Utódok 2 (2017)

Anno két éve már az első rész – ami az először tizenhárom éves koromban látott High School Musical az első Disney Channel film volt, ami megérintett – is megvett kilóra, és most örömmel jelenthetem, hogy a folytatás is hozta az elvárt színvonalat.

Folytatás

Popsztár: Soha ne állj le (a soha le nem állással) (2016)

Mert Andy Samberggel nem nagyon lehet félrelőni.

Folytatás

Erre jutott a Disney – Szépség és a Szörnyeteg (2017)

Hosszú-hosszú a történetem ezzel a történettel. Kezdjük ott, hogy korábbi egyetemi pályafutásom legelején találkoztam a ténnyel, hogy a A szépség és a szörnyeteg eredetije 1756-ból, egy francia író, Jeanne-Marie Leprince de Beaumont tollából származik. Három évvel később ebből a témából szakdolgoztam, és ennek apropóján az istenített 1991-es Disney mesét a legnagyobb szeretet mellett cincáltam darabokra. Nem túlzok tehát, ha azt mondom, attól a pillanattól fogva, hogy megjelentek az első képek, tenyeremet dörzsölgetve vártam a Szépség és a Szörnyeteg élőszereplős Disney feldolgozást – és titkon reméltem, hogy sikerül végrehajtaniuk azt a csodát az adaptációval, amelyet két éve a Hamupipőke (2015) esetében is láthattunk, hogy kapunk egy jól átgondolt, motivált, árnyalt(abb) karakterekkel dolgozó és aránylag logikusan felépített, felnőttek számára is emészthető történetet. Úgy gondolom, ennek a legújabb A szépség és a szörnyeteg adaptáció messzemenőkig eleget is tett.

Folytatás

Régi monda új(?) köntösben – A szépség és a szörnyeteg

Már egészen a kezdetektől fogva eléggé ambivalensen álltam ehhez a filmhez – amikor bejelentették, örültem, az első képeknél kételkedtem, aztán végül a trailer meghozta a kedvemet, és teljes izgalomban ültem be a moziba. És tetszett is a végeredmény, bár a letaglózó katarzis számomra elmaradt.

Folytatás

Tangled: Before Ever After (2017)

Ez a kis, egyórás tévéfilm kisujjból kirázta azt, amit sok mozis animációnak vért izzadva sem jön össze: úgy szórakoztat kicsit és nagyot, hogy közben valódi érzelmeket ad át.

Folytatás

La La Land – Álmodtam, felébredtem

A Kaliforniai álom már hónapok óta duruzsol a fülünkbe, egyébként is, ki ne lenne kíváncsi Ryan Gosling és Emma Stone románcára, jazzbe és csillagporba ágyazva. Miután hét (!) Golden Globe-ot kapott én sem vártam tovább, bevettem magam az Uránia aranyozott termeibe és izgatottan lestem, hogy valóban beváltja-e a hozzá fűzött reményeimet. Bár az elején döcögősen indult a dolog, végül olyan zárójelenettel leptek meg, ami számomra mindent megmentett.

Folytatás

A vízidomár, a félfickó és a kerge szárnyas meséje – Vaiana (2016)

moana1

Rendes, elvetemült Disney-rajongóként már csütörtökön csillogó szemmel a moziban ültem, hogy megtekintsem a legújabb hercegnő-etapot, a filmről azonban kissé vegyes érzelmekkel távoztam.

Folytatás

Vezet a ritmus (2006) és tanít is

Hazudnék, ha azt mondanám, hogy számomra a táncos filmekről az elgondolkodtató tanulságok és az útravaló gondolatcsemegék ugranak be, de mégis akad az a szűk maroknyi példány, amelyekben a tánc nem csak látványelem, hanem többletfunkciót is ellát. Ezen kevéske mintapéldány egyike a Vezet a ritmus, régóta nagy kedvencem.

take4

Folytatás