Öt valóban nézhető romantikus vígjáték

Még valamikor a nyár folyamán anyum rábukkant egy, „Tíz romantikus vígjáték, amit látnod kell” címszó alatt futó listára, és ragaszkodott hozzá, hogy végigzongorázzuk a rajta lévő filmeket – hát, maradjunk annyiban, hogy a tízből volt talán három, amit végig is bírtunk nézni. A rom-kom műfaj alaphelyzetben sem éppen a kiemelkedő minőségű alkotáskról szól, de a listán szereplő filmek nagy része még ennek a tudatában is kiverte nálam a biztosítékot. Így hát, bár nem vagyok a műfaj die-hard rajongója, úgy döntöttem, én is összerakom a saját rom-kom listámat, rajta olyan filmekkel, amiket valóban megéri megnézni.

Folytatás

A család bizony furcsa egy dolog – Újra otthon

Reese Witherspoon új romantikus vígjátéka ugyan – karaktere édesapjával ellentétben – nem fog Oscar-díjat kapni, de attól függetlenül felettébb szórakoztató.

Folytatás

Megőrülök az Őrült, dilis szerelemért! (2011)

A romantikus filmeknek mindig van kereslete, és ezért mindig széles a kínálata is. Azonban csak néhány darabnak sikerül kiemelkednie az állandón hömpölygő sokaságból. Véleményem szerint ezen kivételes darabok közé tartozik az Őrült, dilis szerelem is, amely műfaja jellegzetességén szerencsésen túllépve nem csak az éppen kialakuló szerelem problematikájára korlátozza játékidejét, hanem sikerül felvennie palettájára, a tiniszerelmet, a megfeneklő párkapcsolatot, a válságba kerülő házasságot, az elköteleződésre képtelen szoknyavadászatot, és a reménytelen szerelmeket is. Mindezt pedig valamilyen bűvös módon még rengeteg humorral fűszerezett, koherens egészben rendeznie is sikerül.

Folytatás

Deadpool és Nick Fury szerelmetes kalandjai – Sokkal több mint testőr (2017)

A Sokkal több mint testőrt már azóta vártam, hogy először megláttam a trailerét – az akcióvígjátékok valahogy mindig felkeltik az érdeklődésemet, ám végül a legtöbb nem nyeri el a tetszésemet. Sajnos annyival ez a film sem lett jobb annál, mint amit néhány társa nyújt a műfajon belül: rendkívül szórakoztató, látványos, a megfelelő pillanatokban abszurd és/vagy vicces, ám pont annyira sablonos is, hogy ne legyen több egy egyszernézős popcorn mozinál – ami egyébként iszonyatosan sajnálatos, főleg egy alapjában véve jó forgatókönyvvel, na meg egy ilyen pompás színészi gárdával operáló alkotásnál.

Folytatás

Cuki, cuki, cuki – A kiskedvencek titkos élete (2016)

A trailer alapján egy iszonyúan cuki filmre számítottam, és ebben a tekintetben nem is csalódtam: kaptam jópofa kisállatokat, igazi, állatokra jellemző beszólásokat és töménytelen cukiskodást. Ugyanakkor a film története annyi sebből vérzik, hogy az már zavaró, de mivel a célközönség nem a huszonévesek, hanem az ovisok, esetleg kisiskolások, érthető, hogy miért is sikerült ilyen gyermekdedre a dolog, és ezt nem is lehet felróni.

Folytatás

Büszkeség és balítélet meg a zombik (2016)

Meglehet, hogy e méltán népszerű klasszikus keményvonalasabb rajongói tábora már e film ötletét is blaszfémiának tekinti, ám én, annak ellenére, hogy mintegy háromszor olvastam a könyvet, háromszor láttam a 2005-ös gyorstalpalót és számát sem tudom, hányszor néztem végig a hat részes minisorozatot, izgalommal telve ültem le, hogy megnézzem a legújabb Büszkeség és Balítélet, ezúttal zombikkal dúsított változatát. Mert mi lehetne nagyobb nyári szórakozás valakinek, akinek zombihorrorok (és románcok) és e biedermeier klasszikus is egyaránt rajta van a kedvencei listáján?

Folytatás

Gondolkozz pasiaggyal

Ide nekem egy vicces filmet! A mait a barátom találta, korábban még sosem hallottam róla, de viccesnek tűnt, úgyhogy adtunk neki egy esélyt. Meg kell, hogy mondjam, megérdemelte! Folytatás

Utódok 2 (2017)

Anno két éve már az első rész – ami az először tizenhárom éves koromban látott High School Musical az első Disney Channel film volt, ami megérintett – is megvett kilóra, és most örömmel jelenthetem, hogy a folytatás is hozta az elvárt színvonalat.

Folytatás

Picasso kalandjai – 1978

Többször nézhető, hamisítatlan komédia minden időkre. Gúnyba és kacagásba göngyölt történet a 20. század hajnalán élt társadalomról, művészvilágról.

Már ahogy cseperedett, tudni lehetett, hogy nagy tehetséggel van megáldva az ifjú Pablo (Gösta Ekman Jr). Édesapja elviszi ezért őt az akadémiára tanulni, ahol siker és elismerés a kenyere. Nagyon büszke rá a család. Az érzelmekkel fűtött spanyol környezetben aztán apja tetszhalála után fojtogató lett a családi fészek, ezért hát elhagyja azt. A századforduló körül nagyon sokat fest, de nem tudja eladni képeit, ezért éhezik. Apja kopog be hozzá váratlanul egy napon, a meglehetősen szerény tetőtéri hajlékába, és onnantól fellendül élete – mecénást szerez Pablonak, így az bekerül a gazdag művészvilágba, a krémbe. És itt indulnak az újabb izgalmak…

Folytatás

A kertbérlő (2015)

Bájos, könnyed kis vígjátékra számítottam, keserédes véggel, ám moralizáló, elmélkedő, negyedik fal-bontogató tragikomédiát kaptam. De Maggie Smith-ért akkor is megérte.

Folytatás