Robin O’Wrightly: Tripiconi sztori 1. rész: Az amulett rejtélye

A minap olvashattátok Robin O’Wrightlyval készült interjúmat, amelyben már szó esett a hamarosan megjelenő Tripiconi sztori címet viselő könyvsorozatának első részéről, Az amulett rejtélyéről. Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy még megjelenés előtt olvashattam a történet kezdő kötetét és bár fenntartásokkal viseltettem a könyv iránt – mégiscsak a tizenéves korosztály az elsődleges célközönség – teljesen elragadott magának a történet. Mondhatni, ha újra tizenéves lennék és nem Philip Pullman: Az északi fény című könyvét kapnám édesanyámtól ajándékba, hanem ezt, akkor bizony életem végéig elkísérne, mint kedvenc könyvem.

Folytatás

Becca Fitzpatrick: Csitt, csitt

Imádom, ha egy könyv annyival magával ragad, hogy megszűnik körülöttem a világ, nem veszem észre az idő múlását, csak azt látom, mi történik a könyvben, és hogy ezt miképpen élik meg hőseim. Becca Fitzpatrick regénye, a Csitt, ​csitt számomra ilyen élményt nyújtott, és nem egészen két délután alatt végig is száguldottam a köteten, aminek minden percét élveztem.

Folytatás

Becca Fitzpatrick: Csitt, csitt

Imádom, ha egy könyv annyival magával ragad, hogy megszűnik körülöttem a világ, nem veszem észre az idő múlását, csak azt látom, mi történik a könyvben, és hogy ezt miképpen élik meg hőseim. Becca Fitzpatrick regénye, a Csitt, ​csitt számomra ilyen élményt nyújtott, és nem egészen két délután alatt végig is száguldottam a köteten, aminek minden percét élveztem.

Folytatás

Ne csak nézd, olvasd is! – Suzanne Collins: Az éhezők viadala trilógia

*** SPOILERVESZÉLY! ***

Már nagyon régóta készültem elolvasni Suzanne Collins által írt, Az éhezők viadala trilógiát, és amikor a magyar kiadónál erősen leakciózták a könyveket, bizony le is csaptam rájuk. És nem, egyáltalán nem bántam meg. Mostanában kezdem ugyanis felfedezni a disztópiák világát és ez a történet szerintem fergeteges.


Ugyan megint beleestem abba a hibába, hogy előbb láttam a filmeket, de mivel az már nagyon-nagyon régen volt ezért is szolgáltak a kötetek egészen meglepő dolgokkal olykor.

Folytatás

Az Alkonyat-széria egy rajongó szemével, aki sosem ült fel a hype-vonatra!

Tudom, hogy manapság nem divat kijelenteni, de én szeretem az Alkonyat filmeket és a könyveket, és úgy döntöttem, megmutatnám nektek az én szememmel – íme, egy kíméletlenül őszinte kritika egy szériáról, és az azt övező hisztériáról.

Spoiler veszély!

 

Folytatás

Edith Pattou: Északfi

“Ha maradt valami varázslat a világban, az egészen biztosan északon rejtőzik, olyan helyeken, ahová az emberek nem juthatnak el.”

Az Északfi egy csodálatos mese, és igazi téli olvasmány. Ugyan már csak egy hajszál választ el minket a tavasztól, de azért még nem késő rááldozni egy-két napot.  Jelentem, megéri.

Folytatás

M. R. Carey: Kiéhezettek (2014) – avagy A mindennel megáldott (?) lány

Kezdeném azzal a vallomással, így a harmadik zombi-story, a Kiéhezettek kapcsán, hogy úgy fest, engem nagyon is megfog ez a világ és a benne rejlő alternatívák. Nem, nem a vérfagyasztó horror-vonások, és azok a lehetőségek, amelyek opcionálisan brutális vérfürdővé silányíthatnak egy ilyen történetet, sokkal inkább azok a társadalomkritikai lehetőségek, amelyek benne rejlenek.

Folytatás

Robin LaFevers: Halandó szív

„Tudjuk, hogy amikor a leghosszabb az éjszaka, és a sötétség uralkodik, Mortain visszatér a mi világunkba az Ő birodalmából, és a tél jár a nyomában, mert a tél az ő igazi évszaka.”

halandószív

Robin LaFevers könyvsorozata már az első résszel, a Gyilkos kegyelemmel belopta magát a szívembe, és a második, Sötét diadal című kötet is szépen teljesített a kissé kiszámítható cselekmény ellenére. Ebből kifolyólag nagyjából világítótorony nagyságú elvárásokkal és reményekkel kezdtem neki ennek a regényének.

Folytatás

Címekcímekcímek és megint csak a címek

A minap, mikor egy lábaszegett ismerősnek romantikus regényeket vadásztam a neten, a második-harmadik sorozat címeinek átböngészése után, feltűnt pár dolog. Például, hogy ordítóan ostoba címekkel operálnak a szerzők, amik egyszerűek, hatásvadászok és amellett, hogy már-már lakonikusan lényegre törőek, olyan halálos pontossággal irányozzák be a célcsoportot, mint egy amerikai mesterlövész. És akkor elgondolkodtam: Mire jó a cím – és milyenek is a címek?

címek1

Folytatás

Richelle Mead: The Glittering Court

glitteringcourt

Richelle Mead könyvei mindig is közel álltak a szívemhez, bár legutóbbi regényének, a Soundlessnek nem igazán sikerült magával ragadnia (azzal a kötettel még mindig küzdök). Azonban a The Glittering Court egy az egyben kiküszöbölte ezt a csorbát.

Folytatás