Bukott angyalok (2014-2015), 2. évad

Mikor frissen kijött a Dominion, Ixi csapott le rá, és szépen epizódról-epizódra referált a történésekről – közben volt, hogy a haját tépte, hogy mennyire tévútra is ment a széria, de bevallom, úgy voltam vele, hogy nekem nem lesz vele ennyi bajom. Nos, tévedtem, minden hajtépés, szúrós tekintet, és negatív véleményt megérdemel ez a széria, amit persze én is végigszenvedtem! Tanuljatok két író hibájából, és ti már ne tegyétek.

Folytatás

Halálos fegyver (2016-), 1. évad

Szinte borítékoltam előre, hogy a Halálos fegyver sorozat is egy olyan remake lesz, amit szidni fogok, mint a bokrot, ehhez képest nem egészen öt perc után levett a lábamról (pilotmustra), és mostanság nézem harmadszorra újra az első évadot – csak hogy megfelelően beivódjon a fejembe a sorozat minden poénja.

Folytatás

A Hatfield – McCoy viszály (2012), 1. évad

A western ugyan nem a kedvenc műfajom, de mint mindent, ezt is örömmel fogyasztom, ha jónak ígérkezik, és látván A Hatfield – McCoy viszály stáblistáját – az élen Bill Paxtonnal – és gyorsan be is daráltam azt a három epizódot. A végeredmény azonban túlságosan vegyes lett, sőt, néhol kifejezetten idegesítőnek bizonyult a sorozat – tudom én, Deadwoodból csak egy van…

Folytatás

Útonállók (2011), 1. évad

Bár a western nem a kedvenc műfajom, azért nem vetem meg, (Pl. a Deadwood az egyik kedvencem a műfajban, mint persze sokaknak), és mivel az ausztrálok stílusát is szeretem, így kapva kaptam az alkalmon, hogy a kettő ötvöződik egy szériában, az Útonállókban. Úgy kezdtem neki, hogy tudtam, az első évaddal már kaszálták a sorozatot, ami itt igencsak jogos volt, és bár nem mondom, hogy kérem vissza a sorozattal eltöltött órákat az életemből, azért nem volt valami nagy élmény, amolyan egyszer megnézhető darab, kis túlzásokkal.

Folytatás

A szökés (2005-2008), 2. évad

Szeretem, ha egy sorozat sokáig tart, mivel így hosszú ideig élvezhetem kedvenceim kalandját, ám el kell ismerni, vannak olyan történetek, amik nem működnek hosszú távon, és A szökés pontosan egy ilyen történet. Míg az első évadot nagyon élveztem, addig a szintén huszonkét epizódos második évadot már annál kevésbé.

Folytatás

The 100 S04E12 és 13 – The Chosen és Praimfaya

Bár a The CW nem egyben adta le a negyedik évad utolsó két epizódját, én mégis inkább türelmet parancsoltam magamnak, és bevártam a két részt, amik ezúttal nem félbe lettek vágva, mint a korábbi évadokban, mégis egy egységnek lehet őket tekinteni. És bassszus, micsoda finálé, micsoda ígéretek a következő évadra!

Folytatás

Jessica Jones (2015-), 1. évad

Ha már az Iron Fist digitális tollam végére került, akkor ideje beindítanom a teljes Marvel-Netflix kooperáció darát, aminek legújabb darabja ezúttal Jessica Jones első évada, ami kicsit felemás érzéseket hagyott bennem, de sokkal jobban élveztem, mint a világító öklű védelmezőt!

Folytatás

Gyilkos elmék: Túl minden határon (2016-2017), 1. évad

Mindig mondjuk a többiekkel, hogy mi kérjük az élettől az ostort, hiszen már a leírásából nagyjából sejteni lehet egy széria mibenlétét – persze akadnak kivétlek –, és ugyan ez történt most a Gyilkos elmék spin-offjánál is. Pontosan tudtam, mikor elkezdtem nézni, és túl jutottam a piloton, hogy nem a régi stílust, a drámát vagy éppen a feszültséggel teli akciót fogom látni, hanem amolyan limonádé krimit, mint a nagy előd mostani évadaiban. És lássatok csodát, így is lett!

Folytatás

Six (2015-), 1. évad

2015-ben véget ért A törvény nevében című sorozat, ami nekem nagy kedvencem volt, azonban a két főszereplőnek, Timothy Olyphantnak és Walton Gogginsnak köszönhetően elkészült a Six, ami meglehetősen kemény, nehezen emészthető, de pont ezért érdemes megnézni a nyolc epizódból álló első évadot. Ami nem sikerült a Sleeper Cellnek, az sikerült ennek a show-nak!

Folytatás

The 100 S04E10 – Die All, Die Merrily

Hűha-hűha-hűha! Nehéz magamhoz térnem a mostani The 100 epizód után, ugyanis minden pillanatában olyan feszültséget keltett, ami után nehéz visszatérni az életbe!

Roan kvázi összehívta a konklávét, és ezzel együtt minden klán megegyezett, hogy egy harcost küldenek az arénába, akik közül az utolsó túlélő dönti el, hogy melyik klán sorsa lesz a halál, és ki fog megmenekülni a bunkerben. Octavia pedig a legjobbkor érkezik vissza Polisba, hogy ő lehessen a Skaikru bajnoka. A harcosok azonban jól felkészültek, sőt, van, aki egész életében a harcra edzett, így nem lesz könnyű menet nyerni, azonban Bellamynak sikerül adnia egy olyan tanácsot Octaviának, amivel talán van esélye a lánynak és az égieknek is.

A történet ezúttal elég rövid kifejtést kapott, okkal, hiszen most sokkal fontosabb a mód, ahogy a dolgok zajlottak. Bellamy és Octavia viszonya valamelyest rendeződött, és ennek köszönhető, hogy Octavia a bátyja tanácsát fogadta el a harchoz, ami percről-percre jobb döntésnek bizonyult. Azonban a harcmezőn felbukkan pár régi ismerős, ami egy olyan küzdelemben, ahol csak egy élheti túl, gyötrő dolog.  Azonban akadnak, akik nem akarnak tisztességesen játszani, amire Bellamy igen hamar rájön, és tesz is ellene, csak éppen az utána következő eseményekre nem számít

Az epizód egy nagyon komoly csavarral zárul, amire nem számítottam, és ami alapjaiban változtatja meg az egész történetet, az, hogy mennyiben volt ez jó döntése a készítőknek, még korai lenne megmondani, de mindenesetre úgy érzetem füstöl az agyam a hirtelen felvázolható variációk láttán.

És pont az ilyen dolgokért szeretem ezt a sorozatot, a váratlan események, a komoly problémák megvitatása, és az, hogy a túlélés érdekében tökéletesen megmutatják, hogy bárki bármire képes!