Tini szuperhősök – Intergalaktikus játékok (2017)

Kedvenc tini szuperhőseink újabb filmmel gazdagodtak 2017-ben, ami pontosan olyan bájos, cuki, színes és kellemes, mint az első alkotás volt. A közönség ismét a tizenévesek, de ez nem jelenti azt, hogy felnőtt fejjel ne lehetne élvezni az Intergalaktikus játékokat!

Folytatás

Sok ilyen filmet kérek még – Tini szuperhősök – Az év hőse (2016)

Teljesen véletlenül akadtam rá erre az animációs filmre, ami egyedi rajzstílusával azonnal levett a lábamról! Nem árulok zsákbamacskát, a Tini szuperhősök – Az év hőse nagyon cuki film, nagyon nem a felnőtt korosztálynak szól, sokkal inkább a tizenéveseknek, de ez nem jelenti azt, hogy ne lehetnénk egy kicsit újra gyerekek és élvezhetnénk egy történetet.

Folytatás

Egy furcsa barátság története – Viktória királynő és Abdul

Mint ahogy azt már említettem párszor, a kosztümös drámák bizonya gyengepontjaim. Főleg, ha jól vannak elkészítve – márpedig a Viktória királynő és Abdul egészen remek.

Folytatás

Az (2017)

Stephen King nevét 10 és 80 év között senkinek nem kell bemutatni. A horror nagymesterének kikiáltott író valójában szinte sosem horrort ír: műveiben az emberi lélek mélyeibe tekinthetünk be, rámutat a legbelsőbb félelmeinkre: magány, értéktelenség, gyengeség.

Mindenki fél valamitől, és King ezt nagyon is jól tudja. Sikereinek alapja, hogy ezeket a félelmeket tárgyiasítja és teszi legyőzhetővé a könyvek lapjain. Egyik leghíresebb regénye, az AZ (IT) pontosan erre épít: a mindenki számára más alakban megjelenő félelem, és annak legyőzése áll a történet középpontjában.

King korunk egyik legjobb írója, óriási rajongótábora van, épp ezért sokan döntöttek már úgy, hogy egyik-másik művét megfilmesítik. Ez a kísérlet hol sikerült, hol nem, a kudarc oka többnyire abban keresendő, hogy az általa ábrázolt események színtere sokszor maga a lélek. Összetett, rétegről rétegre épített történetekről van szó, amiket nagyon nehéz úgy vászonra vinni, hogy a félelem és a vér között ne vesszen el a lényeg. Az AZ rajongóinak többsége épp ezért félelemmel vegyes izgalommal várta, mi fog kisülni Andy Muschietti próbálkozásából. Az eredmény pedig meglepően jó lett.

Folytatás

A család bizony furcsa egy dolog – Újra otthon

Reese Witherspoon új romantikus vígjátéka ugyan – karaktere édesapjával ellentétben – nem fog Oscar-díjat kapni, de attól függetlenül felettébb szórakoztató.

Folytatás

Stan Lee legjobb cameói

Ahogy korábban ígértem, bizony a Marvel atya, a képregények félistene, és szerkesztőségünk imádatának (egyik) tárgya bizony külön cikket érdemel. A válogatás igen nehéz volt, mert minden cameóban van valami, amit szeretni lehet. Íme Stan Lee legjobb cameói, szigorúan személyes alapon, csupán az érzelmekre hagyatkozva.

5, X-Men: Az ellenállás vége (2006)

Talán Stan Lee egyik legcukibb jelenete – döbbent tekintet, tátott száj –, mikor éppen kiskertjét öntözve a gravitációnak ellentmondva felemelkedik a víz, na, meg persze minden más is, hála a közelben lévő mutáns erőnek.

4, Amerika kapitány: Polgárháború (2016)

Tony és Rhodes között egy igen erős bromance kapcsolat van, nem csoda hát, hogy mikor a futárt alakító Stan Lee rosszul ejtette Tony nevét, Rhodes lecsapott rá – a helyzet komikumát pedig tovább fokozza, hogy Tony Stark Stan Lee fejéből pattant ki – enyhe párhuzamot vonva Athéné születésével Zeusz elméjéből.

3, A csodálatos Pókember (2012)

Nagyon vártam az új Pókember filmet – vagyis most már nem új, hanem az eggyel ezelőtti régi, de nem a legrégebbi – és a filmben használt érdekes és újfajta kameramozgás különösen elnyerte a tetszésem. Ennek a legjobb harci jelenetébe pedig bekerült Stan Lee, mint könyvtáros, aki fejhallgatóval a fülén mit sem hallott abból a csetepatéból, ami éppen a háta mögött zajlott le.

2, A galaxis őrzői vol. 2. (2017)

Miközben Yondu és Rocket a világűr pontjai között pattog, feltűnt az univerzum közepén élő Figyelők, akiket éppen Stan Lee okította a világról, ráadásul a film végén ég kapott egy kis extrát, ahol az éppen távozó Figyelőknek szól oda Stan Lee, hogy várjanak, van még mit mesélnie – és igen, mesélj még!

1, Amerika kapitány: A tél katonája (2014)

Az epizód végi jelent, melyben Bucky életének és múltjának darabkáit rakja össze az egyik kedvencem a filmből, és mikor megláttam benne Stan Lee-t, még egy kicsit a szívem is összeszorult – de pont ezért volt igazán jó, hiszen ki más hozhatná vissza jobban az életbe Buckyt, mint az univerzum atyja?

És a ráadás: X-Men: Apokalipszis (2016)

Nem terveztem ehhez a listához plusz egyet hozzácsapni, de mikor még az előző listámnál szemet szúrt, hogy nincs olyan nő, aki cameo szerepet kapott volna, így mikor megláttam, hogy felbukkan egy pillanatra Joan Lee Stan Lee oldalán, rögtön le kellett csapnom rá. Joan okkal volt férje múzsája, nélküle a mostani világunk nem lenne az ami, szegényebbek lennénk hősökkel, gonoszokkal, és olyan összetett történetekkel, amik milliókra voltak nagy hatással!

Egynek jó – Kong: Koponya-sziget (2017)

Nem voltak nagy elvárásaim a filmmel kapcsolatban, és ha szigorúan vesszük, Tom Hiddleston volt az okom, amiért igazából vártam ezt a mozit, amiben egyfelől kellemesen csalódtam, másfelől furcsáltam.

Folytatás

Sír a cosplayes lelkem – A Nagy Fal (2016)

Néha szükség van, hogy a kritikus rossz filmeket is nézzen, mert szerintem igazán az ilyen alkotásoknál lehet megmutatni, hogy mennyire csípős is tud lenni a nyelvünk. A Nagy Fal azonban még a csípős nyelvre sem méltó, és igazából azon túl, hogy semmilyen, nehéz róla beszélni, de azért fáj a szívem, mert ebből a storyból, ezzel a költségvetéssel és színészekkel bizony remek mozit lehetett volna kihozni.

Folytatás

Idén minden kívánságom teljesült – Power Rangers (2017)

Gyermekkorom egyik meghatározója – sok egyéb mellett – a Mighty Morphin Power Rangers, ami bugyuta volt, és kezdetleges történetű, de mégis korszakalkotónak bizonyult a kilencvenes években. Ebben a szériában mertek hozzányúlni a rasszokhoz és a nemekhez, mertek belőle poént csinálni és megmutatni, hogy igazán az ember maga számít, nem pedig a bőrszíne vagy a kromoszómája. Ennek megfelelően nagyon vártam az új Power Rangers filmet, és persze féltem is tőle. Féltem, mert bár tudom, hogy hatalmas potenciál van a történetben, a sorozatok során láthattuk, hogy ezt mennyire pocsék módon lehet megcsinálni. És vártam, mert ha ez a történet végre rendesen letisztul, és komoly hátteret kap, akkor bizony nagyon tud majd ütni. Aztán megnéztem a filmet, és biztosan állítom, ez a legjobb dolog, ami történt a franchise-al!

Folytatás