Paula Hawkins: A víz mélyén

*** SPOILERVESZÉLY! ***

A két kötetes írónő második könyve egyszerűen beúszott a látóterembe, én pedig mit sem sejtve a kezembe vettem … aztán elmerültem és egyszerre a víz mélyén kötöttem ki én is. Megkapó borító, érdekes történet, jó fordítás. Nekem ezt jelenti A víz mélyén.

„Nel Abbott halott – mondta.
– A vízben találták meg. Beleugrott.”

Folytatás

Bokodi Balázs: Szuicidrománc

Olvastál már ma valami igazán kiábrándítót? Még nem? Akkor olvasd el a Szuicidrománcot! Ez a könyv kicsit sem vidám, nem kedves, nem romantikus és tulajdonképpen semmi jó nincs benne. Épp ezért nagyon furcsa amikor mégis azt kell mondanom, hogy egy állati jó könyv. Keményen belerúg az olvasóba, nem tisztel semmit és senkit – és pontosan ez a gátlástalanság az, amely megadja a regény varázsát.

szuic.jpg

Folytatás

Ira Levin: Rosemary gyermeke

“Aki nem tud mindent, az mégiscsak boldogabb.”

Halloween közeledtével évről évre lekerülnek a polcról az olyan klasszikusok, mint Ira Levin kultikus regénye, mellyel a hatvanas években megújította a horror műfaját.

Folytatás

Dennis Lehane: Viharsziget

Éreztétek már úgy, hogy ezt a könyvet most azonnal el kell, hogy kezdjétek olvasni? Én igen, még pedig nem is olyan régen, amikor elmentem beszerezni barátnőmnek Dennis Lehane: Viharsziget című könyvét. Megláttam a borítót és mintha a könyv beszélt volna hozzám. Annyira vonzott, hogy nyissam ki, csak egy picit olvassak bele, mint talán még egy könyv sem. És azt kell mondanom, hogy nem csalódtam egy betűnyit sem.

Folytatás

Karine Giébel: Csak egy árnyék

“De az árnyék még mindig ott van, örökké ott van. A hátad mögött, az életedben. Vagy csak a fejedben…?”

 

 

Bevallom, kissé kétkedve fogadtam a Könyvmolyképző kiadó új, női pszicho-thrillerek címke alatt megjelenő könyveit, mert nem kevés fenntartásom van ezzel a kategóriával és a létjogosultságával kapcsolatban. A bennem élő amazon ennek láttán előkapta a harci bárdját… akarom mondani, a bájos körömreszelőjét és gyilkos pillantással kezdte élezgetni. Felejtsük is el örökre ezt a címkét, mert már azelőtt ellenszenvessé teszi a könyvet, hogy egy sort is olvastam volna belőle, ami nem valami fair az íróval szemben.

Folytatás

Jean-Christophe Grangé: A lelkek erdeje

*** SPOILERVESZÉLY ***

Nem vagyok krimi rajongó. Thriller rajongó még úgy sem. Akkor mégis hogy került a látókörömbe A lelkek erdeje? Nemes egyszerűséggel egy félreértés kapcsán.
2011-ben – a kötet magyarországi megjelenésekor – megláttam a borítóját, elolvastam a címét (szigorúan ennyit, se a borítón lévő egyéb szöveget, se fülszöveget, se semmit) és beleszerettem. Akartam ezt a könyvet. A borító és a cím alapján azt hittem, hogy ez egy misztikus fantasy történet lesz, de idén – amikor 6 év elteltével megszereztem végre és elkezdtem olvasni – rájöttem, hogy ez a könyv a krimi és a thriller szerelemgyermeke.

Folytatás

Josh Malerman: Ház a tó mélyén

„Miért van az, hogy a csillagok, bármily fényesen ragyogjanak is az éjszakai égen, nem tudják száműzni az éjszakát?”

Attól, hogy egy ház éppen üres, még nem biztos, hogy senki sem lakja.

Folytatás

Josh Malerman: Madarak a dobozban

“Az a pillanat, amikor már eldöntötted, hogy kinyitod a szemed, de még épp nem tetted meg, az egyik legijesztőbb ezen az új világon.”

Josh Malerman első regényében egy rémisztő, sötét világba kalauzolja az olvasóit.

Folytatás

Ruth Ware: Sötét erdő közepén

„Én mondom, csak néhány Xanax választja el attól, hogy előadja a Psycho zuhanyzós jelenetét.”

A Sötét erdő közepén Ruth Ware első krimije, és ez bizony meg is látszik. Ez nem jelenti azt, hogy rossz, de a gyakorlott – és gyanakvó – olvasó kilométerekről kiszagolhatja a fordulatokat, így inkább kezdő krimifalóknak ajánlanám.

Folytatás

Dave Eggers: A Kör

…Nem, nem az a Kör, amiben az erősen fodrászra szoruló kiscsaj kimászik a tévéből. Nem ebben nincsenek démonok, meg egyéb horrorisztikus dolgok – viszont állítom, hogy ettől függetlenül van olyan rémisztő, mint a kedves névrokon.

Folytatás