Megőrülök az Őrült, dilis szerelemért! (2011)

A romantikus filmeknek mindig van kereslete, és ezért mindig széles a kínálata is. Azonban csak néhány darabnak sikerül kiemelkednie az állandón hömpölygő sokaságból. Véleményem szerint ezen kivételes darabok közé tartozik az Őrült, dilis szerelem is, amely műfaja jellegzetességén szerencsésen túllépve nem csak az éppen kialakuló szerelem problematikájára korlátozza játékidejét, hanem sikerül felvennie palettájára, a tiniszerelmet, a megfeneklő párkapcsolatot, a válságba kerülő házasságot, az elköteleződésre képtelen szoknyavadászatot, és a reménytelen szerelmeket is. Mindezt pedig valamilyen bűvös módon még rengeteg humorral fűszerezett, koherens egészben rendeznie is sikerül.

Folytatás

Teljesen idegenek – Legyünk őszinték?

Mostanában nem hagyom el úgy az otthonom, hogy ne lenne nálam a telefonom. Nem telik el úgy egy-két óra, hogy a biztonság kedvéért rá ne pillantanék. Üzenetek jönnek-mennek, képek készülnek, megosztunk magunkból, de azért nem akármit. Vannak ott titkok is, ahonnan a tükrös selfiek érkeznek, elpalástolt hívások és sms-ek. Aztán jön ez a film, ahol azt játsza hét ember, hogy minden közös, nincsenek titkok, legyünk őszinték, elvégre ez a barátság, a bizalmas kapcsolatok alapja, nem? Hát, nem árulok el nagy titkot, ha azt mondom, ebben a filmben biztos nem. A Teljesen idegenek egy vacsora történetét meséli el, ahol mindenki elolvassa közösen a másik üzeneteit, meghallgatja a hívásait, és ami napfényre kerül, az alapjaiban rázza meg a közösségüket.

Folytatás