Büszkeség és balítélet meg a zombik (2016)

Meglehet, hogy e méltán népszerű klasszikus keményvonalasabb rajongói tábora már e film ötletét is blaszfémiának tekinti, ám én, annak ellenére, hogy mintegy háromszor olvastam a könyvet, háromszor láttam a 2005-ös gyorstalpalót és számát sem tudom, hányszor néztem végig a hat részes minisorozatot, izgalommal telve ültem le, hogy megnézzem a legújabb Büszkeség és Balítélet, ezúttal zombikkal dúsított változatát. Mert mi lehetne nagyobb nyári szórakozás valakinek, akinek zombihorrorok (és románcok) és e biedermeier klasszikus is egyaránt rajta van a kedvencei listáján?

Folytatás

Hétköznapi vámpírok (2014)

hetkoznapi_pic2

Vámpíros sztorikból nemhogy Dunát, de Nílust lehetne rekeszteni, ráadásul nem feltétlenül mindegyik jó minőségű, így nem csoda, ha sokak torkig vannak a falfehér vérszívókkal. Én személy szerint is inkább vérfarkas-párti vagyok, ám azért lehet még olyan vámpíros történetet alkotni, amiért érdemes moziba menni – a Hétköznapi vámpírok is egy ilyen alkotás.

Folytatás

Frászkarika – Veszélyes éj (1985)

frightnightold_pic1

A régi filmekkel az a bajom, hogy vagy teljesen mindegy, milyen korban készültek, mert minden szempontból zseniálisak (számomra ilyen például a Rendőrakadémia-franchise, vagy a Mechanikus Narancs), vagy abszolút pocsékok, mert hiába tudjuk túltenni magunkat a még fejletlen speciális effekteken, a színészi játék és a sztori is gyenge. A 2011-es Frászkarika elődje nálam sajnos az utóbbi kategóriába esik.

Folytatás

Frászkarika (2011)

frightnight_pic1

Nos, azt előre le kell szögeznem, hogy nem vagyok túlzottan oda a vámpírokért, és a horrort is csak nagyjából az Odaát-szintig bírom, tehát anno a Frászkarikához is úgy álltam hozzá, hogy lehet, nem az én filmem lesz – tévedtem. Sokak szerint nem nagy eresztés ez a mozi, azonban tény, hogy nagyon szórakoztató, és igen, néha megborzongunk, de most őszintén, kell ennél több?

Folytatás