Viszlát Alice! – A Kaptár: Utolsó fejezet (2016)

Tudom, hogy azon kevesek közé tartozom, akik nagy rajongói a Resident Evil filmes adaptációnak – a kezdetek óta követem a szériát, és bár tisztában vagyok a hibáival, mégis összeszorult a gyomrom, mikor kiderült, hogy az Utolsó fejezet véget vet Alice kalandjainak. Ezért is húztam el a film megtekintését addig a pontig, amíg már nem bírtam és végül meg kellett néznem. Ezúttal a pörgés alábbhagyott, és a karakterekre sem szántak annyi filmet az alkotók, cserébe egy olyan kerek egésszé formálták a Resident Evil filmeket, amire senki sem számított.

Folytatás

A nyelv, mint fegyver – Érkezés (2016)

Bevallom, a negatív kritikák hatására húztam az Érkezés megtekintését ilyen sokáig, és ismét bebizonyosodott számomra, hogy nem kell az ilyenekre hallgatnom – pont, ahogy a Terminator Genesys esetében sem kellett volna. Az Érkezés ugyanis egy kiváló sci-fi, ami okos, logikus, és olyan szinten ötvözi a drámát a tudománnyal, mint előtte még senki.

Folytatás

Öt film, ahol csak a jelmez- és díszlettervezők dolgoztak, de ők legalább nagyon

Sok olyan film akad, ami csapnivaló storyval, hibás castinggal és bődületesen rossza marketinggel igyekszik megvetni a lábát a filmiparban, de valahogy mégis sikerül nekik olyan jelmez- és díszlettervezőket elérni, akik igazán fenséges munkát végeznek. Íme, öt olyan mozi, amibe rajtuk kívül senki nem fektetett igazi munkát!

Folytatás

Lore útjai

Azt hiszem, ez a film azok közé tartozik, amire nem véletlenül teszik ki azt a bizonyos tizenhatos karikát. Erőteljes és sokkoló. Amíg a mondanivaló leülepszik annyira, hogy nyilatkozni is lehessen róla, még sokszor eszünkbe jutnak a letisztult, arcul csapó képek.

Folytatás

Tini szuperhősök – Intergalaktikus játékok (2017)

Kedvenc tini szuperhőseink újabb filmmel gazdagodtak 2017-ben, ami pontosan olyan bájos, cuki, színes és kellemes, mint az első alkotás volt. A közönség ismét a tizenévesek, de ez nem jelenti azt, hogy felnőtt fejjel ne lehetne élvezni az Intergalaktikus játékokat!

Folytatás

Sok ilyen filmet kérek még – Tini szuperhősök – Az év hőse (2016)

Teljesen véletlenül akadtam rá erre az animációs filmre, ami egyedi rajzstílusával azonnal levett a lábamról! Nem árulok zsákbamacskát, a Tini szuperhősök – Az év hőse nagyon cuki film, nagyon nem a felnőtt korosztálynak szól, sokkal inkább a tizenéveseknek, de ez nem jelenti azt, hogy ne lehetnénk egy kicsit újra gyerekek és élvezhetnénk egy történetet.

Folytatás

Az (2017)

Stephen King nevét 10 és 80 év között senkinek nem kell bemutatni. A horror nagymesterének kikiáltott író valójában szinte sosem horrort ír: műveiben az emberi lélek mélyeibe tekinthetünk be, rámutat a legbelsőbb félelmeinkre: magány, értéktelenség, gyengeség.

Mindenki fél valamitől, és King ezt nagyon is jól tudja. Sikereinek alapja, hogy ezeket a félelmeket tárgyiasítja és teszi legyőzhetővé a könyvek lapjain. Egyik leghíresebb regénye, az AZ (IT) pontosan erre épít: a mindenki számára más alakban megjelenő félelem, és annak legyőzése áll a történet középpontjában.

King korunk egyik legjobb írója, óriási rajongótábora van, épp ezért sokan döntöttek már úgy, hogy egyik-másik művét megfilmesítik. Ez a kísérlet hol sikerült, hol nem, a kudarc oka többnyire abban keresendő, hogy az általa ábrázolt események színtere sokszor maga a lélek. Összetett, rétegről rétegre épített történetekről van szó, amiket nagyon nehéz úgy vászonra vinni, hogy a félelem és a vér között ne vesszen el a lényeg. Az AZ rajongóinak többsége épp ezért félelemmel vegyes izgalommal várta, mi fog kisülni Andy Muschietti próbálkozásából. Az eredmény pedig meglepően jó lett.

Folytatás

Stan Lee legjobb cameói

Ahogy korábban ígértem, bizony a Marvel atya, a képregények félistene, és szerkesztőségünk imádatának (egyik) tárgya bizony külön cikket érdemel. A válogatás igen nehéz volt, mert minden cameóban van valami, amit szeretni lehet. Íme Stan Lee legjobb cameói, szigorúan személyes alapon, csupán az érzelmekre hagyatkozva.

5, X-Men: Az ellenállás vége (2006)

Talán Stan Lee egyik legcukibb jelenete – döbbent tekintet, tátott száj –, mikor éppen kiskertjét öntözve a gravitációnak ellentmondva felemelkedik a víz, na, meg persze minden más is, hála a közelben lévő mutáns erőnek.

4, Amerika kapitány: Polgárháború (2016)

Tony és Rhodes között egy igen erős bromance kapcsolat van, nem csoda hát, hogy mikor a futárt alakító Stan Lee rosszul ejtette Tony nevét, Rhodes lecsapott rá – a helyzet komikumát pedig tovább fokozza, hogy Tony Stark Stan Lee fejéből pattant ki – enyhe párhuzamot vonva Athéné születésével Zeusz elméjéből.

3, A csodálatos Pókember (2012)

Nagyon vártam az új Pókember filmet – vagyis most már nem új, hanem az eggyel ezelőtti régi, de nem a legrégebbi – és a filmben használt érdekes és újfajta kameramozgás különösen elnyerte a tetszésem. Ennek a legjobb harci jelenetébe pedig bekerült Stan Lee, mint könyvtáros, aki fejhallgatóval a fülén mit sem hallott abból a csetepatéból, ami éppen a háta mögött zajlott le.

2, A galaxis őrzői vol. 2. (2017)

Miközben Yondu és Rocket a világűr pontjai között pattog, feltűnt az univerzum közepén élő Figyelők, akiket éppen Stan Lee okította a világról, ráadásul a film végén ég kapott egy kis extrát, ahol az éppen távozó Figyelőknek szól oda Stan Lee, hogy várjanak, van még mit mesélnie – és igen, mesélj még!

1, Amerika kapitány: A tél katonája (2014)

Az epizód végi jelent, melyben Bucky életének és múltjának darabkáit rakja össze az egyik kedvencem a filmből, és mikor megláttam benne Stan Lee-t, még egy kicsit a szívem is összeszorult – de pont ezért volt igazán jó, hiszen ki más hozhatná vissza jobban az életbe Buckyt, mint az univerzum atyja?

És a ráadás: X-Men: Apokalipszis (2016)

Nem terveztem ehhez a listához plusz egyet hozzácsapni, de mikor még az előző listámnál szemet szúrt, hogy nincs olyan nő, aki cameo szerepet kapott volna, így mikor megláttam, hogy felbukkan egy pillanatra Joan Lee Stan Lee oldalán, rögtön le kellett csapnom rá. Joan okkal volt férje múzsája, nélküle a mostani világunk nem lenne az ami, szegényebbek lennénk hősökkel, gonoszokkal, és olyan összetett történetekkel, amik milliókra voltak nagy hatással!

Egynek jó – Kong: Koponya-sziget (2017)

Nem voltak nagy elvárásaim a filmmel kapcsolatban, és ha szigorúan vesszük, Tom Hiddleston volt az okom, amiért igazából vártam ezt a mozit, amiben egyfelől kellemesen csalódtam, másfelől furcsáltam.

Folytatás

Top 5 filmes cameók

Hosszú ideje gondolkoztam ezen a listán, és a szerkesztőség nagyja összedugta a fejét, hogy mit is lehetne ebből kihozni, míg végül én vállaltam magamra a lista összeállításának nehézségét, és higgyétek el, tényleg nem volt kis feladat. Mint mindig, most is szabályokat kellett hozni a siker érdekében: először is, nem fog szerepelni Stan Lee a listán – és mielőtt mindenki felháborodva becsukná az ablakot, megnyugtatásul közlöm, ő egy saját listát kap majd –, valamint mind a filmek, mind a színészek csak egyszer szerepelhetnek a listán.

Ja, és óvakodjatok, mert a cikk hosszú, és tele van spoilerrel!

Folytatás