Time After Time (2017), első évad

Kicsit fura volt most leírnom a fentebb látható címet, hiszen a szóban forgó széria, ami egészen fellelkesített még a tavasszal, mindössze csak ennyit élt meg: egy évadot. És még mindig nem tudom, hogy ennek örüljek-e vagy sem.

Folytatás

Jericho (2006-2008), 2. évad

Bár az első évad eleje nagyon is ínyemre volt, sajnos az évad vége felé kezdett kifújni a sorozat, és bár a rajongóknak sikerült visszahoznia egy második évadra a Jerichót, ez a pár epizód azonban egy hirtelen összekapott, és vérszegény évad lett, nem egy méltó befejezés egy olyan szériának, ami ilyen erős alappal indult.

Folytatás

Poldark – 3. évad

A 2016/2017-es, viszonylag gyenge tévés szezon után az ember hálát ad a visszatérő, minőségi szériákért – mint például a Poldark.

Folytatás

Jericho (2006-2008), 1. évad

Ha már a nyári daráknál tartunk, akkor a régóta megváratott Jericho című sorozat került elém, ami a maga nemében nagyon is jó lett, sőt, biztosan állítom, hogy az amúgy igen silány minőségű A búra alatt sok fordulatot ebből a szériából lopott!

Folytatás

Az elnöknő (2005-2006), 1. évad

Szinte biztos voltam abba, hogy az egy évad után elkaszált Az Elnöknő című sorozat azért élt meg ilyen rövid életet, mert egy nő van vezető szerepben, aztán pár epizód után be kellett látnom, hogy bizony komoly bajok vannak a szériával, és nem lesz belőle az új Elnök emberei sem.

Folytatás

Útonállók (2011), 1. évad

Bár a western nem a kedvenc műfajom, azért nem vetem meg, (Pl. a Deadwood az egyik kedvencem a műfajban, mint persze sokaknak), és mivel az ausztrálok stílusát is szeretem, így kapva kaptam az alkalmon, hogy a kettő ötvöződik egy szériában, az Útonállókban. Úgy kezdtem neki, hogy tudtam, az első évaddal már kaszálták a sorozatot, ami itt igencsak jogos volt, és bár nem mondom, hogy kérem vissza a sorozattal eltöltött órákat az életemből, azért nem volt valami nagy élmény, amolyan egyszer megnézhető darab, kis túlzásokkal.

Folytatás

Crazyhead (2016-), 1. évad

Olykor őrült sorozatokba futok bele, ahol furcsábbnál furcsább dolgok történnek, a főszereplők sem százasok, ahogy a szövegeik sem, de mégis van valami lenyűgözően eredeti a show-ban. Na, a Crazyhead pont egy ilyen show, aminél őrültebb dolgot már csak a Misfits, és láss csodát, annak az alkotója is az angol Howard Overman, aki a Crazyheadet is jelzi!

Folytatás

Démonvadász – Az utolsó Van Helsing (2009), 1. évad

Idén nyárra nem nagy sorozatokat terveztem bedarálni, hanem sok kisebbet, amik csak pár évaddal rendelkeznek, és már régen be is fejeződtek. A Démonvadász került ezúttal elő, ami ráadásul egy angol széria, és biztos voltam benne, hogy sok érdekes és különleges démont fogok majd látni a hat epizód alatt, de hát tévedni emberi dolog…

Folytatás

A 13 és háromnegyed éves Adrian Mole titkos naplója

A középiskolai kötelező olvasmányokkal kapcsolatban végeláthatatlan vitát lehetne folytatni szerkesztőségünk bármely tagjával, ugyanis igencsak ráférne az elavult könyvlistára egy kis vérfrissítés, komolyabb átgondolás, és az európai és tengerentúli irodalom megismertetése is. Bevallom én egy olyan szerencsés osztályba jártam, ahol a címbéli könyv egy rövid ideig kötelező olvasmánynak minősült, és így akadt a kezembe Sue Townsend fantasztikus írás – meg persze elég gyorsan átrágtam magam az írónő összes művén is.

Folytatás

Iron Fist (2017-), 1. évad

Ha valami a Netflix égisze alatt kerül publikálásra, én azonnal lecsapok rá, de valamilyen oknál fogva, a Marvel tematikájú sorozataikat mégsem daráltam be azonnal, ráadásul, most igen furcsamód, a legutóbbival kezdtem bepótolni az elmaradásomat, vagyis az Iron Fist kapta meg a lehetőséget, hogy nem egészen három nap alatt végignézzem. És ugyan tetszett a sorozat, a rengeteg hibája mellett mégsem tudok elmenni.

Folytatás