Igazából egyáltalán nem szuperek – A szupercsapat (2010)

Csakúgy, mint sokan a 80-as és 90-es években, én is orrba-szájba néztem A szupercsapat című sorozatot, ami bár sokszor tartalmazott apró hibákat, mégis megragadó stílusával, kvázi biztonságos végkimenetelével mindig tudott élvezetet nyújtani. Azonban ledobtam minden prekoncepciómat, minden hírt és teljesen üres lapot kívántam indítani a filmnek, azonban erre az üres lapra sem sikerült egy jó minőségű filmet kreálniuk az alkotóknak.

Folytatás

Derült égből apu

Az előzetes alapján jópofa vígjátéknak tűnt, így egyik este úgy döntöttünk a barátommal, hogy megnézzük. Nem pont azt hozta, amire számítottunk, de azért csalódnunk sem kellett.

Folytatás

Hellraiser III: Pokol a Földön

Ha a horror művészetéről van szó, Clive Barker nevét nem lehet kihagyni. A műfaj olyan nagy apostolai közé tartozik ő is, mint Edgar Allan Poe, Bem Stoker, Mary Shelley, H.P. Lovecraft, Stephen King vagy épp Dean R. Koontz; akik mind megmutatták az emberi lélek legbelsőbb magjában rejlő poklot. (Megj.: Aki Laurell K . Hamilton pornóregényeit horrornak meri besorolni, az legyen kedves, térdepeljen a sarokba és gondolja át az életét, majd szerezzen be végre magának egy hús-vér szeretőt.)

Folytatás

Top 10: Legrosszabb képregényadaptációk

Mostanság elárasztanak minket a jobbnál jobb képregényadaptációk, ám volt idő (nem is oly’ régen), mikor, ha elkészült egy képregényes film, az egyenlő volt a rossz minőséggel. Most összeállítottam egy tízes listát – ami persze ötnek indult, de na, annyi a rossz minőség, hogy végül bővítenem kellett a tervet!

Folytatás

Tarzan legendája

Az én környezetemben a Tarzan legendája fogadtatása meglehetősen vegyes volt, így muszáj volt lecsekkolnom a saját szememmel. Meg kell hagyni, egész mást hozott a film, mint amit vártam tőle, de talán ez nem is akkora tragédia.

Folytatás

Gladiátor (2000)

A Gladiátor megkapó látványvilággal rendelkező film, ami egy letűnt kort kíván bemutatni és egy örök eszmét – eredeti szálakon elindulva majd kicsit megspékelve ezeket. Kiemelnék ebből néhány gondolatot melyek mentén elmélkedhet az, akinek erre kedve van.

Folytatás

Vén kecske is tud űrutazni – Űrcowboyok (2000)

Nehezemre esett elképzelni Clint Eastwoodot egy űrhajós filmben, így eléggé halogattam az Űrcowboyok megtekintését, de rá kellett jönnöm, hogy hatalmasat tévedtem, és bizony ez a mozi sokkal több annál, mint hogy néhány idősebb urat felküldjenek az űrbe jópofizni.

Folytatás

Split

Nagy általánosságban a pszicho-thriller műfajáról elmondható, hogy kevesen tudnak benne jót alkotni – akik viszont igen, az nagy durranás. Ilyen darab lett a Split is, amire már a bejelentése óta hegyeztem a fogamat. A disszociatív személyiségzavaros fickó már egyből garantálta, hogy én ezt a filmet meg akarom majd nézni, de amit kaptam, az felülmúlta a várakozásaimat.

Folytatás

Nyolc kicsi földi – Ragadozók (2010)

Nem csak a Xenomorphokért vagyok oda, hanem a Predátorokért is, így tűkön ülve vártam a folytatást – meg persze egy kicsit félve is, hiszen az Alien vs. Predator (1 és 2) filmek nem arattak valami nagy sikert –, de szerencsére Antal Nimród nem hagyott cserben, és megkaptam tőle azt a borzongást, amire vágytam.

ragadozok.3

Folytatás

Minden a szerelemmel kezdődik – Veszedelmes viszonyok (1988)

A kosztümös filmeket nem lehetne a kedvenc műfajomnak nevezni, mégis a Veszedelmes viszonyok – ami, ebbe a műfajba tartozik – az egyik kedvenc filmem, ehhez persze nagyban hozzájárul a parádés szereposztás, a hihetetlen színészi munka, az érdekes történet, na meg egy nagyadag undor a részemről, már ami az akkori társadalmi berendezkedést vagy a nők helyzetét érinti.

Folytatás