Hannah Kent: Rekviem egy gyilkos asszonyért

“Az emlékek folyton változnak, mint a földet borító laza hótakaró a szélben, vagy akár egy szellemkórus tagjai, egymással feleselnek.”

Izland, egy érdekes nő és egy gyilkosság – ez a három dolog elég volt ahhoz, hogy felkeltse a figyelmemet és izgatottan várjam a könyv megjelenését. Szerencsére nem is okozott csalódást.

Folytatás

Tibor Fischer: A béka segge alatt

underthefrog

Kicsit fura ugyan egy magyar fiúkról szóló, Magyarországon játszódó, tipikus, magyar fekete humorral megírt regényt eredeti angol nyelven olvasni, de azért nem tagadom, dagadt kicsit a mellem.

Folytatás

Joshua Foer: Einsteinnel a Holdra

Mondanám, hogy viccelek a könyv címével kapcsolatban, de az az igazság, hogy tényleg az Einsteinnel a Holdra szerepel a magyar kiadás borítóján, és mielőtt azt hinné bárki, hogy megint a fordítók kreatívkodtak kicsit, íme, az eredeti: Moonwalking with Einstein. A könyv címe fogott meg, mondván mekkora marhaság lehet ez, aztán a kezembe vettem, és leesett az állam. Ugyanis ez a kötet arról szól, hogyan is emlékezzünk szó szerint  a világon mindenre.

joshuafoer-ensteinnelaholdra

Folytatás

Andy Mulligan – Trash

Nem is emlékszem, hogyan bukkantam rá a Trash-re – a borítója szép, de semmi kirívó, a könyv viszonylag kicsike – valami oknál fogva mégis megakadt rajta a szemem és elkezdtem forgatni és a hátsó borítón találtam meg azt az egy mondatot, amivel elérték nálam, hogy megvegyem: “Raphael Fernández vagyok. Guberálok.”. Mégis milyen történet lehet az, ahol a szereplő ezt egy az egyben állítja önmagáról?

tash

Folytatás

Stacey O’Brien: Wesley, kedvesem

Hölgyeim és uraim! Megértük azt a könyvet, ami megríkatott. A HP-kötetek itt most nem érvényesek, azon sokat sírok, de az egy külön műfaj. Wesley egy bagoly, igazi bagoly. Valós történet, de a valós történetek szomorúan érnek véget.

wesley1

Folytatás

John Grogan – Marley & mi

marley

Még elsős gimnazistaként olvastam először a könyvet, és emlékszem, lapjai közé bújva felváltva sírtam és nevettem. Aztán telt-múlt az idő, a kötet porosodott a polcon, én félig megfeledkeztem róla, majd kölcsönadtam valakinek, miután az ő polcán porosodott három évig. A múlt héten viszont végre visszakaptam és rögtön bele is temetkeztem.

Folytatás