Lore útjai

Azt hiszem, ez a film azok közé tartozik, amire nem véletlenül teszik ki azt a bizonyos tizenhatos karikát. Erőteljes és sokkoló. Amíg a mondanivaló leülepszik annyira, hogy nyilatkozni is lehessen róla, még sokszor eszünkbe jutnak a letisztult, arcul csapó képek.

Folytatás

Egy furcsa barátság története – Viktória királynő és Abdul

Mint ahogy azt már említettem párszor, a kosztümös drámák bizonya gyengepontjaim. Főleg, ha jól vannak elkészítve – márpedig a Viktória királynő és Abdul egészen remek.

Folytatás

Arthur király – A kard legendája

Tudjátok, miről beszélek, amikor azt mondom: színes-szagos, látványos, mindenféle királysággal teli előzetes. Ezek általában sosem takarnak ugyanannyira menő filmet. Néha az is előfordul, hogy lényegesen alulmúlják a trailert. De olyat én még nem láttam, hogy a mögötte lévő történet egyenesen hülyeség. Folytatás

Poldark – 3. évad

A 2016/2017-es, viszonylag gyenge tévés szezon után az ember hálát ad a visszatérő, minőségi szériákért – mint például a Poldark.

Folytatás

Sorsunk egymás tükörképe – Tales of the Abyss

Bár a Tales of szériák közül elsőként az Symphoniával találkoztam először, és a  legnagyobb nézettséget eddig a Zestiria könyvelhette el magának, nekem valahogy mindig is a Tales of the Abyss állt a legközelebb a szívemhez.

Folytatás

Öt történet az elmezavarról (2013)

A skizofrénia, a mániás depresszió, a depresszió és a poszttraumatikus stressz szindróma (PTSD) elég hitelesnek tűnő ábrázolása ez a film.

Nehéz, mert egyik oldalról hatalmas öröm, hogy foglalkoznak a témával, hogy ilyen film fellelhető és nem álcázott, tudatosan dokumentálná valamiként a betegségeket, a másik oldalról pedig mégis egy film, és véleményt mondanék róla, de mindezt „kívülállóként” félve teszem. Nehéz, mert annyira hitelesen hozzáragasztották a film történéseit a valóban betegekhez, mintha véleményt mondva a filmről, valójában az érintettek életéről mondanék véleményt. Azt éreztem, hogy a film igyekszik tabukat, sztereotípiákat lerombolni és egyben reményt adni – ezáltal mindenkihez szólni.

Folytatás

To the Bone (2017)

Van egy olyan érzésem, hogy Lily Collins vezekel a City of Bonesért (vagy ezzel csak így vagyok így?) – már a Tükröm, tükrömben is jó volt, a The Last Tycoon egyenesen megvett kilóra, és most pedig egész jól alakított a To the Bone-ban is, ami egy olyan témát vesz górcső alá, amivel igenis foglalkoznunk kell manapság: az anorexiát.

Folytatás

A kertbérlő (2015)

Bájos, könnyed kis vígjátékra számítottam, keserédes véggel, ám moralizáló, elmélkedő, negyedik fal-bontogató tragikomédiát kaptam. De Maggie Smith-ért akkor is megérte.

Folytatás

Karácsonyi klaszter kalandok – Sense8 2. évad 0. rész karácsonyi különkiadás

Ősszel már írtam az elmúlt idők számomra egyik legérdekesebb sorozatáról, a Sense8-ről, ami nyolc, a lehető legkülönbözőbb ember sorsának izgalmas összefonódását meséli el. A különkiadás fókuszában többszörösen az ünnepek álltak és bár nem hanyagolták a konfliktusok, a fenyegetettség és a drámai szegmenseit sem a történetnek, talán mégis több volt a megszokottnál a csupán csak örömről és boldogságról szóló jelenet.

Folytatás