Megőrülök az Őrült, dilis szerelemért! (2011)

A romantikus filmeknek mindig van kereslete, és ezért mindig széles a kínálata is. Azonban csak néhány darabnak sikerül kiemelkednie az állandón hömpölygő sokaságból. Véleményem szerint ezen kivételes darabok közé tartozik az Őrült, dilis szerelem is, amely műfaja jellegzetességén szerencsésen túllépve nem csak az éppen kialakuló szerelem problematikájára korlátozza játékidejét, hanem sikerül felvennie palettájára, a tiniszerelmet, a megfeneklő párkapcsolatot, a válságba kerülő házasságot, az elköteleződésre képtelen szoknyavadászatot, és a reménytelen szerelmeket is. Mindezt pedig valamilyen bűvös módon még rengeteg humorral fűszerezett, koherens egészben rendeznie is sikerül.

Folytatás

La La Land – Álmodtam, felébredtem

A Kaliforniai álom már hónapok óta duruzsol a fülünkbe, egyébként is, ki ne lenne kíváncsi Ryan Gosling és Emma Stone románcára, jazzbe és csillagporba ágyazva. Miután hét (!) Golden Globe-ot kapott én sem vártam tovább, bevettem magam az Uránia aranyozott termeibe és izgatottan lestem, hogy valóban beváltja-e a hozzá fűzött reményeimet. Bár az elején döcögősen indult a dolog, végül olyan zárójelenettel leptek meg, ami számomra mindent megmentett.

Folytatás

Még hogy a szabályok nem fontosak! – Zombieland (2009)

Mi történik, ha eljön a zombiapokalipszis? Nos, a geekek, akik korábban mellőzöttnek számítottak előléphetnek, mivel ismereteik (vagyis játék-, film- és könyv-rajongásuk) nélkülözhetetlenné válnak a túlélés érdekében. Íme, a zombis filmek legszürreálisabbikja, ami egy percig sem veszi komolyan magát, és pont ezért képes másfél óráig igazi élvezetet nyújtani mindenki számára.

zombieland.3

Folytatás

Gengszterosztag (2012)

Emma Stone-nak annyira jól állt a vörös ruha a Gengszterosztag plakátján, hogy úgy véltem, megérdemel tőlem egy esélyt a film. A negyvenes évek nem éppen a kedvenc korszakom, de egy jó mozinak, aminek klassz a története képes elfeledtetni velem ezt az ilyen apró bökkenőket – a Gengszterosztagnak azonban ez nem sikerült.

GANGSTER SQUAD

Folytatás

Káprázatos holdvilág (2014)

magicinthemoonlight1

Mikor még 2011-ben először láttam az Éjfélkor Párizsbant, teljesen le voltam nyűgözve, és szinte révületbe mélyedve jöttem ki a moziteremből. Akkor jöttem rá, hogy Woody Allennek valami varázslatos víziója van az életről, a boldogságról és az önismeretről, amit minél több embernek ismernie kéne. Ez a vízió jelen van a Káprázatos holdvilág hátterében is, ám a filmből hiányzik az az extra, ami emlékezetessé tehetné.

Folytatás

Apu fortyogó epéje és ökölbe szorított keze vagyok – Birdman avagy (A mellőzés meglepő ereje) (2014)

Bevallom két dolog miatt vártam nagyon a Birdmant: egy, mert nagyon jó kritikákat kapott és a filmipar megújítójának nevezték, és kettő, mert Michael Keaton, az az a régi Batman gyerekkori hősöm. A film azonban magasra szárnyalt, de mint tudjuk, onnan nagyobbat is lehet esni. Íme a kritika arról a filmről, ami állítólag színt visz Hollywoodba, csak éppen azt felejtették el közölni, hogy ezalatt mocsokba tapossa a nézőket, kritikusokat, színészeket és úgy az egész „kiszolgáló személyzetet”.

birdman.3

Folytatás

A segítség (2011)

Kevés olyan jó film van, ami női sorsokról szól, és még kevesebb olyan, ami ezzel egy időben nem valaki szerelmi élete körül forog – ám szerencsére A segítség pont egy ilyen, nagyon is fontos kérdéseket boncolgató történet.

thehelp1

Folytatás

A csodálatos Pókember 2. (2014) – De Zöld Manó akkor is menőbb!

Bevallom, kisebbségi komplexusom volt a film alatt, ugyanis én balga egy szem Zöld Manó rajongóként mentem el két Pókember rajongóval a moziba – úgyhogy bármikor, amikor áradoztam arról, hogy Dane milyen helyes, folyton lehurrogtak. Hát hol van ilyenkor egy főgonosz, mikor szükségem lenne rá?

csodáltospókember2.1

Folytatás

A csodálatos Pókember (2012)

Az utóbbi pár évben a Marvel bizonyította, hogyha filmadaptációkról van szó, nem igazán tud félrenyúlni – A csodálatos Pókember is nagyszerű példa erre.

spiderman_1

Folytatás