Kincsem – egy ló, egy nemzet, egy film

Ha valaki a szerkesztőségben azonnal lecsap bármilyen lovas filmre, akkor az én vagyok. A Kincsemet úgy vártam, hogy mozikba kerüljön, mintha legalábbis a szülinapom lenne – pedig egyébként olyan messze van tőle, mint atom. Hát tudjátok, marhára megérte várni, ugyanis én állati elégedetten dőltem hátra a film végén, hogy na, végre produkáltunk valamit! De kezdjük az elején az egészet…

kincsem4

Folytatás

Akváriumdísz előnyben! – Baywatch (2017)

Az elmúlt évek vígjátékai hagynak némi kívánnivalót maguk után, sőt, megkockáztatom, hogy a műfaj legrosszabbjai az elmúlt évtizedben születtek. Ám akad egy színész, méghozzá egy volt pankrátor, aki rendre szállítja a minőségi vígjátékokat, és nem átall görbe tükröt a műfaj és a nagyok elé rakni!

Folytatás

Cirkusz kell a népnek! – A legnagyobb showman

Közel nem hibátlan, és a hiányosságait jól közszemlére is teszi, d ez semmit sem változtat azon a tényen, hogy minden egyes percét imádtam.

Folytatás

Hát ez nagyon nem sikerült – A Setét torony (2017)

Nem kell aggódni a Stehpen King rajongóknak, ugyanis nem ez az első a mester történetei közül, aminek a megfilmesítése a gagyi és a szemét szavakkal kerül mindig megemlítésre – az 1990-es Éjszakai műszak még mindig hitványabb, mint a Setét torony, de közel sem volt ekkora költségvetése és illusztris színészi gárdája.

Folytatás

Meglátni és megszeretni – Vademberek hajszája (2016)

Bár imádom a hollywoodi szuperprodukciókat, blockbustereket, adaptációkat és franchise-okat, azért néha jó látni, ha a filmipar kiad egy igazán egyedi és varázslatos filmet, ami önmagában megállja a helyét. A Vademberek hajszája egyszerre szívfacsaró és szívmelengető, vicces és drámai, és olykor pont annyira logikusan nem logikus, mint maga az élet.

Folytatás

Temple Grandin (2010)

Az igazán érdekes emberek gyakran elvesznek a történelem útvesztőjében, pont úgy, mint ahogy az igazán érdekes filmek is gyakran elkerülik a nagyközönség figyelmét.

Folytatás

Számkivetettek (2012) – Igazgyöngy a délvidékről

Van az a típusú trash film, amit még én magam is szívesen fogyasztok, persze jellemzően ebben sok a lövöldözés, a jó pasi, és a szarkasztikus humor. A Számkivetettek szintén egy ilyen trash filmnek indult, ám a történet vége felé kiderült, hogy sokkal több van benne, mint azt a plakátjából gondolni lehetne.

Folytatás

Vörös hajnal (2012) – A film ami aktuálisabb ma, mint amikor készült

Nem néztem utána a Vörös hajnalnak, mielőtt el kezdtem volna nézni, és csupán egy okom volt rá, amiért elővettem: Josh Hutcherson. A Vörös hajnal nem egy rossz film, sőt, kifejezetten aktuális így 2017-ben, azonban nincs benne semmi olyan meglepő fordult, amit miatt lerágtam volna a körmömet.


Folytatás

Viszlát Alice! – A Kaptár: Utolsó fejezet (2016)

Tudom, hogy azon kevesek közé tartozom, akik nagy rajongói a Resident Evil filmes adaptációnak – a kezdetek óta követem a szériát, és bár tisztában vagyok a hibáival, mégis összeszorult a gyomrom, mikor kiderült, hogy az Utolsó fejezet véget vet Alice kalandjainak. Ezért is húztam el a film megtekintését addig a pontig, amíg már nem bírtam és végül meg kellett néznem. Ezúttal a pörgés alábbhagyott, és a karakterekre sem szántak annyi filmet az alkotók, cserébe egy olyan kerek egésszé formálták a Resident Evil filmeket, amire senki sem számított.

Folytatás

A nyelv, mint fegyver – Érkezés (2016)

Bevallom, a negatív kritikák hatására húztam az Érkezés megtekintését ilyen sokáig, és ismét bebizonyosodott számomra, hogy nem kell az ilyenekre hallgatnom – pont, ahogy a Terminator Genesys esetében sem kellett volna. Az Érkezés ugyanis egy kiváló sci-fi, ami okos, logikus, és olyan szinten ötvözi a drámát a tudománnyal, mint előtte még senki.

Folytatás