Derült égből apu

Az előzetes alapján jópofa vígjátéknak tűnt, így egyik este úgy döntöttünk a barátommal, hogy megnézzük. Nem pont azt hozta, amire számítottunk, de azért csalódnunk sem kellett.

Folytatás

Ami még mindig király – A Galaxis Őrzői Vol. 2

A Marvel stúdió legelborultabb filmjének folytatása, elődjéhez hasonlóan, tulajdonképpen semmi korszakalkotót nem produkál, de ez senkit sem érdekel, mert a film úgy zseniális, ahogy van.

Folytatás

Brüno – a polgárpukkasztó

A hitetlenkedés elsőszámú provokálójával állunk szemben.

Egy álldokumentumfilmről beszélünk. A történet német nyelvterületen kezdődik, egy műsorvezető élete bontakozik ki előttünk, akit kirúgnak és az élete többi területe is összedől, így hát elindul Los Angelesbe, hogy a „legnagyobb meleg filmstár” váljon belőle. Amerikába érkezve aztán ügynökséget keres-talál magának, statiszta lesz egy tévéműsorban – de ez sem igazán az ő műfaja. Aztán lehetőséget kap: fizetett közönség véleményezi a kínlódva összehozott új műsorának egy mintaadását. Mivel negatív a műsorának fogadtatása, ezért szexvideót szeretne készíteni egy politikussal, de ez a terve is hamar romokba dől. Elkeseredettségében tanácsért folyamodott egy elhunyt példaképéhez médiumon keresztül. Hasznos tanácsot kapott, így jótékonykodni készül. Közel-Keletre ment a békekötést elősegíteni. Énekelve.

Folytatás

Régi monda új(?) köntösben – A szépség és a szörnyeteg

Már egészen a kezdetektől fogva eléggé ambivalensen álltam ehhez a filmhez – amikor bejelentették, örültem, az első képeknél kételkedtem, aztán végül a trailer meghozta a kedvemet, és teljes izgalomban ültem be a moziba. És tetszett is a végeredmény, bár a letaglózó katarzis számomra elmaradt.

Folytatás

Tangled: Before Ever After (2017)

Ez a kis, egyórás tévéfilm kisujjból kirázta azt, amit sok mozis animációnak vért izzadva sem jön össze: úgy szórakoztat kicsit és nagyot, hogy közben valódi érzelmeket ad át.

Folytatás

Teljesen idegenek – Legyünk őszinték?

Mostanában nem hagyom el úgy az otthonom, hogy ne lenne nálam a telefonom. Nem telik el úgy egy-két óra, hogy a biztonság kedvéért rá ne pillantanék. Üzenetek jönnek-mennek, képek készülnek, megosztunk magunkból, de azért nem akármit. Vannak ott titkok is, ahonnan a tükrös selfiek érkeznek, elpalástolt hívások és sms-ek. Aztán jön ez a film, ahol azt játsza hét ember, hogy minden közös, nincsenek titkok, legyünk őszinték, elvégre ez a barátság, a bizalmas kapcsolatok alapja, nem? Hát, nem árulok el nagy titkot, ha azt mondom, ebben a filmben biztos nem. A Teljesen idegenek egy vacsora történetét meséli el, ahol mindenki elolvassa közösen a másik üzeneteit, meghallgatja a hívásait, és ami napfényre kerül, az alapjaiban rázza meg a közösségüket.

Folytatás

Grimm (2005)

Bár hozzá vagyunk szokva a „boldogan éltek, míg meg nem haltak”-hoz, a tündérmesék eredeti – már ha mondhatok ilyet – verziói messze nem voltak bájosak. Ezek sötét, rémisztő történetek, olyan elemekkel, amiket manapság lazán a horror kategóriájába sorolnánk. És pont ez az, amire a Grimm emlékeztetni próbál minket, több-kevesebb sikerrel.

Folytatás

Rossz (?) anyák (2016)

Nincs is annál jobb hívócím, mint egy közkeletűen – és távolról sem alaptalanul – kitűntetett társadalmi szerep – mint amilyen az anyaság is, formabontó ábrázolását előirányzó cím. Ilyen volt 2011-ben a Rossz tanár, és ilyen a 2016-os Rossz anyák is. A különbség csupán annyi, hogy míg előbbi filmünk betű szerint hű a címéhez, addig a Rossz anyák inkább egy társadalmi görbetükör az anyákra irányuló társadalmi elvárásokról.

Folytatás

Vén kecske is tud űrutazni – Űrcowboyok (2000)

Nehezemre esett elképzelni Clint Eastwoodot egy űrhajós filmben, így eléggé halogattam az Űrcowboyok megtekintését, de rá kellett jönnöm, hogy hatalmasat tévedtem, és bizony ez a mozi sokkal több annál, mint hogy néhány idősebb urat felküldjenek az űrbe jópofizni.

Folytatás

Szerepcsere

Nemrég kedvem támadt valami vicces, könnyű, nem túl elgondolkodtató filmhez, csak egy kicsit ledőlni a TV elé, és jól érezni magam. A mai vígjátékok közül viszont amit kibírnék anélkül, hogy a felénél kikapcsoljam, hogy “Ez meg mi a jó fene, ez ki szerint vicces? Már fél órája csak vonyít néhány ember!”, azt már láttam. Így egy igazi retrós darabot néztem meg, és nagyon is jól döntöttem. Folytatás