Sarah Addison Allen: A varázslat tava

„Előfordult már veled, hogy elkezdtél egy könyvet, és fogalmad sem volt, végül mi sül ki belőle? Ez a hely is ilyen. Az élet legszebb pillanatai is ilyenek.”

Sarah Addison Allen neve nekem már garancia a könnyed, magával ragadó történetre. A varázslat tava – a neve ellenére – mégis kicsit híján volt a varázslatnak, amit megszoktam tőle.

Folytatás

Sarah Addison Allen: A csodálatos Waverley-kert

„Az vagy, aki vagy, akár tetszik, akár nem, akkor már miért ne tetszene?”

A csodálatos Waverley-kert garantáltan megédesíti a nyári napokat egy kis háztáji mágiával.

Folytatás

Josh Malerman: Ház a tó mélyén

„Miért van az, hogy a csillagok, bármily fényesen ragyogjanak is az éjszakai égen, nem tudják száműzni az éjszakát?”

Attól, hogy egy ház éppen üres, még nem biztos, hogy senki sem lakja.

Folytatás

Az Alkonyat-széria egy rajongó szemével, aki sosem ült fel a hype-vonatra!

Tudom, hogy manapság nem divat kijelenteni, de én szeretem az Alkonyat filmeket és a könyveket, és úgy döntöttem, megmutatnám nektek az én szememmel – íme, egy kíméletlenül őszinte kritika egy szériáról, és az azt övező hisztériáról.

Spoiler veszély!

 

Folytatás

Mary Jo Poutney: Az amazon és a katona (2017)

Van egy furcsa bája az afféle romantikus történeteknek, amelyek az első oldaluktól kezdve kiszámítható mederben folynak és gyakorlatilag semmi meglepetés nem éri az olvasót, legfeljebb a szövődő szerelmek számában. Efféle kiszámíthatóan szórakoztató alkotás Mary Jo Putney Az amazon és a katona című regénye is, amely meglepetéseket ugyan nem, de kellemes perceket mindenképp szerez az olvasójának.

Folytatás

Katja Millay: The Sea of Tranquality

„Azok, akikkel sosem történt semmi szar, mindig azt hiszik, hogy tudják, mi a helyes reakció arra, ha az embernek tönkreteszik az életét. Azok pedig, akik átéltek valami szart, azt hiszik, hogy mindenkinek pontosan ugyanúgy kellene megbirkóznia vele, mint ahogy nekik sikerült. Mintha létezne szabálygyűjtemény a pokol túlélésére.”

covers_305145

Ez egy elképesztően jó könyv. Nincs rózsaszín cukormázzal nyakon öntve – a benne felbukkanó tetemes mennyiségű édesség ellenére sem -, inkább csak fogja a csúnya, kegyetlen valóságot, és a gyanútlan olvasó képébe vágja. És ez így tökéletesen rendben van.

Folytatás

Gabrielle Zevin: Egy könyvmoly regényes élete

„Csak egy kérdést tegyél fel valakinek, ha minden fontosat tudni akarsz róla: Mi a kedvenc könyved?”

 covers_319050

Már amikor először kézbe vettem ezt a bájosan kéklő, vékonyka könyvet, akkor éreztem, hogy jó lesz, mert annyira könyvmolyos a kisugárzása. Tudom, hogy ez most furán hangzik, de szerintem tényleg vannak olyan könyvek, amikre az ember csak ránéz, és fejbe kólintja a felismerés, hogy ezzel eltölthet pár kellemes órát egy fotelbe kucorodva, egy bögre forró lötty és egy doromboló macska – vagy egyéb választható kiegészítő – társaságában.

Folytatás

Colleen Houck: A tigris átka

Tipikusan az a fajta vásárló vagyok a könyvesboltban, aki lekapja a szimpatikus borítójú könyvet a polcról és lesz, ami lesz. Persze, ezzel jártam már rosszul – igazából ezúttal is volt egy pici bakim, de erről később – viszont most nagyon beletrafáltam a jóba.

tigris1

Folytatás

Címekcímekcímek és megint csak a címek

A minap, mikor egy lábaszegett ismerősnek romantikus regényeket vadásztam a neten, a második-harmadik sorozat címeinek átböngészése után, feltűnt pár dolog. Például, hogy ordítóan ostoba címekkel operálnak a szerzők, amik egyszerűek, hatásvadászok és amellett, hogy már-már lakonikusan lényegre törőek, olyan halálos pontossággal irányozzák be a célcsoportot, mint egy amerikai mesterlövész. És akkor elgondolkodtam: Mire jó a cím – és milyenek is a címek?

címek1

Folytatás

Richelle Mead: The Glittering Court

glitteringcourt

Richelle Mead könyvei mindig is közel álltak a szívemhez, bár legutóbbi regényének, a Soundlessnek nem igazán sikerült magával ragadnia (azzal a kötettel még mindig küzdök). Azonban a The Glittering Court egy az egyben kiküszöbölte ezt a csorbát.

Folytatás