Robin O’Wrightly: Tripiconi sztori 1. rész: Az amulett rejtélye

A minap olvashattátok Robin O’Wrightlyval készült interjúmat, amelyben már szó esett a hamarosan megjelenő Tripiconi sztori címet viselő könyvsorozatának első részéről, Az amulett rejtélyéről. Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy még megjelenés előtt olvashattam a történet kezdő kötetét és bár fenntartásokkal viseltettem a könyv iránt – mégiscsak a tizenéves korosztály az elsődleges célközönség – teljesen elragadott magának a történet. Mondhatni, ha újra tizenéves lennék és nem Philip Pullman: Az északi fény című könyvét kapnám édesanyámtól ajándékba, hanem ezt, akkor bizony életem végéig elkísérne, mint kedvenc könyvem.

Folytatás

Albert Zoltán: Az alkimista-kódex

*** SPOILERVESZÉLY ***

Íme egy könyv, ami sokkal többet ígér, mint amit ad, de! Igen, itt jön a DE! Azt kell mondanom, hogy közel sem olyan rossz ez a történet, mint ahogy sokaktól olvastam már, sőt nekem még tetszett is, ha elvonatkoztattam a címtől.
Albert Zoltán, a mű írója egész jól keveri a misztériumot a magyar történelemmel, pontosabban Hunyadi Mátyás uralkodásának idejével és megismertet olyan történelmi helyekkel, amelyekről jó eséllyel nem hall az ember a történelem órákon (legalábbis én nem hallottam).

Folytatás

Kim Fay: Sárga Babilon

“Soha ne feledd, a kalandokról elsősorban azt kell tudnod, hogy ha az elvárásaidnak megfelelően alakulnak, akkor nem is igazi kalandok.”


Az ilyen könyvektől mindig kedvem támad elindulni egy kincskereső expedíció rögös útján. A lelkesedésem rendszerint addig a pontig tart, amikor a szereplők fáradtan, koszosan kullognak a dzsungelben, és már egy falkányi rovar kóstolt beléjük, nem is beszélve  a rozzant függőhídról, ami úgy tűnik, instant kellék lehet az ilyen sztoriknál. Talán mégsem én találom meg az évszázad leletét, de az biztos, hogy bármikor kapható vagyok arra, hogy olvassak róluk.

Folytatás

J. J. Abrams – Doug Dorst: S.

“Van, amit könnyebb leírni, mint elmondani.”

Mindenki szeret rejtélyekről olvasni. Ennél csak az jobb, ha mi magunk is belevethetjük magunkat. Az S. úgy vonja be az olvasót a nyomozásba, mintha ő is a történet részese lenne.

Folytatás

Carlos Ruiz Zafón: Marina

„Lelkünk padlásán valamennyien őrzünk egy-egy titkot. Íme, itt az enyém.”

 

Ez volt az első találkozásom Zafónnal, és azt hiszem, igazán ígéretes kapcsolatnak nézünk elébe. Olyan szinten elvarázsolt ezzel a gótikus mesével, hogy rögtön felkerültek a művei a képzeletbeli várólistámra.

Folytatás

M. R. Carey: Kiéhezettek (2014) – avagy A mindennel megáldott (?) lány

Kezdeném azzal a vallomással, így a harmadik zombi-story, a Kiéhezettek kapcsán, hogy úgy fest, engem nagyon is megfog ez a világ és a benne rejlő alternatívák. Nem, nem a vérfagyasztó horror-vonások, és azok a lehetőségek, amelyek opcionálisan brutális vérfürdővé silányíthatnak egy ilyen történetet, sokkal inkább azok a társadalomkritikai lehetőségek, amelyek benne rejlenek.

Folytatás

Címekcímekcímek és megint csak a címek

A minap, mikor egy lábaszegett ismerősnek romantikus regényeket vadásztam a neten, a második-harmadik sorozat címeinek átböngészése után, feltűnt pár dolog. Például, hogy ordítóan ostoba címekkel operálnak a szerzők, amik egyszerűek, hatásvadászok és amellett, hogy már-már lakonikusan lényegre törőek, olyan halálos pontossággal irányozzák be a célcsoportot, mint egy amerikai mesterlövész. És akkor elgondolkodtam: Mire jó a cím – és milyenek is a címek?

címek1

Folytatás

Richelle Mead: The Glittering Court

glitteringcourt

Richelle Mead könyvei mindig is közel álltak a szívemhez, bár legutóbbi regényének, a Soundlessnek nem igazán sikerült magával ragadnia (azzal a kötettel még mindig küzdök). Azonban a The Glittering Court egy az egyben kiküszöbölte ezt a csorbát.

Folytatás

Vivien Holloway: Vérvörös horizont

„A hősiesség és a hülyeség semmiben sem különbözik egymástól, ezt jobb, ha az eszedbe vésed. A hősök ugyanúgy meghalnak, mint hülyék, csak általában sokkal hamarabb.”

 

A Vérvörös horizont két rövid történet erejéig ismét visszakalauzolja az olvasókat a Végtelen horizont világába. Az egyik novella a regény történéseihez vezető kulcseseményt meséli el részletesebben, míg a másik röviddel utána játszódik, így nem árt előbb azt elolvasni, ha nem akarunk spoilerekbe futni.

covers_397388

Folytatás

Philippa Gregory: A Sötétség Rendje

sötétségrendje

Ha egy alapvetően felnőtteknek alkotó író ifjúsági sorozatba kezd, az elsülhet így is, úgy is. Nos, a Sötétség Rendje megragadt valahol a kettő közt, és egy erős közepes szintet hoz.

Folytatás