Együtt vagyunk a legerősebbek – Az Igazság Ligája (2017)

Előre szeretném leszögezni, hogy nem vagyok nagy DC rajongó, és nem azért, mert nem szeretem, csak a Marvellel ellentétben ebbe az univerzumba még nem ástam bele annyira magamat – egyszerűen csak bírom a szuperhősöket, és bármit ami hozzájuk kapcsolódik. Azt is szeretném előrebocsátani, hogy nem célom a két képregénynagyhatalom összehasonlítgatása, mindössze a szóbanforgó filmet szeretném gyakorlatilag teljesen laikus szemmel bemutatni. Kicsit féltem Az Igazság Ligájától, mert elöljáróban nem hallottam túl sok jót róla, ám ennek ellenére mindenképp látni akartam – és milyen jól tettem, hogy nem engedtem magamat befolyásolni!

Folytatás

Minden fohász meghallgatott – Wonder Woman (2017)

Nagyon régóta vártam a Wonder Woman nagyfilmre, ugyanakkor rettegtem is tőle – féltem, hogy rossz lesz, féltem, hogy megint úgy adják el, hogy az alkotók mennyire nő központúak, miközben egy női szereplőn kívül nem sok lesz. És féltem, mert cosplayesként majd’ három hónapig építettem egy páncélt egy olyan filmből, amit még nem is láttam. Aztán beültünk Cathyvel a filmre, és negyed óra sem telt el, mire tudtam, hogy minden félelmem felesleges volt, mert ez az a szuperhősös film, amire vártam, ez az a DC adaptáció, amire vártam, és ez az a női központú film, amire vártam. És ez az a történet, amire a világnak szüksége van!

Folytatás

A vörös virág „hatalma” – Szentivánéji álom (1999)

William Shakespeare kifogyhatatlan tárháza a filmes szakmának, ám ezen nincs mit csodálkozni, hiszen az angol író zseniális és kortalan műveket alkotott, amiket jó újra elővenni és átélni. Michael Hoffman egy huszárvágással a tizenkilencedik századba repítette el hőseit, így bizonyítva, hogy a kortalanság leleménnyel párosulva remekművé alakul át.

szentivánéjiálom.1

Folytatás