Baby driver

Nem, nem vagyok hajlandó a magyar címet megadni a cikk címének. A “Baby driver” első hallásra nekem egy olyan filmet sejtet, amiben egy kisbaba vezet. A “Nyomd, Bébi, nyomd!” viszont egyértelműen valami szüléssel kapcsolatos történetet sugall. Szerencsére azonban mindkettő távol áll a valódi történettől, úgyhogy kezdjünk is bele.

 

Folytatás

Bukós szakasz

Egy újabb rendősös film? Jöhet! Van már belőle vagy ezer, épp ezért érdekel, tudnak-e mutatni valami újat. Az se gond, ha nem, csak szimplán megnevettetnek. Lássuk, melyik kategóriába fog tartozni! Folytatás

Halálos iramban 8

Avagy hányadik rókabőrt lehet még lehúzni erről? Én már jópár résszel ezelőtt is azt gondoltam, hogy az utolsót, de mindig volt még egy és még egy. Ismerjük a műfajt, minden hibáját, az egyetlen dolgot, amire épít, de meg kel hagyni ez a folyamatos újabb és újabb részek kreálása még mindig nem kínos.

Folytatás

Iron Fist (2017-), 1. évad

Ha valami a Netflix égisze alatt kerül publikálásra, én azonnal lecsapok rá, de valamilyen oknál fogva, a Marvel tematikájú sorozataikat mégsem daráltam be azonnal, ráadásul, most igen furcsamód, a legutóbbival kezdtem bepótolni az elmaradásomat, vagyis az Iron Fist kapta meg a lehetőséget, hogy nem egészen három nap alatt végignézzem. És ugyan tetszett a sorozat, a rengeteg hibája mellett mégsem tudok elmenni.

Folytatás

XIII – Az összeesküvés (2009)

A XIII ismét egy minisorozat, ami a horgomra akadt, és a stáblistája alapján nagy reményeket fűztem hozzá (többet, mint a Bourne-rejtélyhez), azonban a mindösszesen két epizód alatt csak csalódást kaptam, vagyis nem minden minisorozat jó, ideje lenne megtanulnom!

Folytatás

Adamantium csontú John Wick és az olasz maffia meséje: 2. felvonás (2017)

Azzal az előfeltevéssel ültem be a moziba a minap, hogy majd most jól megírom, mekkora királyság lett a John Wick: 2. felvonás. És kétségtelen, a John Wick 2. jó lett – amennyiben elvárásaink arra az egyre szorítkoztak, hogy újabb két órán keresztül legeltethessük a szemeinket Keanu Reeves fantasztikus harcművészeti felkészültségén, amelyet hulla dizájnos öltönyében prezentál és nosztalgikus elégedettséggel nézzük meg az első film legkiválóbb ölési jeleneteit újra. És újra. És újra…

Folytatás

A lé meg a Lola

Magamtól soha nem jutott volna eszembe megnézni ezt a filmet. Egyszerűen azért, mert még soha nem hallottam róla, és ha valahol mégis szembejött volna velem, a leírás alapján semmi sem keltette volna fel az érdeklődésemet. Az egyik órámon azonban a konzulensem egy bécsi társasházat ehhez a filmhez hasonlított, ez pedig rögtön megmozgatott bennem valamit. Meg kell hagyni, nem mindennapi párhuzam, de pontosan ezért tudott kíváncsivá tenni.

Folytatás

Végre egy klisé mentes akciófilm – Jack Reacher (2012)

Nem valami nagy hévvel álltam neki nézni a filmet, mivel Tom Cruise nem éppen a szívem csücske, és nem értem miért erőlteti ennyire az akciósztár szerepeket, mikor vígjátékban vagy drámában sokkal jobban játszik. Aztán a Jack Reacher egy ponton berántott logikus történetvezetésével, okos megoldásaival, és a nem éppen pörgő, ám ennek ellenére dinamikus akciójeleneteivel.

jackreacher-1

Folytatás

A terminátor 30 éve

Tudom, tudom. Ha már akció-karácsonyt tart az ember lánya, Die Hardot illik nézni, de ennyire nem vagyok jólnevelt. Így aztán, amikor kipipáltam a karácsonyi Igazából szerelmezést és a Grincset is, valami akciódús néznivaló után… khm… néztem, és akkor ötlött fel bennem, hogy tulajdonképp gyerekkorom elcsípett jelenetei óta nem láttam soha egészben a Terminátor-sorozatot, pedig tavaly ünnepelte a szétkritizált 5. részt. Így aztán, és mert ettől függetlenül személyes szálak fűznek a Terminátorhoz, amely história már nálamnál, de még a nővéremnél is idősebb, úgy döntöttem, hogy ideje ezt a súlyos mulasztást pótolni és 2016 utolsó erejével elbúcsúztatni a bakancslistámról ezt a klasszikust.

Folytatás

A 2016-os év legjobb sorozatai – szerintem

Az idei év sorozatos kínálata nem aratott osztatlan sikert a szerkesztőségünkben, de azért meg kell hagyni, akadtak igazán jó darabok is, komoly meglepetésekkel és nem várt nosztalgiával tarkítva. A lista abszolút személyes, azonban tükrözi az idei sorozatgyártás változásait is, hiszen a legtöbbet emlegetett csatorna a Netflix –, ami ugyebár nem egy megszokott csatorna –, illetve a The CW, amit korábban tinicsatornaként emlegettünk, viszont az utóbbi években az egyik legmerészebb és legkreatívabb csatornájává növi ki magát.

Folytatás