Sír a cosplayes lelkem – A Nagy Fal (2016)

Néha szükség van, hogy a kritikus rossz filmeket is nézzen, mert szerintem igazán az ilyen alkotásoknál lehet megmutatni, hogy mennyire csípős is tud lenni a nyelvünk. A Nagy Fal azonban még a csípős nyelvre sem méltó, és igazából azon túl, hogy semmilyen, nehéz róla beszélni, de azért fáj a szívem, mert ebből a storyból, ezzel a költségvetéssel és színészekkel bizony remek mozit lehetett volna kihozni.

Folytatás

Fúj, fúj és fúj – Éjféli etetés (2008)

Úgy tűnik Bradley Cooper nem a kabala-színészem, ugyanis a filmjeiben mostanság rendre csalódom, ott volt A Szupercsapat vagy a Csúcshatás, és most itt van az Éjféli etetés, ami egy thrillernek indult horror, ami végül az sem.

Folytatás

Törésvonal (2015) – Mert vannak jól működő klisék

Van az a lelkiállapot, mikor jól esik az embernek egy katasztrófafilm, a maga egyszerűségével, kiszámíthatóságával, hősies karaktereivel – ezeknek a kívánalmaknak tökéletesen megfelel a San Andreas, ami mindezek mellé még viccesen szórakoztatónak is bizonyult.

Folytatás

Vigyázz, mit veszel be – Csúcshatás (2011)

Régóta halogatom a Csúcshatás megtekintését, és igazából egy érv szólt mellette, Bradley Cooper neve, akinek munkásságát már az Alias óta követem (igen, szerepelt benne, a cuki Wilként). De végül erre is sor került, és nem mondom, hogy csalódott vagyok, hiszen nem sokat vártam a filmtől, és így is történt – de hogy ebből miért akart bárki is sorozatot forgatni, az rejtély számomra.

Folytatás

Igazából egyáltalán nem szuperek – A szupercsapat (2010)

Csakúgy, mint sokan a 80-as és 90-es években, én is orrba-szájba néztem A szupercsapat című sorozatot, ami bár sokszor tartalmazott apró hibákat, mégis megragadó stílusával, kvázi biztonságos végkimenetelével mindig tudott élvezetet nyújtani. Azonban ledobtam minden prekoncepciómat, minden hírt és teljesen üres lapot kívántam indítani a filmnek, azonban erre az üres lapra sem sikerült egy jó minőségű filmet kreálniuk az alkotóknak.

Folytatás

Derült égből apu

Az előzetes alapján jópofa vígjátéknak tűnt, így egyik este úgy döntöttünk a barátommal, hogy megnézzük. Nem pont azt hozta, amire számítottunk, de azért csalódnunk sem kellett.

Folytatás

Hellraiser III: Pokol a Földön

Ha a horror művészetéről van szó, Clive Barker nevét nem lehet kihagyni. A műfaj olyan nagy apostolai közé tartozik ő is, mint Edgar Allan Poe, Bem Stoker, Mary Shelley, H.P. Lovecraft, Stephen King vagy épp Dean R. Koontz; akik mind megmutatták az emberi lélek legbelsőbb magjában rejlő poklot. (Megj.: Aki Laurell K . Hamilton pornóregényeit horrornak meri besorolni, az legyen kedves, térdepeljen a sarokba és gondolja át az életét, majd szerezzen be végre magának egy hús-vér szeretőt.)

Folytatás

Top 10: Legrosszabb képregényadaptációk

Mostanság elárasztanak minket a jobbnál jobb képregényadaptációk, ám volt idő (nem is oly’ régen), mikor, ha elkészült egy képregényes film, az egyenlő volt a rossz minőséggel. Most összeállítottam egy tízes listát – ami persze ötnek indult, de na, annyi a rossz minőség, hogy végül bővítenem kellett a tervet!

Folytatás

Tarzan legendája

Az én környezetemben a Tarzan legendája fogadtatása meglehetősen vegyes volt, így muszáj volt lecsekkolnom a saját szememmel. Meg kell hagyni, egész mást hozott a film, mint amit vártam tőle, de talán ez nem is akkora tragédia.

Folytatás

Gladiátor (2000)

A Gladiátor megkapó látványvilággal rendelkező film, ami egy letűnt kort kíván bemutatni és egy örök eszmét – eredeti szálakon elindulva majd kicsit megspékelve ezeket. Kiemelnék ebből néhány gondolatot melyek mentén elmélkedhet az, akinek erre kedve van.

Folytatás