Karine Giébel: Csak egy árnyék

“De az árnyék még mindig ott van, örökké ott van. A hátad mögött, az életedben. Vagy csak a fejedben…?”

 

 

Bevallom, kissé kétkedve fogadtam a Könyvmolyképző kiadó új, női pszicho-thrillerek címke alatt megjelenő könyveit, mert nem kevés fenntartásom van ezzel a kategóriával és a létjogosultságával kapcsolatban. A bennem élő amazon ennek láttán előkapta a harci bárdját… akarom mondani, a bájos körömreszelőjét és gyilkos pillantással kezdte élezgetni. Felejtsük is el örökre ezt a címkét, mert már azelőtt ellenszenvessé teszi a könyvet, hogy egy sort is olvastam volna belőle, ami nem valami fair az íróval szemben.

Folytatás

Jean-Christophe Grangé: A lelkek erdeje

*** SPOILERVESZÉLY ***

Nem vagyok krimi rajongó. Thriller rajongó még úgy sem. Akkor mégis hogy került a látókörömbe A lelkek erdeje? Nemes egyszerűséggel egy félreértés kapcsán.
2011-ben – a kötet magyarországi megjelenésekor – megláttam a borítóját, elolvastam a címét (szigorúan ennyit, se a borítón lévő egyéb szöveget, se fülszöveget, se semmit) és beleszerettem. Akartam ezt a könyvet. A borító és a cím alapján azt hittem, hogy ez egy misztikus fantasy történet lesz, de idén – amikor 6 év elteltével megszereztem végre és elkezdtem olvasni – rájöttem, hogy ez a könyv a krimi és a thriller szerelemgyermeke.

Folytatás

Josh Malerman: Ház a tó mélyén

„Miért van az, hogy a csillagok, bármily fényesen ragyogjanak is az éjszakai égen, nem tudják száműzni az éjszakát?”

Attól, hogy egy ház éppen üres, még nem biztos, hogy senki sem lakja.

Folytatás

Josh Malerman: Madarak a dobozban

“Az a pillanat, amikor már eldöntötted, hogy kinyitod a szemed, de még épp nem tetted meg, az egyik legijesztőbb ezen az új világon.”

Josh Malerman első regényében egy rémisztő, sötét világba kalauzolja az olvasóit.

Folytatás

Ruth Ware: Sötét erdő közepén

„Én mondom, csak néhány Xanax választja el attól, hogy előadja a Psycho zuhanyzós jelenetét.”

A Sötét erdő közepén Ruth Ware első krimije, és ez bizony meg is látszik. Ez nem jelenti azt, hogy rossz, de a gyakorlott – és gyanakvó – olvasó kilométerekről kiszagolhatja a fordulatokat, így inkább kezdő krimifalóknak ajánlanám.

Folytatás

Dave Eggers: A Kör

…Nem, nem az a Kör, amiben az erősen fodrászra szoruló kiscsaj kimászik a tévéből. Nem ebben nincsenek démonok, meg egyéb horrorisztikus dolgok – viszont állítom, hogy ettől függetlenül van olyan rémisztő, mint a kedves névrokon.

Folytatás

Dacre Stoker: Drakula, az élőhalott

„A múlt olyan, mint a börtön, amelyből egyetlen fogoly sem szökhet meg.”

 

Én kis naiv azt hittem, hogy ami úgy kezdődik, hogy Drakula, az nem lehet rossz. Hát most kiderült, hogy tévedtem, méghozzá nem is kicsit.

Folytatás

Daphne du Maurier: A Manderley-ház asszonya

„Manderleynek senki és semmi nem árthat. Mindig itt fog rejtőzni az öböl mélyén, mint valami életre kelt mesekönyv. Az erdők védően állnak körülötte, a tenger pedig hol közelebb jön, hol visszahúzódik.”

 

Töredelmesen bevallom, hogy életem első tizennyolc évében nem is hallottam Manderley-ről azt leszámítva, hogy néha láttam a könyvespolcon egy lila gerincet ezzel a névvel. De 2013-ban szörnyű olvasási válság ütötte fel nálam a fejét, és anyai tanácsra a Manderley-házban kötöttem ki – és nem utoljára jártam ott.

manderley

Folytatás

A világnak nincs vége, csak az emberek nem hiszik el – Metró 2035

Amikor Dmitry Glukhovsky pár hónapja Budapestre látogatott, részletesen beszélt arról, hogy a fantasztikum helyett most már inkább a realizmus érdekli, és azon belül is az orosz politika helyzetére akar rámutatni a Metró sorozat záró kötetével. Ez akár még jó is lehetne, ha egy olyan izgalmas utópiát vázolna fel, mint a Future című regényében – de sajnos nem ez a helyzet.

covers_369402 Folytatás

Homérosz történetet keres, de nem talál – Metró 2034

830629_5

A Metró 2034 nem az előző történet folytatása. Egy vékonyka kötetet kapunk, ami ezúttal sokkal több elmélkedést, és sokkal kevesebb akciót tartalmaz. Hadd foglaljam össze egy mondatban: az író sehol sem találja a legendás történetet, és miközben ezen kesereg, néhány óra és 260 oldal után az olvasó is rájön, hogy hiába kereste. Folytatás