Arthur király – A kard kipofozott legendája

Arthur király, az Excalibur és a kerekasztal legendáját jó eséllyel mindannyian ismerjük, készült már egy rakás feldolgozás is róla, ahol többé-kevésbé az ’eredeti’ verzió maradt reflektorfényben, ám Guy Ritchie nem finomkodott ennyire, új köntöst adott a poros történetnek.

Folytatás

Hajó a szakadék szélén – A régi környék (2004)

Egy fiatal, (még) be nem futott színészjelölt hazautazik gyerekkorának helyszínére, ahol már tíz éve nem látták. A visszatérés tétje nem csak az, hogy lezárja a gyerekkorát, amibe persze belekavarnak a régi és új ismerősök, hanem az is, hogy megteremtse magának azt az otthon-érzést, ami lezárná bolyongását a világban. A régi környék személyes hangvételű önkeresés, amit a Dokikból ismerős Zach Braff írt, rendezett, és a főszerepet is ő játssza, Natalie Portman mellett – de valahogy mintha az összes huszonévesről szólna. Folytatás

Szerepcsere

Nemrég kedvem támadt valami vicces, könnyű, nem túl elgondolkodtató filmhez, csak egy kicsit ledőlni a TV elé, és jól érezni magam. A mai vígjátékok közül viszont amit kibírnék anélkül, hogy a felénél kikapcsoljam, hogy “Ez meg mi a jó fene, ez ki szerint vicces? Már fél órája csak vonyít néhány ember!”, azt már láttam. Így egy igazi retrós darabot néztem meg, és nagyon is jól döntöttem. Folytatás

A boldogító talán (2008)

A boldogító talán nem aratott osztatlan sikert a közönség körében a maga idejében, de számomra mégis első látásra szerelem volt és sikerrel felhumorkodta magát a bármikor szabadon előkapható romantikus komédia palettámra. Ennek ellenére értem és megértem, miért ragadt meg az egynyári film kategóriában és nem jutott be a műfaj klasszikusai közé, hiszen valljuk be, a történet vége már akkor tudható, amikor leül az ember a székébe, hogy megnézze ezt az alkotást. Mégis, én azt mondom, mindenképpen érdemes rászánni azt a mintegy két órát, mert egyetlen estére kiváló szórakozás.

Folytatás

Pilotmustra: Stan Against Evil

John C. McGinley volt a kedvenc színészem a Dokikban, így igen megörültem, mikor megláttam a Stan Against Evil plakátján. A pilot azonban nem aratott nálam nagy sikert, annak ellenére sem, hogy McGinley pontosan ugyanazt az arrogáns szerepet kapta, mint korábbi sorozatában.

stan-against-evil-pilot-2

Folytatás

Mindenkinek kell egy kis kikapcs – Avagy öt Tumblr-blog, amit megéri követni

Édesanyámnak, aki nincs annyira otthon a szociális média világában, egyszer úgy írtam le a Tumblrt, hogy kicsit olyan, mint a Facebook, csak több rajta a hülye. Jó, ez persze nem egészen így van, de tény, hogy a Tumblrön jó pár… érdekes személlyel lehet találkozni. Viszont számos valóban érdekes, informatív, és szórakoztató bloggal is lehet ott találkozni – ezekből szedtem most össze nektek egy kis összeállítást.

Folytatás

Őszi szezonos anime nyitányok

Ha már nyáron is volt egy kis véleményezés az akkor frissen kijött animékről, akkor megint itt az ideje leporolni ezt a jó szokást, és pengeélre állítani pár darabot az őszi szezon matadorjaiból is. Előre is elnézést az esetleges spoilerekért, de némelyik leírás igényli.

nanbak2

Folytatás

“Már megint letargiába esett?” – Fészkes fenevadak (1997)

Vannak vígjátékok, melyek végigkísérik életünket, és újra meg újra elővesszük őket: bár fejből tudunk minden poént, szófordulatot és csavart, mégis ugyanolyan jóízűen nevetünk fel, mint az első alkalomkor. Számomra a Fészkes fenevadak egy ilyen film, és nem mellesleg még imádnivaló állatok is vannak benne – A hal neve: Wanda nevettetői visszatérnek, mindenki legnagyobb örömére!

feszkes.fenevadak.3

Folytatás

10 anime sorozat, amik megérnék a folytatást

Már rengeteg mangáról mondtam azt, hogy bárcsak lenne belőle animált sorozat is, ahogyan az is szinte már a csapból folyik, hogy a kevés játékidőt vagy rosszul lezárt animék méltó folytatást kapjanak, úgy mint az idén meghosszabbított D Gray Man, vagy a jövőre várható Ao no Exorcist. Reméljük, hogy a tíz felsorolt delikvens is kap további részeket az elkövetkező években.

hoozuki1

Folytatás

Az ember áll legközelebb a démonokhoz – Parasyte

Mindig is nyitott voltam az olyan animék felé, amik boncolgatják az nem-emberek emberségét, és az emberek nem-emberségét. Egyik ilyen mű a Kiseiju, vagy angolosan Parasyte. Sokan ajánlották ezt az eléggé felkapott animét, és hát sikerült is megnéznem a Parasyte-ot, de az élmény eléggé kettős volt, több szempontból is.

parasyte1

Folytatás