Viszlát Alice! – A Kaptár: Utolsó fejezet (2016)

Tudom, hogy azon kevesek közé tartozom, akik nagy rajongói a Resident Evil filmes adaptációnak – a kezdetek óta követem a szériát, és bár tisztában vagyok a hibáival, mégis összeszorult a gyomrom, mikor kiderült, hogy az Utolsó fejezet véget vet Alice kalandjainak. Ezért is húztam el a film megtekintését addig a pontig, amíg már nem bírtam és végül meg kellett néznem. Ezúttal a pörgés alábbhagyott, és a karakterekre sem szántak annyi filmet az alkotók, cserébe egy olyan kerek egésszé formálták a Resident Evil filmeket, amire senki sem számított.

Folytatás

Dzsungel (2017)

Az úgynevezett túlélőfilmek népszerűsége már nagyon régóta töretlen, és ezek közül is kiemelkedő szerepet töltenek be azok a történetek, amik valós eseményeken alapulnak. Ha jól meggondoljuk, már Defoe klasszikusát, a Robinson Crusoe-t is megtörtént események ihlették, a közönség fantáziáját sok száz éve folyamatosan lebilincseli annak a gondolata, hogy mennyit bír ki és mivé válik egy civilizált ember egymagában, kizárólag a saját képességeire utalva a vadonban.

A kilencvenes évek elején óriási sikert aratott az Életben maradtak, ami nyers őszinteséggel mutatta be az emberi természet legmélyebb bugyrait, ugyanakkor emléket állított a bennünk rejlő rendkívüli akaraterőnek és túlélő ösztönnek. Ezen az úton haladt tovább a 127 óra (2010) és az Everest (2015) is, és most ennek a nyomdokaiba lépett Greg McLean túlélődrámája, a Dzsungel is.

Folytatás

Nárcisz balladája – anyám! (2017)

Igazából nem tudnék nyomós okot mondani arra, miért ültem be az anyám!-ra. Korábban olvastam arról, mennyire megosztó a film, ez pedig egyből érdekesebbé tette számomra, meg hát péntek este volt, úgyhogy gondoltam, miért is ne kanyarodjak a mozi felé? Mivel ez volt életem első Aronofsky filmje – tudom, van mit bepótolnom –, és néhány rajongó szerint az anyám! közel sem tipikus alkotás a rendezőtől, így azt hiszem, sikerült mindenféle prekoncepció nélkül beülnöm a terembe, és talán pont emiatt vált számomra élvezhetővé a végeredmény.

Folytatás

Himmler Agyát Heydrichnek Hívják

Minden alkalommal, amikor második világháborús film elé kerülök, elfog egy érzés, és bár amit látok az általában borzalmakról számol be, nem tudom elkapcsolni a TV-t és nem tudok nemet mondani az alkalomra, amikor moziban láthatok ilyet. Ezúttal sem hagytam ki a lehetőséget.

Folytatás

Atomszőke (2017)

Szeretem a kémes sztorikat és szeretem a huszadik század második felét, történelmi és kulturális szempontból egyaránt, úgyhogy kérdés sem fért hozzá, hogy beülök a moziba megnézni az Atomszőkét, amint lehet. Ha másoknak ez még alapjáraton nem lett volna meggyőző, akkor a fenomenális színészi gárda, az izgalmas cselekmény és a pompás rendezői munka azt hiszem erős érvek lesznek a film mellett.

Folytatás

Élet

Mi történik, ha felcsigáz minket egy űrhajós film előzetese? Hát, legtöbb esetben nem ugorja meg a szintet, amit remélünk. Ennek ellenére nem szoktam ilyen szkeptikus lenni, mert naív vagyok, és lelkesen várom, hogy végre láthassam, aztán vagy csalódást okoz vagy nem. Nos, ebben az esetben a “vagy igen” esete áll fenn.

 

Folytatás

Fúj, fúj és fúj – Éjféli etetés (2008)

Úgy tűnik Bradley Cooper nem a kabala-színészem, ugyanis a filmjeiben mostanság rendre csalódom, ott volt A Szupercsapat vagy a Csúcshatás, és most itt van az Éjféli etetés, ami egy thrillernek indult horror, ami végül az sem.

Folytatás

És majd eljönnek érted is – Ház a Kísértet-hegyen (1959)

A horror szerelmeseit már gondolom legalább egyszer összehozta a sors az amúgy remekül kivitelezett, de a borzalmas folytatása miatt több sebből vérző Ház a Kísértet-hegyen névre hallgató alkotással. Azzal azonban nem tudom mennyien vannak tisztában, hogy ennek a filmnek van egy régebbi verziója is, ami ugyanerre a névre hallgat, csak 1959-ben került a mozikba, méghozzá a mai napig meghatározó ikonnal, Vincent Price-al a főszerepben.

Folytatás

Aki most fenn van, fenn is marad – Gyilkos Bábok 2 (1990)

Jó filmeknél az az aranyszabály, hogy egynél sosincs megállás. Így volt ez a Gyilkos Báboknál is (még mindig Puppet Master), hiszen röpke egy év után megérkezett a második darab, amit azonban most David Allen rendező tolmácsolásában kapunk meg.

Folytatás

Véres és vicces – Gyilkos Bábok (1989)

Sok gonosz babás horror és thriller film kering a világban, legyenek azok jók (Chucky, Pinokkió Bosszúja) vagy kevésbé jók (Dolly a gyilkos baba). Így vagy úgy, de az ilyen filmek lényege az, hogy valami túlvilági entitás szállta meg és tette élővé ezeket a játékokat. Nos, mai cikkünk kis édes (nem, nem olvastátok rosszul, tényleg azok) alanyai voltaképpen nem is rosszak csak attól függ, ki irányítja őket. Íme, a Gyilkos Bábok vagy eredeti címén, Puppet Master.

Folytatás