Az Alkonyat-széria egy rajongó szemével, aki sosem ült fel a hype-vonatra!

Tudom, hogy manapság nem divat kijelenteni, de én szeretem az Alkonyat filmeket és a könyveket, és úgy döntöttem, megmutatnám nektek az én szememmel – íme, egy kíméletlenül őszinte kritika egy szériáról, és az azt övező hisztériáról.

Spoiler veszély!

 

Folytatás

A könyvelő

A barátomnak nagyon felkeltette az érdeklődését Ben Afflec filmje, hiszen az előzetes valami nagyon érdekes, izgalmas filmet sejtet. El is mentünk rá a moziban, és hát, nem pont olyan volt, mint vártuk. Sokkal jobb volt!

mv5bndc5mzg2ntyxnv5bml5banbnxkftztgwmjq2odawote-_v1_uy1200_cr9006301200_al_ Folytatás

Alkonyat: Napfogyatkozás (2010)

Végre hétágra süt a nap kicsiny hazánkban, ám a világ tinédzserállományának jelentős hányada jelen pillanatban a Napfogyatkozást bámulja. A legeslegelején először is szeretné kikötni, hogy én az igazi rajongók táborába tartozom, azok közé, akik elsőkként az országban olvasták és szerették meg ezt a sorozatot (abban szinte biztos vagyok, hogy a kollégiumomban én voltam az első, akinek megvolt az Alkonyat). És bár a rajongásom az elmúlt közel két évben kissé apadt – ami mondjuk arra tökéletesen jó volt, hogy ma már tisztán látom a sorozat hibáit is -, azért még mindig imádom, és várok minden apró kis morzsát vele kapcsolatban.

Folytatás

A vörös szőnyeg szépségei – az Oscar-gála tíz leggyönyörűbb, legjobban eltalált ruhakölteménye

Ilyen sem volt még nálunk: a Watchaholics divattal foglalkozik! Na, jó, nem szimplán divattal, hanem azzal, mit is viseltek a sztárok tegnap este a vörös szőnyegen, úgyhogy tulajdonképpen annyira nem tértünk el a témától.

Folytatás

Fifti-fifti (2011)

50.502

Mintha már említettem volna, hogy van egy olyan rossz szokásom, hogy olyan filmeket – rákos filmeket, második világháborús filmeket – nézek, amik csak arra jók, hogy összetörjék az ember szívét, ugyanis mindig van bennük egy rettentő szimpatikus főhős, akit megkedvelsz, és aki persze tuti, hogy meghal a végén. A Fifti-fifti, bár benne szintén a rák áll a középpontban, ebből a szempontból kivétel, mert bár bizonyos pontokon megropogtatja az ember szívét, azért össze nem töri.

Folytatás

Vadregény (Into the Woods, 2014)

Egyszer volt, hol nem volt egy fiatal lány, aki tizenévesen szerelemre lobbant Johnny Depp iránt. Együtt utaztak keresztül Denevérországon, gengszternek adták ki magukat, elhajóztak Tortugára, találkoztak a Fejnélküli Lovassal, pitét ettek a borbélynál, csokit faltak, ollókkal bűvészkedtek. Teltek, múltak az évek, és egy gonosz átok miatt (amit úgy neveznek: pocsék szerepválasztás) megfogyatkoztak a közös kalandok. A fiatal lányban még élt a régi, nagy szerelem emlékképe, ám egy fagyos, téli éjszakán egy utolsó szilánk jéggé dermesztette a szívét.

JohnnyDeppIntotheWoods

A farkast alakító Depp jelmezét bármelyik jó ízlésű strici megirigyelhetné. Miközben – az egyébként kifejezetten irritáló – Piroska virágokat szedeget, rendezget csokorba, a farkas enyhén perverz, kétértelmű dalt énekel. Nem vicces. Kínos. Kínunkban nevetünk. Nem sejtjük, hogy az erdő mélyen vár még ránk rosszabb is.

Az arcletépő csoda, amit Vadregény címmel a vászonra hordtak, Stephen Sondheim azonos című musicaljét veszi alapul, amit 1987-ben mutattak be a Broadway-n. Erről persze nem tudtam, amikor beültem rá, de a dalokat hallgatva hasonlóságot véltem felfedezni a Sweeney Todd című musical zenei világával, amit szintén a fent említett író-zeneszerző alkotott. Ám ne reménykedjen senki, hogy olyan emlékezetes dalokban lesz része, mint a nyakfelmetsző borbély székében. Felejthető, értelmetlen, idegesítő.

INTO THE WOODS

A klasszikus mesék hollywoodi feldolgozásainak divathulláma még mindig nem gördült vissza, így a Hófehér és a vadász (2012), Tükröm, tükröm (2012), A lány és a farkas (2011) után most egybegyűjtötték a Grimm-mesék hőseit, Hamupipőkét (Anna Kendrick), Piroskát (Lilla Crawford), Babszem Jankót (Daniel Huttlestone) és Aranyhajat (Mackenzie Mauzy), és összekötötték a szálakat egy pék (James Corden) és felesége (Emily Blunt) szerencsétlenkedéseivel. A pékségben Meryl Streep boszorkánya indítja be az eseményeket, és a film első 15-20 perce alapján fel sem merül bennünk a gondolat, hogy szenvedni fogunk. Egy sírva nevetős jelenet, és pár morbid, humoros beszólás kivételével gondolataim az „Eh…” és a „Rendben, most megfogod a poharat, és elegánsan hozzávágod a vászonhoz” közötti skálán mozogtak. A fent említett, sírva nevetős jelenetet Hamupipőke és Aranyhaj hercegeinek köszönhetjük. Chris Pine jól hozza a röhejes sármőr figuráját. Az ifjú Kirk kapitányt bájgúnár hercegként látva William Shatner macsóskodása jutott eszembe az eredeti Star Trek (1966-69) szériából. Ha másért nem, ezért a képkockákért érdemes megnézni a filmet, vagy inkább megvárni, hogy valaki kivágja, és feltöltse Youtube-ra.

28WOODS3-articleLarge

A Vadregény hibái közül a legzavaróbb, hogy az alkotók nem tudták mit is akarnak az alapanyagból kihozni. Túl komolyan veszi magát a film, miközben a karakterek, motivációk kidolgozatlanok, és a cselekmény logikája nincs felépítve. Miért is kellene nekem szimpatizálni és drukkolni a kisfiúnak, aki meglopott egy óriáscsaládot, majd megölte a jogosan haragvó óriást? Miért örvendezzek a sikerüknek, hogy megöltek egy óriásasszonyt, aki férje halálát akarta megbosszulni? Egyáltalán miért néztem meg ezt a filmet?

Catleen és Orlissa véleménye

Hogyan ne neveljük gyermekünket – Vadregény (2014)

Én tényleg úgy ültem be a moziba harmadmagammal, hogy a Vadregény remek szórakozás lesz, remek színészekkel, akik megnevettetnek és talán még meg is melengetik a szívemet. Erre kaptam egy koherensnek kicsit sem nevezhető történetet pár kellemes jelenettel és néhány jó színésszel.

INTO THE WOODS

Folytatás

Balhés mesekongresszus az erdőben – Vadregény (2014)

intothewoods1

Meryl Streep tényleg minden szerepében zseniális, de sajnos ő nem hogy nem elég ahhoz, hogy megmentse a filmet, de karaktere is inkább csak ad a katyvaszhoz, mintsem hogy elvegyen belőle.

Folytatás