Egynek jó – Kong: Koponya-sziget (2017)

Nem voltak nagy elvárásaim a filmmel kapcsolatban, és ha szigorúan vesszük, Tom Hiddleston volt az okom, amiért igazából vártam ezt a mozit, amiben egyfelől kellemesen csalódtam, másfelől furcsáltam.

Folytatás

Idén minden kívánságom teljesült – Power Rangers (2017)

Gyermekkorom egyik meghatározója – sok egyéb mellett – a Mighty Morphin Power Rangers, ami bugyuta volt, és kezdetleges történetű, de mégis korszakalkotónak bizonyult a kilencvenes években. Ebben a szériában mertek hozzányúlni a rasszokhoz és a nemekhez, mertek belőle poént csinálni és megmutatni, hogy igazán az ember maga számít, nem pedig a bőrszíne vagy a kromoszómája. Ennek megfelelően nagyon vártam az új Power Rangers filmet, és persze féltem is tőle. Féltem, mert bár tudom, hogy hatalmas potenciál van a történetben, a sorozatok során láthattuk, hogy ezt mennyire pocsék módon lehet megcsinálni. És vártam, mert ha ez a történet végre rendesen letisztul, és komoly hátteret kap, akkor bizony nagyon tud majd ütni. Aztán megnéztem a filmet, és biztosan állítom, ez a legjobb dolog, ami történt a franchise-al!

Folytatás

Törésvonal (2015) – Mert vannak jól működő klisék

Van az a lelkiállapot, mikor jól esik az embernek egy katasztrófafilm, a maga egyszerűségével, kiszámíthatóságával, hősies karaktereivel – ezeknek a kívánalmaknak tökéletesen megfelel a San Andreas, ami mindezek mellé még viccesen szórakoztatónak is bizonyult.

Folytatás

Vigyázz, mit veszel be – Csúcshatás (2011)

Régóta halogatom a Csúcshatás megtekintését, és igazából egy érv szólt mellette, Bradley Cooper neve, akinek munkásságát már az Alias óta követem (igen, szerepelt benne, a cuki Wilként). De végül erre is sor került, és nem mondom, hogy csalódott vagyok, hiszen nem sokat vártam a filmtől, és így is történt – de hogy ebből miért akart bárki is sorozatot forgatni, az rejtély számomra.

Folytatás

A Karib-tenger kalózai: Ismeretlen vizeken

„Ám szíven talált ámor, és nem kell már drága sok kincs, csakis az én kedves matróz uram, kinek párja nincs!” Folytatás

Igazából egyáltalán nem szuperek – A szupercsapat (2010)

Csakúgy, mint sokan a 80-as és 90-es években, én is orrba-szájba néztem A szupercsapat című sorozatot, ami bár sokszor tartalmazott apró hibákat, mégis megragadó stílusával, kvázi biztonságos végkimenetelével mindig tudott élvezetet nyújtani. Azonban ledobtam minden prekoncepciómat, minden hírt és teljesen üres lapot kívántam indítani a filmnek, azonban erre az üres lapra sem sikerült egy jó minőségű filmet kreálniuk az alkotóknak.

Folytatás

A Karib-tenger Kalózai – A Világ Végén

„Fel a lobogót!”

Folytatás

Arthur király – A kard kipofozott legendája

Arthur király, az Excalibur és a kerekasztal legendáját jó eséllyel mindannyian ismerjük, készült már egy rakás feldolgozás is róla, ahol többé-kevésbé az ’eredeti’ verzió maradt reflektorfényben, ám Guy Ritchie nem finomkodott ennyire, új köntöst adott a poros történetnek.

Folytatás

A Karib-tenger kalózai – A Holtak Kincse

„Az árny, a végzet árnya!”

Folytatás

Utazók (2017)

Mostanra már közismert ténnyé vált, hogy az Utazók átverte a közönséget a trailerrel. Ugyanis egészen másra számít a jó mozinéző, a trailer alapján, amikor beül a filmre, mint amit végül kap. Elgondolkodtató, vajon, mi lehetett a gyártók indoka erre az átverésre, és személy szerint én arra lyukadtam ki, hogy talán így próbálták visszahozni gyermekkorunk nagy filmélményeit, amikor még a minden háztartásban alapfelszerelésnek számító internet és wifi kora előtt az ember lánya úgy járt moziba, hogy csak homályos elképzelései lehettek a történetről. Hát. Amennyiben valóban ez volt a szándékuk, sikerrel jártak.

Folytatás