Kim Fay: Sárga Babilon

“Soha ne feledd, a kalandokról elsősorban azt kell tudnod, hogy ha az elvárásaidnak megfelelően alakulnak, akkor nem is igazi kalandok.”


Az ilyen könyvektől mindig kedvem támad elindulni egy kincskereső expedíció rögös útján. A lelkesedésem rendszerint addig a pontig tart, amikor a szereplők fáradtan, koszosan kullognak a dzsungelben, és már egy falkányi rovar kóstolt beléjük, nem is beszélve  a rozzant függőhídról, ami úgy tűnik, instant kellék lehet az ilyen sztoriknál. Talán mégsem én találom meg az évszázad leletét, de az biztos, hogy bármikor kapható vagyok arra, hogy olvassak róluk.

Folytatás

J. J. Abrams – Doug Dorst: S.

“Van, amit könnyebb leírni, mint elmondani.”

Mindenki szeret rejtélyekről olvasni. Ennél csak az jobb, ha mi magunk is belevethetjük magunkat. Az S. úgy vonja be az olvasót a nyomozásba, mintha ő is a történet részese lenne.

Folytatás

Carlos Ruiz Zafón: Marina

„Lelkünk padlásán valamennyien őrzünk egy-egy titkot. Íme, itt az enyém.”

 

Ez volt az első találkozásom Zafónnal, és azt hiszem, igazán ígéretes kapcsolatnak nézünk elébe. Olyan szinten elvarázsolt ezzel a gótikus mesével, hogy rögtön felkerültek a művei a képzeletbeli várólistámra.

Folytatás

M. R. Carey: Kiéhezettek (2014) – avagy A mindennel megáldott (?) lány

Kezdeném azzal a vallomással, így a harmadik zombi-story, a Kiéhezettek kapcsán, hogy úgy fest, engem nagyon is megfog ez a világ és a benne rejlő alternatívák. Nem, nem a vérfagyasztó horror-vonások, és azok a lehetőségek, amelyek opcionálisan brutális vérfürdővé silányíthatnak egy ilyen történetet, sokkal inkább azok a társadalomkritikai lehetőségek, amelyek benne rejlenek.

Folytatás

Címekcímekcímek és megint csak a címek

A minap, mikor egy lábaszegett ismerősnek romantikus regényeket vadásztam a neten, a második-harmadik sorozat címeinek átböngészése után, feltűnt pár dolog. Például, hogy ordítóan ostoba címekkel operálnak a szerzők, amik egyszerűek, hatásvadászok és amellett, hogy már-már lakonikusan lényegre törőek, olyan halálos pontossággal irányozzák be a célcsoportot, mint egy amerikai mesterlövész. És akkor elgondolkodtam: Mire jó a cím – és milyenek is a címek?

címek1

Folytatás

Richelle Mead: The Glittering Court

glitteringcourt

Richelle Mead könyvei mindig is közel álltak a szívemhez, bár legutóbbi regényének, a Soundlessnek nem igazán sikerült magával ragadnia (azzal a kötettel még mindig küzdök). Azonban a The Glittering Court egy az egyben kiküszöbölte ezt a csorbát.

Folytatás

Vivien Holloway: Vérvörös horizont

„A hősiesség és a hülyeség semmiben sem különbözik egymástól, ezt jobb, ha az eszedbe vésed. A hősök ugyanúgy meghalnak, mint hülyék, csak általában sokkal hamarabb.”

 

A Vérvörös horizont két rövid történet erejéig ismét visszakalauzolja az olvasókat a Végtelen horizont világába. Az egyik novella a regény történéseihez vezető kulcseseményt meséli el részletesebben, míg a másik röviddel utána játszódik, így nem árt előbb azt elolvasni, ha nem akarunk spoilerekbe futni.

covers_397388

Folytatás

Philippa Gregory: A Sötétség Rendje

sötétségrendje

Ha egy alapvetően felnőtteknek alkotó író ifjúsági sorozatba kezd, az elsülhet így is, úgy is. Nos, a Sötétség Rendje megragadt valahol a kettő közt, és egy erős közepes szintet hoz.

Folytatás

Jennifer A. Nielsen – A hamis herceg (A hatalom-trilógia 1.)

hamis herceg

Fantasy, mágia nélkül, extra csavarral.

Sage, a tizennégy éves, pimasz, nagyszájú és esetenként enyves kezű árva nyugodtan éldegéli amúgy egészen keserves életét egy határhoz közeli árvaházban Carthya királyságában, mikor is egy nemes úr, Conner, elhurcolja őt onnan. De nem Sage az egyetlen, akinek ebben a sorsban van része – Conner még három fiút magához vett az ország különböző árvaházaiból, akik, első ránézésre, elég sok vonásukon osztoznak: mindannyian nagyjából egyidősek, világosbarna hajuk, és hasonló arcvonásaik vannak. Conner ugyanis ördögi tervre készül: az ország királyi családját megmérgezték, de pár nemesen kívül erről még senki sem tud, ám amint az uralkodócsalád halálára fény derül, a trónért harcoló nemesek miatt ki fog törni a polgárháború, arról nem is beszélve, hogy a szomszédos királyságok támadására is számítani lehet. Igen ám, csakhogy a királyi párnak volt még egy gyermeke, Jaron herceg, akinek négy évvel ezelőtt, tíz évesen, nyoma veszett a tengeren, holttestét pedig sosem találták meg. Így hát Conner arra készül, hogy két hét alatt kitanítsa a magához vett fiúkat, majd pedig azt, akit a legjobban sikerül formára csiszolnia, bemutassa a nemeseknek, mint a csodálatos módon előkerült Jaron herceget.

Folytatás