Szerepcsere

Nemrég kedvem támadt valami vicces, könnyű, nem túl elgondolkodtató filmhez, csak egy kicsit ledőlni a TV elé, és jól érezni magam. A mai vígjátékok közül viszont amit kibírnék anélkül, hogy a felénél kikapcsoljam, hogy “Ez meg mi a jó fene, ez ki szerint vicces? Már fél órája csak vonyít néhány ember!”, azt már láttam. Így egy igazi retrós darabot néztem meg, és nagyon is jól döntöttem. Folytatás

Könnyek a mosoly mögött – Chaplin (1992)

chaplin1

Ki szereti a jól összerakott életrajzi drámákat? Fel a kezekkel? Na, aki jelentkezett, annak ez a film gyakorlatilag kötelező.

Folytatás

A kockauralom kezdete – Pixel (2015)

Az idei mozis év igen felemásnak tekinthető, általam nagyon várt filmek okoznak csalódást (Fantasztikus négyes), miközben nem várt mozikba zúgok bele menthetetlenül (A Hangya), a Pixel pontosan ilyen mű, ami könnyed humorával és elmés kiszólásaival igazán feledhetetlen másfél órát szerzett nekem – és van egy olyan érzésem, hogy még fog is!

pixels.2 Folytatás

Azok a kilencvenes évek! – avagy tizenöt film csakis a nosztalgia kedvéért

A kilencvenes évek számomra egy hatalmas nagy ellentmondás – egyszerre hozza ki belőlem a gagyizmustól való ódzkodást és a nosztalgiát. Pont úgy, mint ezeknek, az ebben az évtizedben készült filmeknek a nagy része. Olyan vígjátékok, családi mozik ezek, amiket még a mai napig lead a tévé szombat délutánonként, és amiket tuti, mindenki látott, és bármilyen felejthetők is, tuti, hogy mindenki emlékszik is rájuk. Úgyhogy nosztalgiázásra fel!

Folytatás

Happily Divorced (2011-2013), második évad

Fran és Peter nem túl szokványos, de kifejezetten szórakoztató kalandjai folytatódtak, és bár a sorozat az első évad szintjét nem tudta hozni, azért még így is jókat nevettem az újabb epizódokon.

happilyd2.1

Folytatás