elismerést kapja mindenkitől, legyen az szatír vagy akár Athéné lánya.

percy2.3

Folytatás

Hölgyek a vásznon – a Disney női karakterei

Tavaly decemberben, a Jégvarázs premierjének környékén – immár nem először – felhördült az internet: „már megint egy szőke, kék szemű Disney-hercegnő!” Ugyanis vannak, akik szerint probléma, hogy egy dán meseíró saját hazája folklórján alapuló történetének huszonegyedik adaptációjának főhősei europidok. Mivel így nincs elég nagy faji diverzitás, minden Disney-hercegnő fehér bőrű, a nem-fehér kislányok nem tudnak velük azonosulni, a Disney-filmek nem mutatják be megfelelően a női karaktereket, meg amúgy is, miért nem tartozik a főszereplő valami kisebbségbe? Már nagyon kezd elegem lenni ezekből a monológokból – egyrészt azért, mert a felháborodottak csak mondják a magukét, másrészt pedig azért, mert nincs igazuk.

disneyprincess_1

Folytatás

Vámpírakadémia – csapó kettő

Nagy kettőség volt bennem a film kapcsán, egyrészt eszméletlenül vártam a premiert, másrészt viszont aggódtam. Aggódtam, mert a tavalyi Csontváros után féltem, hogy egy nagyon szeretett könyvemet megint elrontják, és már sosem lesz számomra ugyanaz. Aztán beültem a filmre és öt perc után minden kétségem elszállt, azonnal beleszerettem, és tudtam a Vámpírakadémia film egyenértékű a könyvvel. Amióta pedig kijöttem a moziból legszívesebben ugrálnék örömömben – annyira megfogott, annyira feltöltött a film.

vampirakademia3

Folytatás