A terminátor 30 éve

Tudom, tudom. Ha már akció-karácsonyt tart az ember lánya, Die Hardot illik nézni, de ennyire nem vagyok jólnevelt. Így aztán, amikor kipipáltam a karácsonyi Igazából szerelmezést és a Grincset is, valami akciódús néznivaló után… khm… néztem, és akkor ötlött fel bennem, hogy tulajdonképp gyerekkorom elcsípett jelenetei óta nem láttam soha egészben a Terminátor-sorozatot, pedig tavaly ünnepelte a szétkritizált 5. részt. Így aztán, és mert ettől függetlenül személyes szálak fűznek a Terminátorhoz, amely história már nálamnál, de még a nővéremnél is idősebb, úgy döntöttem, hogy ideje ezt a súlyos mulasztást pótolni és 2016 utolsó erejével elbúcsúztatni a bakancslistámról ezt a klasszikust.

Folytatás

A vörös virág „hatalma” – Szentivánéji álom (1999)

William Shakespeare kifogyhatatlan tárháza a filmes szakmának, ám ezen nincs mit csodálkozni, hiszen az angol író zseniális és kortalan műveket alkotott, amiket jó újra elővenni és átélni. Michael Hoffman egy huszárvágással a tizenkilencedik századba repítette el hőseit, így bizonyítva, hogy a kortalanság leleménnyel párosulva remekművé alakul át.

szentivánéjiálom.1

Folytatás

Exodus: Istenek és királyok (Exodus: Gods and Kings, 2014)

– Okunk van feltételezni, hogy Mózest rejtegeted, a Kánaán Népe Front egyik körözött tagját.
– Én nem. Én csak egy szegény öregember vagyok. Nincs időm törvényszegőkre. A lábam már őszül, a fülem kérges, a szemem is hajlott és púpos.”
A jelenetet nézve, amikor Nun (Ben Kingsley) elbújtatja Mózest (Christian Bale), és jön egy-két kósza egyiptomi katona, nehéz nem a Brian élete (Monty Python’s Life of Brian, 1979) hasonló jelenetére gondolni, amikor a római katonák alapos házkutatást végeznek a kérges fülű, pimasz Matthiasznál, majd találnak egy kanalat.
Ridley Scott második szandálos filmjében több momentum is nevetségesen hatott. Mózesen és Ramszeszen kívül a szereplőknek nincs igazán játéktere. A nagy nevekkel beharangozott film e nagy nevek viselőit körülbelül díszletként kezeli. Aaron Paul (Józsua) karaktere kimerül annyiban, hogy néz. Nem csinál semmit, csak bámul. Sigourney Weaver (Tuja) ízléstelenül felcicomázott ruhában álldogál. Hozzátenném, hogy a barnító spray-vel befújt Joel Edgerton (Ramszesz) mellett szinte világít hófehér bőre. Rendkívül hiteles.
Folytatás

Filmzenék a 80-as évekből

1985-ben minden sarki drogériában kaphatsz plutóniumot.”

Az alábbi listában 15 betétdalt válogattam össze, így próbálva leképezni a zenei hangulatot, ami a 80-as évek filmjeit jellemezte. Ezúttal nem állítottam fel minőségi sorrendet. Minél inkább a 80-as évekre emlékeztett az adott dal (bár időutazónak kéne lennem, hogy személyes emlékeim legyenek erről az évtizedről), annál előrébb került, függetlenül attól a hallható ténytől, hogy a legtöbb enyhén szólva is mókás hangzásvilágú. Mivel a lenti válogatás betétdalokat tartalmaz, ezért az instrumentális filmzenék emlékezetes dallamai most kimaradtak. Nem szerepelnek a listában például John Williams (Star Wars Episode V-VI., 1980, 1983) vagy Danny Elfman (Batman, 1989) szerzeményei. Továbbá nem soroltam ide azokat a filmeket, amelyek ugyan a 80-as években készültek, de a rendező egy másik évtizedből választott dalt a képsorokhoz. Ilyen például Nancy Sinatra 1966-os dala (These Boots Are Made for Walkin’), ami az Acéllövedék (Full Metal Jacket, 1987) című filmben hangzik fel.

Folytatás

A tökéletes trükk (2006)

Vannak olyan filmek, amiket egyszer is sok(k) megnézni. Vannak, amiket éppen elég egyszer. Vannak, amiket szívesen megnéz az ember másodszor is. És vannak, amiket szinte kötelező másodszor is megnézni, mert csak akkor fogjuk minden apró kis mozzanatát megérteni – na, A tökéletes trükk pont ilyen film.

prestige1

Folytatás