Minden fohász meghallgatott – Wonder Woman (2017)

Nagyon régóta vártam a Wonder Woman nagyfilmre, ugyanakkor rettegtem is tőle – féltem, hogy rossz lesz, féltem, hogy megint úgy adják el, hogy az alkotók mennyire nő központúak, miközben egy női szereplőn kívül nem sok lesz. És féltem, mert cosplayesként majd’ három hónapig építettem egy páncélt egy olyan filmből, amit még nem is láttam. Aztán beültünk Cathyvel a filmre, és negyed óra sem telt el, mire tudtam, hogy minden félelmem felesleges volt, mert ez az a szuperhősös film, amire vártam, ez az a DC adaptáció, amire vártam, és ez az a női központú film, amire vártam. És ez az a történet, amire a világnak szüksége van!

Folytatás

Nagy szemek (2014)

bigeyes1

Miután szeretem a művészeteket és az életrajzi drámák is érdekelnek (arról nem is beszélve, hogy bírom Tim Burtont), ez a film már alapból jókora előnnyel indult nálam, azonban emellett egy olyan ritka hangulatot is sikerült teremtenie, ami nem sok más alkotásnak sikerül.

Folytatás

Lassított nyíl, megint – Robin Hood (2010)

Sosem voltam oda a sherwoodi erdő igazságosztójáért (egy kivételt leszámítva, de abban a szereplők zöld harisnyában ugrálnak és lökött dalokat énekelnek), így nem éltem bele magam túlságosan az új Ridley Scott-féle adaptációba. Kiderült, hogy én jártam jól, hiszen az alacsony elvárásom mellé alacsony színvonal párosult.

robinhood.2010.4

Folytatás

Ezúttal tényleg titánokkal – A titánok haragja (2012)

Egyszer volt, hol nem volt Perszeusz, az ókori görög mondavilág hőse, aztán ez a hős egyszer csak egy nyolcvanak évekbeli moziban találta magát, ami bár technikailag sok kívánni valót hagyott maga után, mégis üdítően új színfoltot vitt a filmek közé. Aztán a huszonegyedik században a remake-ek korszakában ismét feléledt a hős, sosem látott grafikai munkákkal, ám a korábbiaktól eltérően itt, gyakorlatilag minden hibádzott a filmben, a látványon kívül, aztán ebből a trehány munkából az álomgyár alkotói elkészítették a folytatást is, egy fokkal jobb minőségben, viszont ez még mindig kevés ahhoz, hogy értékelhető mozinak tekinthessük Perszeusz legújabb harcát.

Folytatás

Nem minden arany, ami 3D – A titánok harca (2010)

Kedvelem a mitológiai témájú történeteket, és a nyolcvanas évekbeli Titánok harcát is élveztem – bár tényleg nem volt egy top film – és mivel akkoriban igen nagy népszerűségnek örvendett, és szép bevételt is hozott, ezért Hollywoodban gondoltak egyet, és feléleztették a görög mitológiát, vele együtt pedig Perszeuszt, Zeuszt, meg a titánokat – vagyis utóbbiakat annyira nem.

Folytatás

Jim Carreyn nemcsak nevetni lehet – A 23-as szám (2007)

Megannyi ikonikus és vicces karakter után Jim Carrey gondolt egy merészet, és megmutatta, hogy nem csak gumiarccal tudja szórakoztatni közönségét, hanem ügyes és okos színészi játékával is. A 23-as szám pedig egy remek forgatókönyv, ami bizony sok lehetőséget nyújtott Carreynek, hogy kitörjön végre Stanley vagy éppen Ace árnyékából.

a23asszam.1

Folytatás

Ha már unod a csillogó vámpírokat – 30 nap éjszaka (2007)

Manapság a vámpíroknak elég rossz a renoméjuk, és egészen másmilyen módon, mint a nyolcvanas- kilencvenes években. Azonban van arra remény, hogy az igazi, vérszomjas vámpírok végre visszakapják az őket megillető helyüket a horror történetekben, erre pedig nincs is jobb példa a 30 nap éjszakánál. Ezúttal egy képregény adaptációval van dolgunk, ahol nem más látta el a produceri feladatokat, mint az Evil Dead megalkotója, Sam Raimi.

30napejszaka.1

Folytatás