Luke Cage (2016-), 1. évad

Eléggé furcsa sorrendben kezdtem neki a Marvel-Netflix sorozatoknak: előbb bedaráltam az Iron Fistet, majd jött a Jessica Jones, és a legújabb darám, a Luke Cage. A történet követésével abszolút nem volt baj, annak ellenére, hogy kvázi fordítva álltam neki a történetfolyamnak.

Folytatás

A mentalista, 1. évad

Szinte mindenki hallott már a sorozatról, sokan végig is nézték, és végig izgulták az eseményeket epizódról epizódra, azonban sokan vannak azonban, akik hozzám hasonlóan, csak néha TV-kapcsolgatás eredményeként, ruhahajtogatás közben találkoztak vele, nem követve a történetet, épp mindig megnézték, ha az ment. Évekkel később, az első egyetemi féléveim végén, mikor sokat rajzoltam a barátoméknál, a szobatársa ezt nyomta végig leadás közben, így a nagy részét ha nem is láttam, de hallottam. Így már nagyon érdekelt, mi is a nagy, a sorozatot összefogó történet, és nekiálltam rendesen megnézni. Azt hozzá kell tennem, hogy ez nekem is egy leadássorozat, tehát ami csak úgy megy, néha odanézek, de nem mindig, rajzoláshoz jó lesz. Folytatás

Figyelők (2005), 1. évad

Olykor szívesen előszedem a régi sorozatokat, amikből csak egy-egy epizódot láttam a tévében, ezek általában igen rövid, pár évados show-k. A Figyelők ezek közé tartozik, és bár élveztem az epizódokat, nincs kétségem afelől, hogy miért sújtott le az ABC kaszája.

Folytatás

A Dresden-akták (2007), 1. évad

Olykor, mikor elfogynak a hosszú sorozataim, előveszek jó pár kisebbet, hogy bedaráljam őket szépen sorba, így került elém A Dresden-akták is, amivel már jó rég szemezgettem, tekintve hogy még James Marsters volt kijelölve a főszerepre, amit a színész lemondott – ekkor még persze ne sejtettem, hogy mennyire jó döntés is volt ez a részéről.

Folytatás

Jessica Jones (2015-), 1. évad

Ha már az Iron Fist digitális tollam végére került, akkor ideje beindítanom a teljes Marvel-Netflix kooperáció darát, aminek legújabb darabja ezúttal Jessica Jones első évada, ami kicsit felemás érzéseket hagyott bennem, de sokkal jobban élveztem, mint a világító öklű védelmezőt!

Folytatás

Gyilkos elmék: Túl minden határon (2016-2017), 1. évad

Mindig mondjuk a többiekkel, hogy mi kérjük az élettől az ostort, hiszen már a leírásából nagyjából sejteni lehet egy széria mibenlétét – persze akadnak kivétlek –, és ugyan ez történt most a Gyilkos elmék spin-offjánál is. Pontosan tudtam, mikor elkezdtem nézni, és túl jutottam a piloton, hogy nem a régi stílust, a drámát vagy éppen a feszültséggel teli akciót fogom látni, hanem amolyan limonádé krimit, mint a nagy előd mostani évadaiban. És lássatok csodát, így is lett!

Folytatás

Bordélyház (2007-2010), 1-3. évad

Az ausztrálok mindig is élen jártak a nem hétköznapi szériákkal, és a Bordélyház ennek egy igen ékes példája. Bár az igyekezet megvolt, és a színészek is jól dolgoztak, a show mégis valahol félrecsúszott, és nem mert belemenni olyan témákba, amiket felszínre kellett volna hoznia.

Folytatás

A férjem védelmében (2009-2016), 7. évad

Akármennyire is szeretem a Good Wife-ot, számomra a hatodik évad az egyik leggyengébbe, és akkor még nem tudtam, hogy ez a tendencia folytatódik és átível egészen a hetedik végéig, ami egyben a széria zárása is.

Folytatás

A falka (2014-2016), 1 – 3 évad

Én tényleg kérem az élettől az ostort…

Folytatás

Mintazsaru (2013), 1. évad

Mikor kezdek megcsömörleni a kriminek csúfolt tucat sorozatoktól (mint a Helyszínelők összes vagy a Gyilkos elmék utolsó nyolc évada) akkor felkutatom az internet bugyrait egy egészen egyedi bűnügyi sorozatért. Ezekből viszont igen kevés van, azok is vagy régiek, vagy egy évad után azonnal belengették azt a bizonyos kaszát. Nos, a Mintazsaru is pont hasonló, és bár minőségileg vannak hiányosságai, mégis alig pár nap alatt bedaráltam mind a tizenhárom epizódját!

Folytatás