Ne csak nézd, olvasd is! – Suzanne Collins: Az éhezők viadala trilógia

*** SPOILERVESZÉLY! ***

Már nagyon régóta készültem elolvasni Suzanne Collins által írt, Az éhezők viadala trilógiát, és amikor a magyar kiadónál erősen leakciózták a könyveket, bizony le is csaptam rájuk. És nem, egyáltalán nem bántam meg. Mostanában kezdem ugyanis felfedezni a disztópiák világát és ez a történet szerintem fergeteges.


Ugyan megint beleestem abba a hibába, hogy előbb láttam a filmeket, de mivel az már nagyon-nagyon régen volt ezért is szolgáltak a kötetek egészen meglepő dolgokkal olykor.

Folytatás

Interjú Illés Róbert műfordítóval

Következő interjúmban Illés Róbert műfordítóval beszélgetek, akivel évekkel ezelőtt egy ízben már volt szerencsém találkozni, és nagy örömömre P. C. Cast és Kristin Cast A vad című kötetét kézjegyével is ellátta, mint a kötet fordítója.

Folytatás

A szolgálólány meséje (1990)

Avagy azé a világ, aki teleszüli?

Az HBO az idén debütáló műsoraiban rendre erős és provokatív, a nőket mikro- vagy makroszinten érintő témákat boncolgat. A Hatalmas kis hazugságok után nemrég új sorozat startolt el a csatorna műsorán, A szolgálólány meséje címmel. Hamarosan a megrázó, sokak idegrendszerét felforgató sorozatot is górcső alá fogjuk venni, azonban először érdemes megvizsgálni az előzményeit, ugyanis a tízrészes sorozat nem önálló ötlet, még csak nem is első feldolgozás. Margaret Atwood 1985-ben megjelent azonos című regénye már készült egy film 1990-ben, elsőként érdemes ezzel foglalkozni.

​A történet a közeli jövőben, egy Gilead Köztársaság nevű vallási fundamentalista államban játszódó disztópia (vagyis negatív jövőképet festő utópia). Ebben a világban túl vagyunk egy óriási, mindent felforgató háborún, emellett erős atomszennyezés sújtotta az embereket, ami miatt  a nők többsége meddővé vált. Ilyen körülmények között rendkívüli értéket képvisel az, aki még nemzőképes. Azonban az értékes dolgoknak ritkán van szabad akaratuk, többnyire birtokolni szokás őket (lásd: Mad Max: A harag útja), itt sincs ez másként. Az államot a hadsereg és a vallás szigorú kettős rendszere uralja, minden a katonaság és a papság kezében van, ami egyértelműen férficentrikus világot épít ki, ahol a nők csak tárgyak. Az emberek kasztokba vannak osztva. A férfiak egy része az uralkodó osztályhoz tartozik (jellemzően a hadsereg emberei), ők gyakorlatilag bármit megtehetnek, övék a hatalom. A többi férfi kiszolgáló személyzet: kertész, sofőr, közhatona, szerelő, termelő.

Folytatás

A nyomasztó órák következő triásza – Black Mirror 2. évad (2013)

A Black Mirror már az előző évadban sem cicózott, de ez a második újabb meglepetésekkel szolgált. Bár a sorozat nem minden darabjától dobja el a néző az agyát, de azért itt sem spóroltak a morális dilemmákkal és a sötétebbnél sötétebb jövőképekkel. Szerencsére mivel antológiáról, nem összefüggő sorozatról beszélünk, a részek önmagukban is megállják a helyüket, de ez nem is véletlen, hiszen egymás után már szinte emészthetetlen mennyiségű ülepíteni valóval lenne dolgunk.

Folytatás

Kiera Cass: A koronahercegnő

theheir

Vannak olyan könyvek – bár ez a jelenség filmek esetében talán gyakrabban előfordul –, amik csakis az eredeti sikere miatt kapnak folytatást, annak ellenére, hogy a történet ezt nem indokolja. Viszont vannak olyan esetek is, mikor bár az eredeti sztori teljesen lezártnak látszik, a folytatásnak mégis van értelme, sőt, az tudja is hozni az addig megszokott színvonalat. Szerencsére A koronahercegnővel is ez történt.

Folytatás

Mad Max 3: Az Igazság Csarnokán innen és túl (1985)

madmax3_pic1

Emlékeztek arra, amikor az előző kritikám végén kételkedtem a harmadik rész sikerében? Félelmeim sajnos beigazolódtak: a Mad Max-franchise (eddigi) utolsó felvonása nem sikerült olyan jóra, mint az előző kettő. Ez a film sem volt rossz, viszont a cselekmény most nem tudott annyira megfogni, mint a korábbiak esetében, ráadásul néhol lyukakat is fel lehet fedezni a történetben.

Folytatás

Mad Max (1979)

madmax_pic1

Bevallom őszintén, hogy a Mad Max filmeket eddig csak hallomásból ismertem, így nem tudtam, mire számítsak velük kapcsolatban. Azonban most, a franchise negyedik részének közeledtével alkalmam nyílt bepótolni a hiányosságaimat. Ugyan az új mozinak immáron Tom Hardy a főszereplője, de most tegyünk egy kis betekintést abba az időszakba, amikor még Mel Gibson volt a menő!

Folytatás

Az emberiség minden hülyesége ezerszer és még egyszer – avagy a World War Z kétszer

A World War Z talán az utóbbi évek legjobb példája annak a már-már közhelynek számító poénnak, hogy miért ne ítélj meg egy könyvet a belőle készült film alapján. Megnéztem a filmet és valami nem tetszett – ezt bővebben lásd Catleen kritikájában. De valami mégis megfogott, talán az a nyomasztó érzés, amit hagyott, mindenesetre, mikor felbukkant a párom asztalán a könyv – mindig is buktam a könyvekre, amikből film is készült, kövezzetek meg érte – hosszas szemezgetés és vívódás után lecsaptam rá. Gondoltam, majd én ezt jól összehasonlítom, ám minél tovább jutottam a könyvben, annál nagyobb lett a kérdőjel. Mit fogok én ezeken összehasonlítani??? De hát szóltak előre, én viszont csak miután láttam, hittem, de alaposan meggyőződtem.

z4

Folytatás

Az Éhezők Viadala agyhalott kistestvére ismét lecsap – A lázadó (2015)

lázadó2

Tulajdonképpen jó, ha egy történetben vannak visszatérő elemek – ám ha ez azt jelenti, hogy ciklikusan váltakoznak a logikátlan és az önmarcangoló jelenetek, ott akkor azért már baj van.

Folytatás

Ami minden vulkánit sírásra késztetne – A lázadó (2015)

A beavatott című film bejött, egy érdekes világot tárt elém, ami kicsit disztópikus, kicsit koppintás, de voltak benne apróságok, amiket lehetett szeretni. A lázadó azonban pont ezeket az apró és kedves momentumokat irtotta ki, tett a helyére feleslegesen látványos jeleneteket, ezáltal egy egészen logikátlan katyvasszá állt össze.

lazado.5

Folytatás