Margaret Atwood: Alias Grace

“Vannak dolgok, amiket mindenkinek el kellene feledni, és soha többé nem beszélni róluk.”

Margaret Atwood valós történelmi eseményen alapuló regénye eredetileg 1996-ban jelent meg, és végre hozzánk is megérkezett. Ehhez talán hozzájárult A szolgálólány meséjének sikere, illetve az is, hogy nemrégiben az Alias Grace-ből is tévésorozat készült.

Folytatás

Robin O’Wrightly: Tripiconi sztori 1. rész: Az amulett rejtélye

A minap olvashattátok Robin O’Wrightlyval készült interjúmat, amelyben már szó esett a hamarosan megjelenő Tripiconi sztori címet viselő könyvsorozatának első részéről, Az amulett rejtélyéről. Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy még megjelenés előtt olvashattam a történet kezdő kötetét és bár fenntartásokkal viseltettem a könyv iránt – mégiscsak a tizenéves korosztály az elsődleges célközönség – teljesen elragadott magának a történet. Mondhatni, ha újra tizenéves lennék és nem Philip Pullman: Az északi fény című könyvét kapnám édesanyámtól ajándékba, hanem ezt, akkor bizony életem végéig elkísérne, mint kedvenc könyvem.

Folytatás

Bokodi Balázs: Szuicidrománc

Olvastál már ma valami igazán kiábrándítót? Még nem? Akkor olvasd el a Szuicidrománcot! Ez a könyv kicsit sem vidám, nem kedves, nem romantikus és tulajdonképpen semmi jó nincs benne. Épp ezért nagyon furcsa amikor mégis azt kell mondanom, hogy egy állati jó könyv. Keményen belerúg az olvasóba, nem tisztel semmit és senkit – és pontosan ez a gátlástalanság az, amely megadja a regény varázsát.

szuic.jpg

Folytatás

Becca Fitzpatrick: Csitt, csitt

Imádom, ha egy könyv annyival magával ragad, hogy megszűnik körülöttem a világ, nem veszem észre az idő múlását, csak azt látom, mi történik a könyvben, és hogy ezt miképpen élik meg hőseim. Becca Fitzpatrick regénye, a Csitt, ​csitt számomra ilyen élményt nyújtott, és nem egészen két délután alatt végig is száguldottam a köteten, aminek minden percét élveztem.

Folytatás

Ira Levin: Rosemary gyermeke

“Aki nem tud mindent, az mégiscsak boldogabb.”

Halloween közeledtével évről évre lekerülnek a polcról az olyan klasszikusok, mint Ira Levin kultikus regénye, mellyel a hatvanas években megújította a horror műfaját.

Folytatás

Paula McLain: Napkeringő

“– Mindannyian számtalan dologtól félünk, ám ha az ember lebecsüli magát, vagy engedi, hogy a félelem börtönében éljen, akkor többé már nem önmaga, nem igaz? A valódi kérdés az, hogy vállaljuk-e a boldogsággal járó kockázatot.”

A Távol Afrikától című film világszerte ismertté tette Karen Blixen nevét.  A dán bárónő emlékiratain alapuló történet az angol Denys Finch Hattonnel való szerelmét meséli el. Ám arról nem mesél a film, hogy ebben a kapcsolatban létezett egy titokzatos harmadik személy is…

Folytatás

Dennis Lehane: Viharsziget

Éreztétek már úgy, hogy ezt a könyvet most azonnal el kell, hogy kezdjétek olvasni? Én igen, még pedig nem is olyan régen, amikor elmentem beszerezni barátnőmnek Dennis Lehane: Viharsziget című könyvét. Megláttam a borítót és mintha a könyv beszélt volna hozzám. Annyira vonzott, hogy nyissam ki, csak egy picit olvassak bele, mint talán még egy könyv sem. És azt kell mondanom, hogy nem csalódtam egy betűnyit sem.

Folytatás

Spirit Bliss: Reményfosztottak (A Szem 1.)

Spirit Bliss úgy tud krimit írni, hogy élvezem olvasni és nem akarom letenni. Legújabb sorozatának, A Szemnek első kötetét vettem nem olyan rég a kezembe és most sem csalódtam abban, amit kaptam. A Reményfosztottak egy igazán jól megírt, pörgős történet, amelynek kifejezetten várom a folytatását. Megfelelő arányban keveredik benne az izgalom, a bűnügy, a romantika és rokonszenves a legtöbb karakterek.

Folytatás

Muriel Barbery: Ínyencrapszódia

“Megízlelni valamit: gyönyörűség; leírni ezt a gyönyörűséget: művészi aktus, de az igazi műalkotás végeredményben a mások ünnepe.”


Muriel Barbery francia írónő nagyon magasra tette a mércét A sündisznó eleganciájával, ami azonnal belopta magát a szívembe. Ezért aztán nem kevés elvárással kezdtem bele ebbe a rövid kis könyvbe, melyben ismét ikerült megragadnia az élet egyszerű pillanatait.

Folytatás

Becca Fitzpatrick: Csitt, csitt

Imádom, ha egy könyv annyival magával ragad, hogy megszűnik körülöttem a világ, nem veszem észre az idő múlását, csak azt látom, mi történik a könyvben, és hogy ezt miképpen élik meg hőseim. Becca Fitzpatrick regénye, a Csitt, ​csitt számomra ilyen élményt nyújtott, és nem egészen két délután alatt végig is száguldottam a köteten, aminek minden percét élveztem.

Folytatás